Házunk felett köröz a gólya?

1.0(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethezhttps://singli.cafeblog.huJoyohttps://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/Házunk felett köröz a gólya? Két elképesztő hét van a hátam mögött. Két elképesztően pocsék hét. Teli stresszel, kudarccal, szomorúsággal, de legfőképp stresszel! <IMG class=blogkep src="https://singli.cafeblog.hu/files/angyalka.jpg" align=left>Hol is kezdjem? Másfél hete késik a havim. Lehet, hogy csupán a stressztől, ami a szakdolgozat miatt élek meg. De az is lehet, hogy mástól. Méregtelenítek, zaklatott vagyok, stresszelek. Ördögi kör, mert ha a stressztől nem menstruálok, csak kiszúrok magammal, mert idegeskedem amiért még mindig nem jött meg. Többen rákérdeztek, ki vigyorogva, ki sápadtan, hogy esetleg nem-e várok gyermeket. Bevallom, az sem kizárt, hiszen van párom, és rendszeres nemiéletet élek. Ám ilyenkor felmerül a tipikus mondat: "-Dehiszen, mi mindig vigyázunk." Ha még is materializálódik az, ami elkezdett közszájon forogni a Mátyás király utcában, akkor valószínüleg elájulok. Zsolti mindig nyugtatgat: -Biztos, hogy még nem lesz gyerekünk Majcus. Vigyázok rád. Majd magához ölel, s az a görcs, ami addig összegyűlik bennem, abban a pár szent percben semmivé foszlik. Már csupán azza, hogy mellettem van, megnyugtat, de ha még hozzám is ér, isten adja, megölel, akkor olyan, mintha semmi baj nem érhetne a világon. Szedáig adtam magamnak haladékot. Akkor tellik le a negyven nap, gondoltam magamban. De nem hagyot nyugodni az a nem is olyan kis változásokkal járó dolog, ami esetleg megfogant bennem. A végére akartam járni a dolognak. Éppen a virágüzletben ácsorogtam és szokás szerint analizáltam a helyzetemet, mikor a bejárati ajtón beszáguldott egy szőke, nyúrga villanás, magához ölelt, megcsókolt, majd ugyan azzal a sebességgel elindult kifel. Csakhogy a küszöbön le kellett fékeznie. -Zsolti! -Igen? -Mi lenne, ha a végére járnánk a dolognak? -Hogy érted? -Vegyünk egy tesztet - mondtam. Ő rábólintott, de nem vette túl komolyan a dolgot. Ő meg volt róla győződve, hogy nincs semmi baj, hiszen vigyázott rám minden egyes alkalommal. De a bólintása kicsit megnyugtatott. Végül csak nem mentünk el terhességi tesztet venni. De a mumus nem került el. Édesanyámmal elindultunk tisztálkodószereket venni a közeli dm-be. Rászoktunk egy új, ökológiailag tesztelt, vegyszer, áványianyag származék, állati eredetű anyagoktól mentes termékcsaládra. A neve: <A title=Alverde href="http://www.dm-drogeriemarkt.hu/content/mimarkank/mimarkank_Alverde.html" target=_blank>Alverde</A>. (Nézzétek meg a honlapot, érdemes kipróbálni. Én nagyon jól érzem magam, mióta nem mérgezem a testemet. Ígérem, egy következő bejegyzésben kifejtem miért ajálgatom annyira ezeket a termékeket.) Ott sétáltam a polcok között testápolót, arckrémet keresve, olyat, ami nem tartalmaz sem kőolajszármazékot, sem higanyt, vagy ólmot! Erre az Alverde, és a rátett ser gut! megjegyzés a garancia! Ekkor betévedtem abba a sorba, ahol találkoztam a mumussal! Észrevettétek már, hogy a legtöbb drogériában a szárnyas és tisztaságibetéteket egy polcrendszerre pakolják az óvszerekkel? Nekem csak most tűnt fel. És természetesen pontosan a kettő közé rakják a terhességi teszteket! Mintha csak egy nagybetűs figyelmeztetés volna: "Ha nem használod, ezt (lásd kondom!), akkor így járhatsz, és kár is tovább menned (lásd betét!)!" Ez a női nem pofáncsapása a marketing részéről. Köszi szépen! Mély levegőt vettem, és odasétáltam a kis díszes dobozokhoz. Közbe, közbe hátranéztem édesanyám felé, aki láthatóan teljesen belemerült a rúzsválogatásba. Megnéztem az árakat. 800 Ft-tól egésszen 2500 Ft-ig terjedt a skála. Jesszusom! Ez rablás. Ennyit fizessek egy megkönnyebbülésért, vagy szívszélütésért? Még mit nem! Csak, ha nagyon muszáj! Egy alapos átbeszélés után, majd Zsoltival visszajövök. Milyen érdekes az élet! Eddig kétszer volt szükségem arra, hogy tesztet vegyek, mert magam alá rondítottam, ugyan is nem jött meg. Mind a két férfi másként reagált. A legelső barátom, akit egyszerűen csak nevezzünk Szőke Ciklonnak, azonnal azzal reagált, hogy ha ne adj isten teherbe estem volna, akkor szerzünk pénzt, és elvetetjük, úgy is elmúltam már 18 éves! Csak tátogtam! Hogy mi van? Mindezt úgy mondta, mintah nem lett volna más lehetőségem. Szerencsére vaklárma volt, de egy életre megtanultam, hogy Sz.C. képtelen vállalni a felelősséget a saját tetteiért. Igaz, én voltam 19, ő pedig 22. A mostani helyzetem sokkal jobb. Zsolti rám mosolygott és megsimogatta az arcomat. -Nagyon megijednél, ha kideülne, hogy kisbabánk lesz? - kérdeztem arcomat a nyakához nyomva. Ő a hajamat simogatta. -Nem. Egyáltalán nem. Örülnék neki. Hiszen belőlünk van. Ahogy ezt kimondta, érezrem, hogy ha ez lehetséges, még szeremesebb vagyok belé. <CENTER><IMG class=blogkep src="https://singli.cafeblog.hu/files/kOokszemek.jpg" align=center></CENTER> Aznap este hosszú szünet után, amit valószínüleg szintén a stressz okozott, végre szeretkeztünk. Másnap reggel újra, de a tesztet nem vettük meg. Azt hiszem helyrebillentem, és megnyugtattam magam, hogy vele valóban biztonságban vagyok. Ugyan még nem készültem fel lelkileg az anyaságra, de ha eljön az idő, Tőle szeretnék gyereket. Erre csak annyit válaszolt: -Én is ezt szeretném. Még egyet belőled, csak piciben. Felemeltem a fejezmet a mellkasáról. -És ha fiú lesz? A szemeit forgatta. -Isten ments! Ha fiú és rám hasonlít, készülj, mert itt az Armageddon! Ezen csak nevettem. Mindegy melyikünkre fognak hasonlítani leendő gyermekeink, az a fő, hogy legyens egészségesek. Természtesen ismét csak vaklárma volt. Hétfőn, egy Liluval töltött délután után, ahol fagyiztunk, teáztunk, sütiztünk és könyvet vásároltunk, haza érve megjött a havim. Öröm táncot ugyan nem jártam a mellékhelyiségben, de nagy kő gördült le a szívemről. Én megmondtam. Még nem észültem fel az anyaságra. Az Univerzum pedig nem erőszakolhat meg egy nőt, ha ő még nem akar gyermeket! rich