Most regenerálódom Fehérváron…..muszáj!!!!!

 Túl vagyunk a Nőnapon. Nagy volt a hajtás. Hajnali öt óta talpon voltam, hajnali háromig. Na el lehet képzelni. Angel jött hozzám. Én mazohista vagyok, ez már egyre biztosabb.

Egész nap pörögtem, mint a búgócsiga, ismét üzlethelyiség-raktár-üzlethelyiség-bolt eleje-üzlethelyiség-bolt eleje-üzlethelyiség-raktár…sbt.Nagyobb hullámokban jöttek az emberek. Nagyon enni sem volt időm, inni még csak-csak. Dél utánra már szó szerint szédültem és eléggé pocsék volt a reakcióidőm. De este már szó szerint lemerült az aksi. Fájtak a lábaim, a talpam, a térdem, be akart szakadni a hátam….de azért én még látni szerettem volna Angelt. Egyszerűen csak odabújni hozzá, érezni a teste melegét, érezni, ahogy lélegzik, tudni, hogy ott van velem. Jót beszélgettünk, bár inkább ő beszélt, én próbáltam felfogni. Felajánlotta, hogy megmasszírozza a hátam és a vállam. Én nem tiltakoztam, kapva-kaptam az alkalmon. Behoztam a masszázsolajat.

-Na, akkor vetkőzz – szólt vigyorogva.

Felvontam egyik szemöldököm. Csak így, semmi előjáték? De egy szó nélkül levettem a felsőm és elfeküdtem az ágyon. Jólesett ez a gyúrás. Bele is aludtam volna, ha nem fáj annyira a vállam tájékán. Többször megcsikizett és a melleim felé tapogatózott. Támadásba lendült. Esküszöm nem terveztem be a szeretkezést. Örültem, hogy fekszem, és a vízszintes helyzetről, máskorral ellentétben, most csak az alvás jutott eszembe. De nehéz volt ellenállni, mikor végigszaglászta a hátamat, majd a szájával simogatta a tarkóm és a gerincem menti érzékeny területet.

Hajnali háromkor távozott, én azonnal elaludtam. Apám pedig reggel fél hétkor ébresztett. Nyögve keltem, fájt mindenem, magamra húztam a paplant és picire összegömbölyödtem alatta. Nem akartam felkelni. Hagyjanak békén. Örülök, hogy élek. De végül csak felkeltem. Agresszív voltam, lassú és jajgatós, ameddig nem ittam meg a Red Bull-om, és nem ettem. Utána már mosolyogni is tudtam vicsorgás helyett!

Most pedig végre lefekszem aludni!