A nő, mint NŐ

1.0(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethezhttps://singli.cafeblog.huJoyohttps://singli.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/A nő, mint NŐSikerült egy kicsit összeszednem magam a múlt heti nagy rohanás után. Ma végre szabadnapos vagyok, és bepótolom a Vasárnapomat, ugyanis tegnap, vagyis Vasárnap, egész nap pörögtem, akár egy búgócsiga a két virágüzletünkben, <img src="https://singli.cafeblog.hu/files/egUoszsUog/13061_220vitality1.jpg" class="blogkep" align="left">felváltva. Először nem találtam a helyem, már igencsak elszoktam az ottani zsezsgéstől. Kellett némi idő, hogy felvegyem a ritmust, de utána már ment. Este fél hatkor apám átvitt a belvárosi virágboltba, ott már csokrot is kötnöm kellett. Szerencsére akkorra már annyira magamra találtam, hogy nem riadtam vissza a nagyobb rendelésektől sem. Édesanyámnak, virágboltos lévén, növény helyett könyvet vetem. Először egy nőiességről szóló művet néztem ki, azt is az interneten, ergo még sosem találkoztam vele a materiális világban. Azt sem tudtam pontosan hogyan néz ki, milyen a tapintása, milyen az illata, de mint az kiderült, a Szerzőre, de még a pontos címére sem emlékeztem! Hiába is kerestem volna éjjel a nagy kék-fehér áruházban munka után. Ellenben, megszólított a polcról egy másik mű. Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve. Igyekeztem az ösztöneimre hallgatni és a kosaramba tettem. Nagyon örült neki! Azt hiszem ez inkább neki szól, mint nekem. Viszont az első gondlatom, a Nő Titkai című könyv, a női szerepekbe való beavatásokról szól, sokkal inkább engem szólított meg, hiszen nekem kell megtanulnom kifejezni a saját női mivoltomat, amihez még jó néhány dolgot meg kell tanulnom. Hiába töltöm be nyár közepén a huszonötödik életévemet, az igazi nőiességet még mindig tanulom, úgy, ahogy sokan mások. Rá kell ébrednem, hogy az évszázadok során, egészen a mai modern korig elferdítve tanították nekünk anyáink a női lét miben valóságát, bár nem szándékosan, csupán azt tették, amit velük az ő anyáik. -Egy nő gyenge. -Egy nő megalázkodik a férfiak előtt. -Egy nő felad mindent a férfiért. -Egy nő feláldozza magát a családjáért, a gyermekeiért. -Egy nőnek a konyhában a helye. -Egy nő semmit sem ér egy férfi nélkül. -Egy nő mindig kívánatos és szexi. -Egy nő mindig divatos. -Egy nő.... egy nő...egy nő... Halljuk anyáinktól, apáinktól, családunktól, környezettől, üvölt a médiából.... csak félreértelmezzük. Mert ezekkel a kondíciókkal nőttünk fel. De véleményem szerint, mindezeket a mondatokat nézhetjük más megvilágításból is, amiket én is még csak tanulok, s amik elsajátítása után, talán már nagyobb önbizalmam lesz, s kevésbé fog érdekelni, hogy nem vagyok olyan piszkafa, photoshop-maca, mint akik a legtöbb magazin oldalairól vigyorognak ránk. Kezdjük, hiszen, ha kifejtem, tanulom...<center><img style="width: 330px; height: 205px;" src="https://singli.cafeblog.hu/files/egUoszsUog/3.jpg" class="blogkep" align="center"></center> -Nem csak a nő, minden ember gyenge, de ki ilyen, ki olyan formában. Gyengeség az is, ha nem valljuk be, még magunknak sem, hogy erre nem vagyunk képesek, meghaladja az erőnket... és gyengeség a makacsság is, ha nem merünk segítséget kérni. Igenis, merjünk a másik emberhez fordulni bizalommal, mert abban van az ember és az emberiség ereje, ha összefognak... -Ezt ne tudom pozitívan lefordítani. Ezt sajnos belénk nevelték a teremtés koronái. A nők 75%-a megalázkodik, behódol a férfiak előtt, még akár csak azáltal is, hogy mindent ráhagy, nem vállalja fel a saját véleményét, mert fél attól, hogy vitába keveredik. Pedig, ahogy a saját családomban elnézem, amikor anyám felvállalja a véleményét apámmal szemben, és kiáll mellette, megnő apám szemében. Mert tanúbizonyságát teszi arról, hogy egyenlő partnerek, s ha megfigyeljük a bölcs férfiakat, láthatjuk, hogy náluk semmi sem vív ki nagyobb tiszteletet, mint mikor méltó "ellenféllel" találkoznak. -Sajnos azt is rosszul értelmezzük, hogy mindent fel kell adnunk a szeretett férfiért, ha kapcsolatot, vagy házasságot kötünk vele. Sokkal inkább arról van szó, hogy míg egyedül vagyunk, egy önálló, saját világot képviselünk, amiben megvannak a magunk tervei, szabályai, szokásait... de, amikor szerelembe esünk, az önálló világunk nem megszűnik létezni, csupán egybe olvad a párunk egyéni kis galaxisával, s egyet alkotnak, amiben közösen kell kialakítani a szabályokat, a szokásokat, bele kell helyezni közös és egyéni terveinket, s néha szükség van kompromisszumokra de nem terveink, vágyaink feladására!!!), hogy olajozottan működjön ez a születő közös világ. -Itt sem arról van szó, hogy megszűnünk létezni, mint egyéniségek. Sok mindent még nem tudok erről témáról. Sem kezdő, sem pedig gyakorló feleség/anya vagyok. Egyszerűen csak anyám példájából tudok okulni, aki megtalálta az egyensúlyt önmaga és a család között. Egy nő azon dolgozik, hogy otthont teremtsen a családjának. Egy olyan helyet, ahová boldogan hazamehetnek, bármilyen rossz dolog is érte őket aznap. Ott béke van, nyugalom, meleg étel, bizalom , jókedv, bölcsesség és gondoskodás. Egy nő szellemileg, lelkileg, érzelmileg és testileg is táplálja a családját. Ehhez egy nőn kívül senki sem ért. -Azt nem mondanám, hogy semmit sem érünk férfi nélkül, mert nem<img style="width: 221px; height: 280px;" src="https://singli.cafeblog.hu/files/egUoszsUog/Erotika.jpg" class="blogkep" align="right"> párkapcsolatban kezdjük az életünket, mégis elvagyunk. Igenis elérhetjük a céljainkat, megvalósíthatjuk önmagunkat, de a hiányérzet mégis ott lesz valahol a lelkünkben és a szívünkben. Hiszen így, ketten együtt alkotunk egy egész. Itt nem kimondottan a lélektársra gondolok. Hanem a JIN és a JANG kettősségére. Nincs nappal éjszaka nélkül, hideg a meleg nélkül, jó a rossz nélkül, boldogság a bánat nélkül. Szükség van erre a kettősségre, hogy kiegészítsék egymást. -Ami pedig az utolsó két sallangot illeti... azt hiszem (és ezt kell megtanulnom), ha megtanuljuk értékelni magunkat, mint nőket, ha elfogadjuk magunkat, ha megszeretjük azt a megismételhetetlen csodát, amit a tükörben látunk (mert mindenki pótolhatatlan, egyszeri és megismételhetetlen csodája a teremtésnek), mert nem jelent kihívást olyanná válni, aki után megfordulnak az utcán és mindig kap néhány elismerő pillantást, aminek sikerhullámát meglovagolva egyre magasabbra és magasabbra törhetünk. Mert ameddig nem szeretjük meg magunkat, addig ugyan viselhetünk dögös-elegáns-márkás ruhákat, kiegészítőket, semmitől sem látszunk kívánatos, szép nőnek. Mert hiányozni fog a magabiztosság a fellépésünkből, és az önmagunk szeretetének fénye a szemünkből. Ezt kel megtanulnom, nekem és más nőknek is ezen a világon, mert valahol igencsak elcsúszott a lányok nővé nevelése.... <img style="width: 274px; height: 274px;" src="https://singli.cafeblog.hu/files/egUoszsUog/40044769_1Takaritasidosgondozasgyermekfelugyeleteskornyeke.jpg" class="blogkep" align="left">Talán már haladok, mert ma is örömömet leltem abba, hogy rendbe tettem az otthonomat a párom társaságában. Még növényt is hoztam haza anyutól. Egy szobaborostyánt. Állítólag sikert, bőséget és gazdagságot hoz a fengh sui szerint. Én pedig feltettem a szekrény tetejére a siker/gazdagság sarokba. Ott kellő mennyiségű napfényt is kap. Ma elégedettséget érzek. Örömöt és nyugalmat. Ápolom, tisztítom az otthonom kétféle képen is. Egyrészt a környezetemet (porolás, porszívózás, ágynemű áthúzás, szellőztetés, kacat és szemét kihajigálás, nagymosás), másrészt a fizikai testemet is, mely bizonyos értelemben véve az otthonom, s megérdemli, hogy erre a pár évtizedre a legjobb formában tartsam, díszítsem, ápoljam, tatarozzam ha kell. Készülök a hajmosásra és a testradírozásra (amint visszajön a meleg víz, mert éppen csatornát javítanak az utcában!), rendbe szeretném tenni a körmeimet, kicsit lakkoznék is :-) Összeírtam néhány dolgot, amit Májusban feltétlenül szeretnék beszerezni. Ezek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy fejlődjek a nőiességemben. Számomra mindig is nehezemre esett megélnem a nőiességemet. Elsősorban azért is, mert csúfoltak a magasságomért, s nem hittem el évekig, hogy egy ennyire magas nő is lehet szép, kívánatos és szexi. Inkább sportosan öltözködtem. Ha barátnőkkel szórakozni mentünk, én vigyáztam rájuk, én vezettem, én voltam az erősebb. gy éreztem magam akár egy testőr. Elvétve fordult elő, hogy táncoltam valakivel, nem nagyon akadt párom, éppen a magasságom miatt. Ebből a szempontból irigyeltem anyámat és barátnőimet a konfekció termetük miatt. Mindig volt rájuk nőies ruha, udvaroltak nekik, volt táncpartnerük. Kicsit voltak és törékenyek. Ha valaki így szocializálódik, hogy csak az apja és a nagybátyja mellett érzi magát picinek és törékenynek (apám 196 centi, nagybátyám 204 cm), ráadásul az önbizalom hiányom által bevonzott csúfolódások, kritizálások miatt erősnek, keménynek, már-már férfiasnak kellett mutatnom magam, hogy elkerüljenek, akkor valóban nehezen élheti meg a befogadó, lágy, kedves, nőies energiákat, amikkel eleve a világra jött. Kislány koromban mindig szoknyákban jártam, nem szerettem a nadrágot. Mindig csinosan ki voltam öltözve. És nem anyám vagy apám, hanem saját magam választottam ki a ruháimat. Szóval szép és nőies ízlésem volt/van, a barátnői el is vittek magukkal vásárolni, s úgy kezeltek, mint egy stilyst-ot, csak magamat nem bírtam felöltöztetni tizenéves koromban. Mert vagy nem találtam magamra ruhát, vagy ha igen, bátorságom nem volt hordani. Mintha az volna a karmám, hogy újra sajátítsam el a nőiességet. De nem azt, amit a média sugall felénk és még a csapból is az folyik. Hanem az ősi minták alapján a kedves, lágy, befogadó, türelmes, tápláló, teremtő lényt. Akik vagyunk. És amire születtünk. Bevallom, miután kinőttem a gyerekkorból, és valahol homályba veszett a bimbózó nőiesség, legközelebb már csak 22 évesen, tizennégy évvel később kezdtem el törékeny, szép, vonzó és kívánatos nőnek érezni magam, mikor a jelenlegi párommal kialakult a kapcsolatunk. Kiváló segítség és társ számomra ezen az úton, és nem csak azért, mert tizenkét centivel magasabb nálam. Mellette nőnek érzem magam. Nem tudnám igazából megfogalmazni, hogy milyen érzés. De ahogyan rám néz, önbizalmat ad, és megerősít. Mellette igényem van arra, hogy adjak a külsőmre, ápolt legyek, és ha nem is a divatdiktátorok kreálmányaiban, vagy mondjuk a Mayo Chix ruháiban mászkáljak, de valami női praktikával kiemeljem az előnyös oldalamat. Párom mellett pedig egyre többet fedezek fel magamban... És ez csodálatos! A konyhában is több kedvem van kísérletezni. Ez is hozzá kapcsolódik a nőiességhez... teremtés-alkotás-táplálás... Legutóbb készítettem egy fotóalbumot Az Ezerarcú Nő címmel. A barátaim, főleg a lányok oda voltak érte. Sok mindenben egyet is értettek :-) És ez arra engedett következtetni, hogy jó úton járok afelé, hogy rájöjjek, mitől válik egy nő NŐvé :-)rich