1.0(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethezhttps://singli.cafeblog.huJoyohttps://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/<p><span style="font-size: 16px;"><span style="color: rgb(153, 0, 0);"> Vannak olyan pillanatok, amikor az ember rádöbben, hogy mennyi tanulnivalója van még az életben, hogy mennyit kell még fejlődnie lelkileg. És arra, hogy minderre a legjobb trénerek a saját családtagjai. Igazság szerint elmondhatom, hogy kivételesen jó a kapcsolatom az apámmal. Ez annak is köszönhető, hogy hamar meg tudjuk beszélni a problémáinkat egymással. Ilyenkor általában olyanok vagyunk, akár egy nagy olasz család (két személyben), és beszélgetünk. Ez a külső szemlélőknek általában üvöltözésnek és veszekedésnek tűnik. Ordítunk, csapkodunk, földhöz vagdosunk mindent, ami a kezünk ügyébe kerül - tálat, poharat, lapátot, cipőt, kutyát, labdázó gyereket - majd, miután mindent kiadtunk magunkból, megöleljük egymást. Mi így szoktuk megoldani a problémáinkat, és ezt jónak is tartjuk, mert legalább egyikünk sem kap agyvérzést! </span></span><br><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);"> </span></p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);"> </span><p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);">A legtöbb esetben békésen, vagy éppen humorosan  el kommunikálgatunk egymással  :-) Ő Bak, én Ikrek vagyok. Szó szerint ég és föld. </span><br><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);"> </span></p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);"> </span><p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);">De sajnos vannak olyan esetek, mint a ma reggeli is, hogy képtelenek vagyunk egymással ember módjára kommunikálni. Sokszor éreztem úgy, hogy atyámnak magas elvárásai vannak velem szemben. Igazság szerint ezek normál elvárások, csak én nem vagyok az a fajta, aki képes őket teljesíteni. Így ma reggel is úgy alakult a helyzetünk, hogy úgy éreztem, egyszerűen nem tudok megfelelni apám neki...</span></p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);"> </span><p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);">A mai napon ott borult ki a bili, hogy miért nem pakoltuk szét a szobámat párommal, mikor tudtam, hogy ma jönnek a T-home-osok, bekötni az üvegoptikát és az új internetet. Tegyük hozzá, hogy mikor reggel párommal ő szétpakolt, hogy majd a szakik mindenhez hozzáférjenek, élhetetlenné vált a szobám.</span></p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);"> </span><p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);">-Apa, nem látok bele a fejedbe, hogy hogyan gondoltad.  De, ahogy elnézem, ha mindezt tegnap este megcsináljuk Zsoltival, akkor nem tudjuk kihúzni az ágyat.</span></p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);"> </span><p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);">Mindezt igyekeztem kulturált, visszafogott hangnemben előadni, mert éreztem, ha úgy csinálom, ahogy első felindulásomban éreztem, akkor megint csak nem ússzuk meg üvöltözés, veszekedés nélkül.</span></p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);"> </span><p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);">Megismétlem...nagyon, nagyon, nagyon szeretem az édesapámat! De egyszerűen nem férünk össze.</span></p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);"> </span><p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);">Talán ki kellett, hogy jöjjön belőlem a feszültség. Talán egy olyan vidám, boldog nap után, mint a tegnapi, eleve el van rendelve, hogy egy hasonlóan pocsék helyzet érkezzen, hogy kiegyenlítődjenek az energiák.</span></p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);"> </span><p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);">Apám tőlem a könnyedséget tanulja, én tőle, pedig azt, hogy miként váljak rendszeretőbbé és összeszedettebbé. Kemény harcok ezek, de sosem fújunk egymásra sokáig. Évekkel ezelőtt ennél brutálisabb volt a helyzet, akkor még ő is jobban be volt csontosodva.  Nehezebben tűrte a rendetlenséget. Pedig akkora kupleráj nem uralkodott a lakásban, csupán, mint a legtöbben, ahol mindegyik tag dolgozik. A hétvégéken így is mindig takarítottunk. Neki szüksége van a drámáira, a hisztikre, a dühkitörésekre, nekem pedig a csapkodásra (főleg ajtó), és a sírásra. Utána összeölelkezünk, és mind a kettőnknek jobb. Újra szent a béke.  </span></p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);"> </span><p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);">Szóval nagyon, nagyon, nagyon sok mindent tanulhatunk a családtagjainktól. </span></p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);"> </span><p><span style="font-size: 16px; color: rgb(153, 0, 0);">Ők azok, akiket nem válogathatunk meg. A menekülés pedig nem megoldás! </span></p><center><img src="https://singli.cafeblog.hu/files/csillagtOUndOor.jpg" class="blogkep" align="center"></center>rich