Kedves Dreja!
Igazad van. Lehet, hogy valóban nekünk kellene viszafognunk magunkat, hogy NŐNEK nézzenek minket. De ehhez persze nem kell üresfejű babává válnunk, csupán egy picit kell visszafogottabbá válnunk. Több segítséget kérni a másik nemtűl, és nem azt mutogatni, hogy én csak azért is meg tudom oldani a fenálló problémát (értem ezt most magamra).
Mióta elengedtem magam, és nem játszom a “faszagyereket”, azóta már többször elpirultam, amit régen ritkán tettem. Bár mostanában legszívesebben lebújnék a recepciós pult alá, mikor egy-egy jóképű férfivendég megnéz, rám mosolyog, vagy szemezni próbál. Vagy kiráz a hideg, vagy füligvörösödöm, és ha tehetem, bemenekülök az irodába.
Nem tehetek róla, azt hiszem ez egy darabig még fent fog állni. Mármint, hogy nem kívánom annyira a másik nem közelségét. Hiányzik a testiség, de ha közekerülök hozzá, elfog a rosszullét. Ez vajon mitől lehet? Lelki? Pszichés? Vagy? Áááááhh.
Egyszerű: van testi igényed, de lelkileg nem vágysz a férfiakra. Csak a gyenge férfiak rettennek meg az erős személyiségű nőktől; túl nagy falatnak gondolnak, mert tudják: megennéd őket reggelire. Ne is foglalkozz velük, hiszen Te sem akarnál egy érzelmileg, értelmileg gyenge férfit. Az intelligens emberek szeretnek más intelligens emebrek társaságában időt tölteni. Nem arra gondolnak, hogy: “Te jó Ég, ez a nő nekem túl céltudatos, túl önálló blablabla.” Csak az retten meg az erős személyiségektől, akinek valami baja önmagával, nincs rendben az önértékelése stb.