“Az étel is akkor esik a legjobban, ha az ember már nagyon éhes!”

 Beleolvastam pár blogba. Érdekes. Olvastam Milluét, Krisszét… mindenhol veszekszenek. És mindig van egy főkolompos.

Első éjszaka….

Fura… én rendszerint elsiettem a dolgokat mindig, de nem azért mert bepánikoltam, mi lesz, ha elveszítem. Egyszerűen megkívántam az illetőt, és nem akartam várni. Szerencsére nem volt ebből sok… de utána még velem maradtak. És ez fontos. Egyetlen egyéjszakás kalandom volt, még a szakításom után. Mikor megcsaltak. Egyszerűen szükségem volt arra, hogy érezzem, nő vagyok, még hozzá kívánatos nő. Szükség volt rá, legalább is akkor úgy éreztem. Ha az embert megcsalják… akkor összetörik az énképe, az, amiben hitt, az önbizalma elporlad… így visszagondolva buta voltam. DE nem bántam meg Mikit. 

Az első komoly kapcsolatom, Gábor… ő levett a lábamról. Udvarolt, meghódított, harcolt értem… itt nem is a családommal kellett megküzdenioe, vagy más pasival a kegyeimért… sokkal inkább velem 😀

Aztán három srácot én vadásztam le, lehetőleg nyílpuskával 😀 Meglőni, elejteni, guzsbakötni… aztán ágyba dobni….

De most… most más. Érdekes, mert nem a testi vágy hajt előre. Legalább is nem a szexuális. Csak szeretnék odabújni, megölelni Tamást. Valahogy otthon és biztonságban éreztem magam. Mikor a szemébe néztem, azt láttam, hogy én vagyok az egyetlen. Ez akkor, ott, abban a pillanatban igaz is.

És ez ösztönöz arra, hogy hagyjam udvarolni, ahygjam, hogy meghódítson. Mert ha váratom, váratom, majd nem bírja tovább és lelép, ugyan fájni fog, de megkíméltem magam egy sokkal keményebb és fájdalmasabb pofáraeséstől.

Ha pedig kivárja, annál jobb lesz az együttlétünk. Ahogy nagyanyám, a bölcs vajákosasszony mondtá:

“Majcikám, az étel is akkor esik a legjobban, ha az ember már nagyon éhes!”