Az álmok hatalma

1.0(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethezhttps://singli.cafeblog.huJoyohttps://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/Az álmok hatalmaRossz dolog, hogy álmunkba ki vagyunk szolgáltatva a tudatalatti kényének-kedvének! Amint kikapcsol a tudatos énünk, a testünk pihen, lelkünk pedig elindul <img src="https://singli.cafeblog.hu/files/1096880901_sdarkangel.jpg" class="blogkep" align="left">tanulni, olyan dolgok történnek velünk, amik tudatos énünknek káoszt, felfordulást, legrosszabb esetben fájdalmat okoznak! És mi tehetetlenek vagyunk, csak ülünk riadtan az ágyban, és igyekszünk feldolgozni azokat a rémképeket, amiket láttunk, amikben úgy vettünk részt, akár éber állapotunkban. Velem is ez történt ma hajnalban. Álmomban azt a hírt kaptam, hogy édesapám meghalt. Megállt a szíve. Emlékszem, álmomban összetörtem és zokogni kezdtem, a ravatalozást, a misét és a temetést is átbőgtem. Fájt. Nem tudtam elhinni, hogy az a nagy mackó, akihez mindig odabújhattam, megnyugodtam... nincs többé. Képtelen voltam belenyugodni! Emlékszem, arra riadtam, hogy Zsolti gyengéden felráz, mert zokogtam. Körül néztem, a szívemről pedig hatalmas kő zuhant le. -Ugye most már felébredtem? -Igen. Sírtál. -Azt álmodtam, hogy apa meghalt. Zsolti magához ölelt és újra álomba merültem. Reggel pedig a nagyszobában lerohantam az apámat. Piros volt az arca, vigyorgott, teljesen eleven volt és egészséges. Megnyugodtam, hogy ebben a szikla, medvére emlékeztető óriásban semmi sem tehet kárt! Elgondolkodtam. Mindenki azt mondja, hogy akinek megálmodjuk a halálát, az nagyon sokáig fog élni. Nos... reménykedjünk benne! rich