Elfáradtam

 Elfáradtam, testileg sé lekileg is. Angel nálam aludt tegnap éjjel. Valahogy ott ragadt. Nem szeretkeztünk, csak összebújtunk, de így is elnyomott a buzgóság. Nem akart haza menni. Gondok vannak. Az édesanyja mindig rosszul lesz, ha ő otthon van, mert sok az összetűzés az apja és Angel között. Mindig meghallgatom, otthont nyújtok, biztonságot. De elfáradtam. Anyám szerint nem kellene ennyi mindent magamra vállanom, mert azzal csak a saját karmámat súlyosbítom.

Zavar, hogy nem találnak viszonzásra az érzelmeim, hogy folyton vissza kell fognom magam, mikor vele vagyok. Mintha tojásokon lépkednék. Pedig átölelném, csókolgatnaám. Mikor simogatom, ugyan nem ellenkezik, többet nég sem merek addig kezdeményezni, amíg ki nem nyílik. Egyszerűen fáj. Ma reggel is. Oda bújtam volna hozzá, de belőle sütött a zavar. És nem tudom hova rakni. Tudom, hogy lelkileg szét van csúszva. De akkor is fáradtnak érzem magam.

Azt hiszem nem én vagyok az ideális párja. Pedig nagyon szeret velem lenni. Fel tudom vidítani, értékelem. Tehát azt megkapja, amit otthon nem. Még is nagyon önző.

Mellé egy halkszavú, szolid, családcentrikus, házias, vega lány való, én pedig egyik sem vagyok. Az én természetem harsány, szeretek kitűnni a tömegből, azt nem mondom, hogy nem avgyok családcentrikus. Szeretnék családot, mondjuk úgy 6-7 év múlva. Házias legfeljebb a konyhában, ha ételről van szó, vegának pedig, csak alkalmi vegának tartom magam.

Kettőnk közül ő az egoista, viszont én vagyok az erősebb jellem. Olykor tükröt mutat nekem. Anyám szerint Angel “drámafüggő”. Igaz. Mindig drámát gyárt maga köré. Én pedig mostantól kezdve felhagyok a szorongással. Az éret való szorongással. Inkább hagyom alakulni a dolgokat. A jövő hétvége ki van csukva, hogy találkozzam vele. Amúgy isa zt mondta, hogy nem akar haza jönni. Elege van. Abba akarja hagyni a főiskolát és kimenni Ausztriába. Ahogy ő mondta:

“-És mindenkit magasról leszarok!”

Ez sziven ütött. De nem szóltam, csak kortyolgattam a boromat tovább. Akkor, ott tudtam, hogy el kell engednem. Menjen, ha akar, de én ne rokkanjak bele. Még egy elhagyást nem élnék túl ép idegekkel. Gábornál is rezgett a léc az idegösszeomlás felé. Inkább kinyitom a szemem és körbenézek van e olyan férfi, aki szóba jöhet nálam. Ahogy apám mondta “nem lelkidefektes”. Hidd el apa, én is nagyon örülnék egy normális lekivilágú és hátterű férfinak.

Kedden viszont Ákossal találkozom. Nagyon rég beszélgettünk már. Itt volt az ideje. Ott is alszom. Remélem kicsit helyre tud pofozni. Ki kell ismét bogóznom magam. Mert nagyon begubóztam Angellel.

A másik amit írni szerettem volna; szeretnék segítséget kérni. A Varázsnapló című regényemnek keresek egy ütős címet. Kérlek, bombázzatok ötletekkel, mert ilyen tekintetben kong az ötlettáram. Köszönöm szépen előre is a segítséget.