1.0(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethezhttps://singli.cafeblog.huJoyohttps://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/<p><span style="font-size: 16px;"> Na jó, eléggé vegyes érzelmek dúlnak bennem három napja.Egyrészt fel vagyok dobódva, mert már intézkedéseket tettem a másik munkahelyemmel kapcsolatban, </span><img src="https://singli.cafeblog.hu/files/1181134524.jpg" class="blogkep" align="left"><span style="font-size: 16px;">és igyekszem a művelődési házakkal és önkormányzatokkal felvenni a kapcsolatot a jövőévi eseménynaptár miatt. </span><br></p><p><span style="font-size: 16px;">Másfelől kicsit összezavarodtam, nyilván a magam ostobasága miatt</span><span style="font-size: 16px;">, de ezt már megszokhattátok tőlem. Három nappal ezelőtt fényképeket nézegettem a wiwen. Csak úgy, kíváncsi voltam kivel mi történt. Rákattintottam egy exemmel való közös ismerősünkre (na jó, konkrétan az unokatestvérére), és a fényképeit mustrálgatva ért a fekete leves. Nem azért mert az egyik bulifényképen exemet és Juditot pillantottam meg, sokkal inkább a felismerés miatt dobtam majdnem egy hátast. </span><br></p><p><span style="font-size: 16px;">Annyian mondták már, éveken keresztül, és abban a pár percben, míg ráfeldkeztem a fényképre, újra a fejemben vízhangoztak azok a mondatok:</span></p><p style="font-style: italic;"><span style="font-size: 16px;"></span><span style="color: rgb(128, 0, 102); font-size: 16px;">-Joe, annyira hasonlít rád.</span></p><p style="font-style: italic;"><span style="color: rgb(128, 0, 102); font-size: 16px;">-Majci, észrevetted már, hogy hasonlítotok?</span></p><p style="font-style: italic;"><span style="color: rgb(128, 0, 102); font-size: 16px;">-Olyan mintha téged látnálak Gábor mellett, csak kövérebb kiadásban.</span></p><p style="font-style: italic;"><span style="color: rgb(128, 0, 102); font-size: 16px;">-Neked is feltűnt már a hasonlóság?</span></p><p><span style="font-style: italic;"><span style="font-size: 16px;"></span><span style="color: rgb(128, 0, 102); font-size: 16px;">-Nem csoda, hogy vele jár, nagyon hasonlít rád. </span></span></p><p><span style="font-size: 16px;">Igyekeztem elhessegetni ezeket a gondolatokat, de nem ment. Ahogy ott állt a körtáncban, arcát a párja felé fordítva, s láthattam profilból, arculcsapásként ért a felismerés. Valóban nagyon hasonlítunk egymásra. Az orrunk, az állunk, az arccsontunk, a homlokunk. Ijesztő volt, de nagyon is igaz. </span><br></p><p><span style="font-size: 16px;">Két dologra tudtam gondolni:</span></p><p><span style="font-size: 16px;">Ad1; Vagy ezt a típus Gábor esete (Barna haj, kerekded arc, barna szem, széles csípő)</span></p><p><span style="font-size: 16px;">Ad2; Annyira hirtelen ugrott át egyik nőről (rólam) a másik nőre (Juditra), hogy akaratlanul is újra belém szeretett, mert engem látott benne is, csak még abban az életvidám, derűs, izmos mivoltomban, mikor összehozott bennünket a sors. </span><br></p><p><span style="font-size: 16px;">És az utóbbira tippelnék, ugyan is láttam fényképeket korábbi barátnőről, és cseppet sem hasonlítottunk. Így senki sem mondhatja, hogy beképzelt vagyok :-P</span></p><p><span style="font-size: 16px;">Még mindig a sokkhatás alatt vagyok, és nehezen szabadulok a képtől, hogy együtt láttam őket. Nem vagyok szerelmes. Valahogy még is fáj. Annyi vigasztal, és ez inkább a saját egomnak, és a saját hígúságomnak imponál, miközben ki tudja, hogy Őt érdekli-e (mármint Juditot), az pedig az, hogy lefogytam 67 kilóa, ami a verseny súlyom, ami a ma reggeli mérések alapján 66.7 kg volt. És edzem is a testemet, hogy formában maradjak, és ápolom magam. Tetszik, hogy a párom csillogó szemekkel néz rám, valahányszor lengén öltözve, vagy ruhátlanul közlekedem előte, mert tetszik neki a testem. De nem elsősorban neki akarok tetszeni. Önmagamnak. Önmagammal szeretnék elégedett lenni. Miért érdekel még mindig, hogy Ő hogyan néz ki? Miért érdekel, hogy látott-e Ő vagy volt párom mostanában, hogy annyira lefogytam újra? Miért érzem úgy, hogy csak akkor nyugszik meg a lelkem, akkor tudom elfogadni magam minden porcikámban, ha látom rajtuk, hogy meglepődnek, hogy irigykednek, hogy kicsit bánkódnak, hogy összepusmognak mögöttem? Vajon miért?</span></p><p><span style="font-size: 16px;">Ugyan akkor szeretjük egymást Zsoltival. Ő olyannak fogad el, amilyen vagyok, sosem éreztem magam kalickában, vagy azt, hogy meg akarna változtatni. Türelmes velem és képes elviselni a szeszélyeimet. Jobban mondva ki is röhögi azokat. </span><br></p><p><span style="font-size: 16px;">Nincs okom tehát visszavágyni abba a rémes kapcsolatba. Talán a bizonyítási vágy munkálkodik bennem. Fogalmam sincs.</span></p><p>De ezen nem csak én megyek keresztül. Négy óra után érkezik hozzám Noémi, hogy kicsit rendbe rakjam. Már vettem jázminos fekete teát és mézet hozzá. Remélem kicsit helyre tudom tenni. És elsírhatja a bánatát anélkül, hogy belőlem is kitőrne ez a marhaság, amibe kevertem magam. <br></p>rich