1.0(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethezhttps://singli.cafeblog.huJoyohttps://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/<p><span style="font-size: 16px;"> A tegnapi napon olyat tettem, amit magam sem hittem volna, hogy megteszek. </span><img src="https://singli.cafeblog.hu/files/SPM_A0040.jpg" class="blogkep" align="left"><span style="font-size: 16px;">Kitakarítottam a szobámat apám társaságában, kíméletlenül, türelmesen és nagy egyetértésben. Délelőtt 10 órától délután fél kettőig szórtuk ki a szemetet, pakoltunk és takarítottunk. A végeredmény; nem ismertem rá a saját lakóövezetemre. Idegenül hatott, hogy eltűnt a meghitt kupleráj, amit magam köré gyártottam. Az ágyat mind a két oldalról könnyedén meg lehet közelíteni, anélkül, hogy mamutcsapdákon keresztülesnénk. Az asztalomon az írószerszámokon és a számítógép tartozékokon kívül semmi sincsen. A könyvek és a CD-k át lettek csoportosítva. És az a rengetek kacat, szemét és lom eltűnt a különböző zegekből, zugokból, sarkokból, asztal alól-, mögül-, fölül-, mellől.... </span><br></p><p><span style="font-size: 16px;">Párom fogalmazta meg a legjobban saját gondolataimat is, amikor este megérkezett hozzánk, és nem titkolt meglepettséggel átlépte a nemlétező küszöbömet:</span></p><p><span style="font-size: 16px;">-Nem akarok piszkálódni, de ilyennek sem láttam még a szobádat. Hol a filc papucs? </span><br></p><p><span style="font-size: 16px;">Nekem is volt olyan érzésem, mintha múzeumba közlekednék. Minden az élére állítva, sehol egy meghitten nyávogó, üdvözlően kerregő pormacska. Idegen volt a helyzet, de majd megszokom, és igyekszem fenntartani. Így már könnyebb.  </span>  <br></p>rich