<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez</provider_name><provider_url>https://singli.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Joyo</author_name><author_url>https://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/</author_url><title>Az univerzum tanítása.</title><html>&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;&nbsp;Újra kiderült, hogy az univerzum mindent megmagyaráz. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;&lt;IMG class=blogkep src=&quot;https://singli.cafeblog.hu/files/69413_735604.jpg&quot; align=left&gt;Szokás szerint, tegnap bementem Zsoltival az interspárba, hogy néhány alap ételt vegyek magamnak másnapra. Bár az alapvető táplálékok közé&nbsp; nem tartozik, még is a csokipultnál ácsorogtunk. Lilu elmondása szerint, a Milka piacra dobta a Csilis töltelékü gyermekét. Már hetek óta vadászom rá, de még csak nyomára sem leltem. Ekkor eszembe jutott, hogy a kávés sor végén szokták felsorakoztatni az újabb csokikat. Elkaptam párom kezét, s vigyorogva hátraarcot csináltunk. Amint átvágtunk a sorok között, egy kopasz folt tűnt fel. Bevágtattam a kávék&nbsp;közé. A gyomrom a pillanatra összeugrott, de miután Zsolti átölelt, le is nyugodtam. Természetesen a csilis Milkát ott sem találtam meg. Más csokit pedig úgy sem kívántam, így hát tovább mentünk az italokhoz.&nbsp;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;-Az előbb azt hittem, hogy rémet látok - mondtam a gyümölcslevek közt válogatva.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;-Miért? Kit láttál?&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;-Gábort.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;-Biztos, hogy nincs itt. Én legalább is nem láttam - mondta.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;Tovább slattyogtunk a vizekhez. Magához húzott, forrón megcsókolt és levigyorgott rám. Ekkor láttam meg Őt.&nbsp;Épp a bevásárló listájába mélyedt. Valószínűleg ő előbb észrevett minket, mert lassan nézett fel a papír fölül. Legnagyobb döbbenetemre ő köszönt. De az arckifejezése furcsa volt. Mint, aki kényelmetlenül érzi magát.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;-Sziasztok.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;-Helló - intett Zsolti.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;-Szia - köszöntem én is.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;Ő eltolta a szekerét a húspult felé, mi pedig a kinézett karácsonyi bögrék&nbsp;irányába&nbsp;mentünk. A fejembe vettem, hogy veszek egy rénszarvasos bögrét. Egész úton kicsit furán viselkedtünk Zsoltival. Mint később, a beszélgetésünk után kiderült, hogy ugyan abból az okból. Mind a ketten Gábort kerestük. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;Az elején csak az tűnt fel, hogy sűrübben von magához és csókol meg. A saját reakcióim már fel sem tűntek. Az övé annál inkább. Főként az utolsó. Ott álltunk a pénztárnál, újra magához vont, szemvedélyesen megcsókolt. Én átöleltem a nyakát és távolodás közben kinyitva a szemeimet érdekes dolgot vettem észre. Még&nbsp;el sem engedte a számat, már sasolt körbe. Volt egy sejtésem kit keres. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;A garázsban elbeszélgettem vele. nagy nehezen, de bevallotta, igen, valóban őt keresgélte, vont magához sűrün és csókolt meg, hogy mutogassa, én vele vagyok. És végre bebizonyosodott, hogy benne is van birtoklási vágy, de olyan, ami tets&lt;IMG class=blogkep src=&quot;https://singli.cafeblog.hu/files/69413_735632.jpg&quot; align=right&gt;zik. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;-Na jó, már csupán az hiényzik, hogy oda menjél hozzá és megrázd a kezét: Köszi, hogy ekkora ökör voltál.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;Ezen jót nevettünk, majd újra összeölelkeztünk. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;&nbsp;&nbsp;Utána elgondolkodtam. Anyám mindig arra tanított, hogy ha nem értünk egy helyzetet, vagy, hogy valaki miért viselkedig úgy, ahogy, akkor előbb-utóbb megtapasztaltatják velünk.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;Igaza lett.&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;Én sem értettem, hogy milyen lehet Gábor szemszögéből egy-egy ilyen találkozás. És, hogy vajon a másik fél hogyan reagál. Judit mindig belé karolt, ha összefutottunk. Zsolti magához von és csókolgat. &lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;FONT-SIZE: 15px&quot;&gt;Ergó, mindannyiunkban tombol a birtoklási vágy. Tagadhatatlanul!&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>