Ma volt az első napom a Pro-kultúrában, ahol a szakmai gyakorlatomat kell végeznem. Ha még nem mondtam volna, Székesfehérváron járok főiskolára, kommunikáció-művelődésszervező szakra. Viszont maradandó emlék lett az első napom 🙂 Reggel megjött a havim, úgyhogy rendesen görcsöltem. Még bele is sápadtam. A szervezetemből most ürült ki teljesen a fogamzásgátló, valószínüleg ez is közre játszott. Szóval így mentem el az első napomra. Az első egy órát nagyon jól bírtam, csendesen szenvedtem, csak az asztallapot markolásztam. Mikor Léna, az egyik felügyelőm körbevezetett az épületben, már nagyon ramatyul éreztem magam. Lényeg a lényeg, futottam hányni. De még a görcsoldómat is kiadtam. Úgyhogy haza vittek, mert anyámék Pest felé voltak éppen úton virágért. Egész nap feküdtem. Legközlebb csak szerdán megyek. Megígértem, hogy akkor már nem lesz velem gond, jól leszek és bírni fogom az egész napot 🙂
Este találkoztam Gáborral. A Liszt teázóba mentünk. Kicsit erőltetett volt az elején. Feszült volt a hangulat. Végül megbeszéltük végre a dolgot. Végülis lezártuk a kapcsolatunkat végleg. Nem haragudtunk egymásra. Békés volt a dolog. Végülis barátok maradtunk. Még ő is mondta, hogy nem akar zsargon szöveggel jönni, de ő is szeretné tartani a kapcsolatot, szeretné, ha néha felhívnám. Mikor ezt megbeszéltük, már fesztelenebb volt a hangulat. Még poénkodtunk is egymással. Egy darabon elkísért, két puszival búcsúztunk, én pedig mentem az üzletünkbe, hogy segítsek szüleimnek visszakezelni a virágokat. Még egy darabig sírhatnékom volt. De apa azt mondta, ez olyan, mint a foghúzás, Az elején fáj, de ezután már mindig jobb lesz. Igazuk van. Lesz majd más. De addig igyekszem rendbehozni magam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: