Érdekes
az emberi természet. Van olyan, aki évek elteltével, még mindig
bűnösnek érzi magát. Különös…
Tegnap éppen
nagy bevásárlást tartottunk a szüleimmel a piros-zöld üzlet központban. A
parkolóban már pakoltunk be a csomagtartóba, mikor is, nem messze
tőlünk, leparkolt az a bizonyos bordó autó. Ott ült a volánnál Gé,
mellette pedig Jé. Minket nézett, miközben pakoltunk. Olykor a kormányra
támaszkodott, néha a nőjére pillantott.
Esküszöm,
egészen addig nem szálltak ki az autóból, ameddig apám el nem indította
az autónkat, és a jármű lámpái fel nem villantak.
Nagyon
nevettem az eseten.
-Te atya úr
isten! – ez volt anyám reakciója. – Mire jó ez az egész?
Ezt én is
megkérdeztem magamtól. Természetesen nem jött válasz. Egyszerűen
mosolyogtam rajta. Gé tart a szüleimtől. Mellettem simán elsétált minden
köszönés nélkül, egyszerűen nem mer rám nézni. Ha Zsolti velem van, már
három méterről köszön, főként neki. Talán úgy érzi, párom méreteit
tekintve hogy jobb jóban lenni vele, és nem akarja kihúzni a gyufát. (Talán.) Azonban, ha a szüleim közül
az egyik, vagy mind a kettő ott van, Gé fülét-farkát behúzva meglapul.
Jé, pedig elbújik a sorok között. Még három év után is.
Ez az eset
volt a tegnapi nap vicce! 🙂
Egy nem régi szintén parkolós esetnél Anyukád miért is nem akart elesettnek mutatkozni G előtt, ha ez szerinte hülyeség, hogy egymást lesitek? Nem lehet, hogy G-ék félnek a reakciódtól, és azért kerülik a találkozást?
Igen, nagy a valószínűsége, hogy zavarban voltak. Főleg Gé. Ezek az Ő lefutandó körei. Majd egyszer összeszedi a bátorságát és bele mer nézni a szüleim szemébe, vagy továbbra is a járólap alatt és a csőrendszerben közlekedik. Az Ő döntése. Minden esetre megmosolyogtató volt a szituáció. De tegyük hozzá, anyám kiszállt az autóból 🙂 Ezek pedig az Ő köreik. Nekünk is megvannak a magunk macska-egér játékai. Ha az ember éppen nincs benne a szituációban és szimplán csak visszaemlékszik rá, azt hiszem simán elmenne egy komédiába, hiszen én magam is nevetek rajta utána. 🙂
Legyen szép napod Csilla 🙂