Koncert és a másnap

1.0(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethezhttps://singli.cafeblog.huJoyohttps://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/Koncert és a másnap Két nagyon jó nap van a hátam mögött. Tegnap este koncertre voltunk hivatalosak. Az egyik munkatársam egy eléggé hazafias személetű zenekarban játszik, s már két <img style="width: 299px; height: 393px;" src="https://singli.cafeblog.hu/files/cicalOeny.jpg" class="blogkep" align="left">fellépésükre nem mentünk el a, ezt igazán ne hagyhattuk ki! Már a kezdetektől fogva, mióta ott dolgozom a Magentában, bírjuk egymást Bével, és ezt idővel csak jobba elmélyült. Jó vele beszélgetni, hozzá bármikor fordulhatok, ha nem tudok valamit, és ő is figyel rám. Ha megakadok... jön és segít. Egyszóval... már kíváncsi voltam arra, hogy miként játszik azon a gitáron, amit rendszeresen magával hurcolt a munkahelyünkre is. Este összekészültünk párommal, s nagy nehezen rávettük a közös barátunkat is, hogy jöjjön el velünk. Nagyon tiltakozott, miszerint, a túlzottan is szélsőjobbos zenekarok és az ő dalszövegeik neki kifejezetten vonzzák, de közös erővel odacitáltuk, s a második cseresznyedal és vadász után már kezdett feloldódni. Párom a múltjára való tekintettel, teljesen otthon érezte magát a felgyülemlett emberek között. Számomra azonban felért egy komoly, ugyan akkor szórakoztató társadalomtanulmánnyal. Néztem ahogy ugrálnak, pogóznak, felhúzzák egymást a földről ha valaki túl nagyot kapott, és mégis jól érezték magukat! Csak ültem fent a pad tetején, ittam a kisvadászomat és mosolyogva figyeltem az eseményeket. Bé együttese harmadikkénk lépett színpadra, hamarosan ő maga is megérkezett az objektumba, s ahogy észrevett bennünket, széles vigyorral az arcán odasietett. Páromal kezet rázott, nekem pedig adott két puszit (jelzem, alapjáraton nem szokásunk, magam is meglepődtem, ráadásul azon is, hogy mennyire jóérzéssel töltött el ahogy hozzám ért). Kicsit beszélgettünk, majd távozott, hogy megkeresse a társait. Mi közben hárman szórakoztunk tovább... énekeltünk, ugráltunk, iszogattunk. Kezdtem teljesen feloldódni. Aztán Béék színpadra léptek, és végre megláthattam a másik arcát is. Milyen, mikor teljesen önfeledt. Beismerem, kicsit magával ragadott a látvány, bár, talán csak azért, mert gitáron játszott. Rá ez a hangszer, pedig mágikus hatással bír... ez van. A lant az lant, hívhatjuk bárminek... ha egyszer húros és pengetni lehet! A koncert után Bé odajött és meghívott bennünket egy italra. Igaz, csak én mentem. Társaim talán nem is értetté a nagy hangzavarban, hogy a meghívás nekik is szól. Kimentünk a pulthoz ahol kicsit jobban értettük egymást. Megköszönte, hogy elmentünk, én pedig azt, hogy meghívott. Beszélgetni így sem tudtunk, mert az ismerősei pár perc múlva kör gyűltek, szabályosan elzárva bennünket egymástól. Öt perc alatt feladtam a kommunikációs próbálkozást. Megkocogtattam a vállát... -Bé, én inkább visszamegyek a páromhoz. Hétfőn találkozunk. Lehet, hogy válaszolt valamit, már nem hallottam. Ketten is a nyakában lógtak. Hiába, a népszerűség átka. ^^ Körülbelül kettőig maradtunk. Barátunk, Bandi végül megköszönte, hogy elhívtuk, mégiscsak jól érezte magát a koncertsorozaton :-) Párommal fél háromra értünk haza. Mind a kettőnknek irdatlan bagó szaga volt, pedig csak ő gyújtott rá! A hajamból, a ruháimból áradt a füstszag, még a bőröm is magába itta. Pocsék érzés volt, de az ember, ha sokat jár koncertre, valahol hozzászokik a dologhoz. Hamar álomba merültem, talán ont beszélgetés közben... ***** Reggel érdekes módon frissen ébredten. Tíz óra elmúlt, mikor kibújtam az ágyból, hogy kiengedjem anyám és a párom. Szülőanyámtól megkaptam az e napi beosztásom; -tegyek be egy adag fehér mosnivalót -takarítsam fel a lépcsőház ránk eső szintjét -takarítsam fel a földszintet, mert mi vagyunk a sorosak -a tegnapi festési hibákat javítsam ki a konyhában. Mindezzel semmi probléma nem volt. Megreggeliztem, közben néztem egy kicsit a Lifenetwork-öt. Éppen Gillian Mc'Keeth új műsorát sikerült elérnem, ami "Asztaltól az ágyig" címre hallgat.Ezeket a fajta műsorokat, amik abban segítenek, hogy miként fogadjuk el magunkat, mindig is szerettem. Ilyen volt Gok Wan sorozata is, a Meztelenül is szép vagyok. <img src="https://singli.cafeblog.hu/files/egUoszsUog/00027032.jpg" class="blogkep" align="right"> Teljesen feldobódtam attól a két résztől, amit "reggeli" közben megnéztem. Úgy éreztem van benne valami. Ha normálisan, ásványi anyagokban, vitaminokban és rostokban gazdagon táplálkozunk, attól mi magunk is jobban érezzük magunkat Több energiánk lesz, szebb lesz a bőrünk, a körmeink, a hajunk, szebbnek, kívánatosabbnak érezzük magunkat. Visszatér a szexuális étvágyunk, s ha újra jókat hancúrozunk, attól magabiztosabbak és kiegyensúlyozottabbak lehetünk. Mindezen felpörögve, jókedvűen álltam neki a házimunkának. Jó dalokat tettem be a lejátszóba, táncoltam, takarítottam, bekészítette a mosnivalót. Mire szüleim megérkeztek délután, már komoly terveket szőttem, hogy újabb kísérletet teszek arra, hogy megreformáljam az étkezési szokásaimat. Tehát az Az vagy, amit megeszel-elvet követve. Sokan úgy gondolják, sőt, már be is bizonyították, ha több zöldséget, gyümölcsöt, folyadékot veszünk magunkhoz, és szépen elhagyjuk a táplálkozásunkból a fehér lisztet, vörös húsokat, felesleges édességet, sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Tulajdonképpen, ha ettől pozitívabbá válik a világszemléletünk, akkor már ez felér egy óriási lépéssel, amit az életmódváltás felé teszünk, ugyanis, ha életvidám vagy és boldog, akkor minden megváltozik körülötted. Köréd rendeződnek a jó dolgok, megtalálnak a normális, vidám emberek, és úgy érezheted, hogy minden jó sikerül. Magad teremted a saját világodat. Ezt tapasztalom mostanában. De erről majd legközelebb írok. Most mennem konyhát felújítani és hajat mosni. Meg szeretnék szabadulni ettől az áporodott cigaretta füsttől ^^rich