Elindultam

 A címmódosítás nem azt jelenti, hogy változik a blogom. Csak szeretném mutatni felétek is, hogy mi az egyik célom 2008ra. Azt hiszem ez fontos egy lány életében. Hogy megtalálja magában a nőt. Pedig kiskorom óta nőies voltam, mindig odafigyeltem, hogy hogy áll a hajam, jó e a ruhám, maszatos vagyok e. De ez az odafigyelés, ahogy kamaszodtam, elmúlt. Nem tudom miért és mi vezetett rá. Fiúsan öltözködtem. Hosszú hajam mindig lófarokba volt kötve, bő pólókat, sortokat hordtam, edzőcipőt. Semi smink. És semmi pasi. Persze szerettem volna. De nem tudtam úgy kitűnni, hogy észrevegyenek. Apám szerint egy ennyiidős lánynak miért kellene  anyira kiöltöznie. És miért sminkelljen? Egy darabig nem is zavart. De miután már minden barátnőm csinosabb volt nálam….hiányzott ez is az életemből. Nagypon sokáig nem voltam nőies. Egészen 17 éves koromig. Ott ért egy fordulópont. És azóta keresgélek, kutatok, formálódom. Talán igaza lesz anyunak, és Robi mellett meglágyulok. A vadászó, tigris énem megszelidül. A sötét anygalom szereti a szépet, szeret rajongani, de minden férfi szeret. Talán segít finomodni, szép ruhákat kiválasztani. Majd ha frissítem a tavaszi-nyári ruhatáram, megkérem, hogy kísérjen el, ha van kedve és ideje. A többi pedig rajtam múlik.

Ma sikerült úgy is éreznem magam, mint egy igazi nő. Végre megmostam a hátközépig érő sűrű loboncomat, picit megszedtem a szemöldököm (de nem formára, azt sosem kezdeném el, az már mű), csupán egy-két zavaró szálat. Szépen felöltöztem és elmentem a ruhabutikba a félrerakatott felsőmért. Írisz lila, szép felső. Jó pulóver alá. és ha jöna  jóidő, csak úgy is. Nagyon sokáig mellőztem a ruhatáramból a lila minden árnyalatát. Exem nem díjazta volna. De most rá kellett ébrednem, hogy kimopndottan jóláll. De ahogy az eladólány is figyelmeztetett, ne liluljak be teljesen, most, hogy már nincs tíltólistán.