Mézeskalácsok

1.0(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethezhttps://singli.cafeblog.huJoyohttps://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/Mézeskalácsok Végre elkészültek a mézeskalács figurák. Nem élveztem annyira, mint vártam. Sajnálatos módon, este nyolc órakor tudtunk csak nekiállni. Páromnak ráadásul fájt <img src="https://singli.cafeblog.hu/files/SP_A1568.jpg" class="blogkep" align="left">a háta, ugyanis mosógép szerelés közben meghúzta. Jómagam sem voltam valami üde és friss. De igyekeztem ugyan úgy lelkesedni, mint eddig. Próbáltam meglátni a jót. Végül is ott ültünk-álltunk-hajoltunk-emeltünk a konyhában együtt, és megosztottuk egymás között a munkát. Zsolti meggyúrta az összeállt tésztát, ő mégis csak erősebb :-) Ráadásul önként vállalta. Sodrófával kinyújtotta a kellő vastagságra, én pedig előkészítettem a szúróformákat. Gördülékenyen haladtunk, csupán a fáradtság lombozta le a hangulatunkat. Párom szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, körülötte a ráncok elmélyültek, bőre sápadt volt és enyhén áttetsző. A fáradtság tipikus jelei. Főleg rajta. Magam sem festhettem jobban, de nem akartam nyűgként megélni a készülődést. És azt sem szerettem volna, ha ő maga is így éli meg. Leültettem, kezébe adtam egy kis vörösbort, hogy lelazulhasson, s miután már csak a díszítés volt hátra, előre küldtem, hogy lepihenhessen és bemelegítse az ágyat.Én még díszítettem. Vettem egy doboznyi előre elkészített Dr. Otker-es cukormázat. Valóban könnyebb volt vele dolgozni. Csak ültem és díszítettem. Élveztem a formákat és a színkavalkádot. Rajzoltam, kontúroztam, írtam. Még egy kis pajzánságra is futotta. Én csupán úgy hívom az agyszüleményemet, hogy " Nagy Brés Hóember", de mindenki gondoljon rólam ezek után, amit akar. Este tíz óra volt, az agyam pedig kellő képpen lefáradt már ahhoz, hogy pajzánkodjam. :-)Miután végeztem, gyorsan elmosogattam, megfürdettem magam, és befészkelődtem párom ölelésébe. Egy idő után úgy éreztem, hogy még sem lehet elégé elfáradva. Kezei intim testtájaimon kalandoztak, közben pedig a tarkómat és a fülcimpámat majszolgatta. Valamint a hátamnak préselődő keménység is arról árulkodott, hogy még egyáltalán nem akar aludni. Szépen, lassan elcsábított. Nem hinném, hogy a közös sütés tüzelte fel ennyire. Minden esetre engedtem a csábításnak, bár az agyam már rég kikapcsolt. Alig emlékszem valamire. A szeretkezés után hamar elnyomott az álom. Már csak arra emlékszem, hogy reggel hat óra ötperckor megszólal az ébresztő, neki pedig mennie kellett. Én még ágyban maradtam. Ma nem kell lemennem az üzletbe. Holnap úgy is végig ot leszek apámmal, kiszolgálok, a raktárban ajándékot csomagolok. Ma pedig megsütjük nagymamámmal apám születésnapi tortáját. Bizony, Dcember 24-én hajnalban született! Túrótortát kap :-)Ráadásul a mai napot a készülődésnek szeretném szentelni. haladok a közös ajándékkal, de nem úgy, ahogy azt szeretném. Valahogy nincs ötletem a regényhez. Abban reménykedem, hogy a karácsonyi dalok hallgatása közben majd megszáll az ihlet! :-) Néhány kép a készülődésről: <center><img src="https://singli.cafeblog.hu/files/SP_A1560.jpg" class="blogkep" align="center"> Zsolti férfiasan nyújtja a tésztát :-) <center><img src="https://singli.cafeblog.hu/files/SP_A1562.jpg" class="blogkep" align="center"></center>Készülnek a sütemények <center><img src="https://singli.cafeblog.hu/files/SP_A1563.jpg" class="blogkep" align="center"></center>A kész sütemények <center><img src="https://singli.cafeblog.hu/files/SP_A1564.jpg" class="blogkep" align="center"></center>Egyéni ajándék </center>rich