Ma voltam a varrónőmnél. Holnap teljesen elkészül a ruhám. Kell is, ugyanis 15én lesz a lippais farsangi bál. Nagyon várom. Utolsó simításokat végzi az új ruhámon. Már csak felvarrja rá a csomózott gombokat, amitől végkép keletiesé válik.
Egyre jobban érzem magam. Most már nem akarom Gábort megverni, megfojtani, vagy megölni. De találkozni még mindig nem szeretnék vele. Ez önvédelem. Valószínűleg sérülnék. Én is úgy érzem. De jobb nélküle. Boldogabb leszek más mellett, aki korban közelebb áll hozzám. Végülis sok időm van még. Jön a bál, utánna Nono, a legjobb barátnőm szülinapját ünnepeljük meg Colossoban. 
Összejöhetek én egy sráccal. Nem vagyok egy bányarém. Én mióta megint egyedül vagyok, egyre többet foglalkozopm újra a külsőmmel. Sminkelek, háromnaponta mosok hajat, kondizom, adok az öltözködésemre. Hüm. De ez mindig így van. Ha egy nő biztos kapcsolatban él, egyre kevesebbet törődik magával. Ritkábbal borotválkozik, sminkel, öltözködik nőiesen. Még fel is szed egy-két kilőt…vagy hetet 🙂 De azóta lefogytam. Persze ezért alaposan meg kellett szenvedni, szó szerint. Vizsgák, szerelmi bánat, gyökérkezelés…stb. Igyekszem legközelebb nem elkövetni ezt a hibát. Ha megint lesz abrátom, ugyan annyit fogok foglalkozni magammal, mint most. Na igen, most nagy a szám, megint portyán vagyok…ki tudja meddig 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: