Szerintem kezdek a barátaim idegeire menni. Minden harmadik mondatomban szerepel Angel. Vagy valami vele kapcsolatzos. Néha azon kapom magam, hogy már 
megint róla beszélek. Lilunak és Ritának angyali türelme van, de olykor mintha grimaszt látnék az arcukon. Ez van. Aki ismer, az tudja rólam, hogy ha boldog vagyok és szerelmes, be sem bír állni a pofám. 😀
Bocs csajok, tudjátok, hogy nem direkt csinálom. Szimplán szerelmes vagyok.
Sokminden történik velem. A vázlatomat még nem tudtam leadni, előbb alá kell iratnom a konzulensemmel. Király! Neki pedig csak holnap van fogadó órája. Apám közölte, miután annyit szenvedtünk a megírásával…
-Ha ezek után, azt mondja, hogy írd át, nyugodtan közöld vele, hogy bár kurva elfoglalt vagyok, szívesen lemegyek Fehérvárra, hogy pofán verjem.
És mind ezt komoly pofával. Apámról nem nehéz elképzelni, ha valaki ránéz, hogy megtenné. 196 centi, 110 kiló, mogorva arcberendezéssel. De ez csak a felszín. Arany szíve van, és nem vagyok elfogult.
Végül is nagyon sokat szenvedtünk vele. Lehet, hogy kötekedni fog a tanárnő, de én meg fogom védeni a témám. Szúrkoljatok!
De a legjobban akkor is a hétvégét várom. Érzem, hogy jól fog alakulni. És tudom, fogjam már be a pofámat. Ennyi erővel blogcímet is változtathatnék 😀
De nem fogok 😛
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: