Ez volt az utolsó pofon

1.0(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethezhttps://singli.cafeblog.huJoyohttps://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/Ez volt az utolsó pofon Mindenki gondolja át kétszer is, mielőtt kívánna valamit az Univerzumtól/Istentől/Sorstól/Allahtól/bárkitől. Mert lehet, hogy nagyon kíváncsiak vagyunk arra a "Miért"-re, de megeshet, hogy a válasz felforgat benned mindent, amin eddig dolgoztál. Mindig is kíváncsi voltam, hogy vajon Gábor és Judit mióta köröztek egymás körül. Ma megtudtam. De nem a két érintett személytől. Egy pártatlan harmadiktól. András bácsi, az András Pince tulajdonosa jött be hozzám virágért. Kicsit beszélgettünk. Végül megkérdeztem Gábor elszokott-e még hozzá menni.Végül kiderült, hogy kicsit régebb óta kavartak, mint én azt gondoltam. Már decemberben együtt voltak, a Karácsony egy rémálom volt, és András bácsi, már 2006.december 30án tudta, hogy Gábor másfelé megy, mikor nála megünnepeltük a 30ik születésnapját.-Olyan helyzetekben láttam őket, ami félreérthetetlen volt - mondta a pultra támaszkodva.-De még is milyenben? - kérdeztem.Már akkor fájt a gyomrom.-Kedvesem, ezt inkább had ne részletezzem. Az idős, avatott szem sokmindent meglát.De már akkor meg kellett volna mondanom Gábornak, hogy ez tisztességtelen viselkedés, meg kellett volna mondania neked, hogy fejezzétek be a kapcsolatot. -Igen.-De téged is nagyon kedvellek, Gábort is kedvelem. Nem akartam bajt keverni.Megértettem. De örültem, hogy megtudtam. Valahol a lelkem mélyét tudtam, hogy nem csak februárban kezdtek el randevúzni. Miután Ándrás bácsi távozott, én még mindig szomorú voltam. Tudni akartam, de a válasz még mindig fájt. És nem azt mondom, hogy mindent visszaszívok, amiért eddig megküzdöttem, hogy őszintén érezni tudjam, mint például a MEGBOCSÁTÁS. De akkor is egy gerinctelen féregnek tartom. Mind a kettőt! Mi az, hogy még két hónapig húzza mellettem, és megvárja amíg én mondom azt, hogy tartsunk egy kis szünetet? A végén pedig benyögheti, hogy nem szeretné folytatni, olyan lazán és tárgyilagosan, mintha csak egy üzleti megbeszélésen volna."Nincs több hasznom a koóperációnkból, felbontom a szerződést."Ilyen egyszerű?És ami a harmadik felet illeti... milyen lehet egy olyan nő értékrendje, a lelke, a természete,aki olyan férfival kezd ki, aki kapcsolatban él? Van neki értéke, tartása?! Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy képes voltam járni egy ilyen gerinctelen taplóval! És, hogy miként? Tudom a választ! Megtévesztett egy naív gyereket. Alig múltam 19 éves, és még nem volt igazi kapcsolatom. Szóval NAÍV voltam.Ebi, a nagybátyám látta milyen állapotba kerültem. Pont váltották egymást András bácsival.-Képzeld, a posta felé menet láttam Gábort. Két munkatársával volt. Úgy nézett ki, mint egy tróger. Sápadt volt, előre esett vállakkal,öltönyben, kezei a zsebébe dugva úgy, hogy közben a zokniából kilátszódott vagy 10 centi. Elképesztően hülyén festett.Tudtam, hogy igaza van,és hogy próbál felvidítani,ezért rá mosolyogtam.De még mindig lüktet. Azzal, hogy András bácsi végre megadta a választ a két és fél éve bennem kavargó kérdésre, részben feltépte a régi sebet, ami a szívemen már majdnem összeforrt. Ezek szerint most már nyugodtan gyógyulhatok. Arra már rég nem vagyok kíváncsi, hogy miért pártolt át máshová, és miért nem tudtuk helyrehozni a kapcsolatunkat. Sokat szenvedtem miatta. Idegösszeomlás, fogyás, depresszió, vetélés, és még nagyon sok mindenen mentem keresztül. Végeztem! Ennyi bőven elég volt!Ez volt az UTOLSÓ pofon, amit miatta kaptam. Nem fogok jópofizni, ha találkozunk. Most már tudom, hogy jóval egyenesebb a gerincem, mint nekik együtt véve, és nagyobb is a büszkeségem. Jóval több vagyok annál a nőszemélynél is, akit igyekeztem ártatlannak tekinteni az ügyben. Fenn tartom a megbocsátást... de tőlem senki se várja, hogy vigyorogjak rájuk. Nem vagyok épp egy önmagát megjátszó alkat. Nem pazarolok rá energiát! Ha éppen olyan napom van, és megérdemlik, nem leszek egy bűbáj velük. Gábor nagyon is tudja, hogy bűnös. És Judit sem dühből kerüli a tekintetemet. Minden jogom megvan rá, hogy utáljam őket, de az nem vezet sehová. És átkokat sem mondok rájuk (amik rendre be is válnak nálam), különben a saját fejemre nagyobb átkot vonok. Egyszerűen bíznom kell az Isteni gondviselésben, a Karmában, hogy mind a ketten megkapják méltó büntetésüket azért, amit ellenem tettek!ÚGY LEGYEN! rich