Húsvét

Piros tojás, csoki nyuszi…ennél azért többről van szó

Húsvétot az egyik legfontosabb keresztény egyházi ünnepek közé sorolják, melyet március vagy április hónapban tartanak. Egybe esik a tavaszi napéjegyenlőséggel, melynek elemei szintén az újjászületés, és a feltámadás.

A Biblia szerint Jézus, a pénteki keresztre feszítés utáni harmadik napon, vasárnap feltámadt, helyettesítő áldozattal megváltotta az egész emberiség bűnét, feltámadása, pedig győzelmet aratott a halál felett.

A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a keresztény egyház mozgó ünnepei közé tartoznak, ami azt jelenti, hogy sosem esnek a Juliánusz naptár ugyan azon napjára. (A 2009es évben ezek a napok Április 12-13a.)

325-ben határozott úgy az első niceai zsinat, hogy mindig ugyan azon a vasárnapon ünnepeljék Krisztus feltámadását, mégpedig, legyen a keresztény húsvét időpontja, a tavaszi napéjegyenlőség (mikor egyformán hosszú a nappal és az éjszaka időtartama) utáni első holdtöltét követő vasárnap. Ha csillagászati értelemben vesszük a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét, követő vasárnapot, természetesen nem feltétlenül kapjuk meg Húsvét időpontját. A katolikusegyház 1581-ben, a kánonban rögzítette azt a számítási módot, mely meghatározza ennek naptári helyét.  

Ha az ünnep nevének eredetére keressük a választ, ismét bebizonyosodik, hogy a magyar nyelvbeszélő nyelv. Krisztus sivatagban töltött negyvennapos elvonulásának emlékére tartott böjtidőszak végét jelzi. Ezen a napon vehetünk magunkhoz először húst. A böjt utolsó hetének neve: nagyhét, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken fehérhét – fehérvasárnapig tart.

Az ünnep héber neve pészah, amely elkerülést jelent, arra utalva, hogy a halál angyala miként kerülte el a héber házakat, melyek szemöldökfáját bárány vérrel festették meg, a bibliai tíz csapás idején. Az angol Easter a német Oster szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara a tavasz keleti (angol East, német Ost) úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt.

Eme bibliai ünnep a tizenhatodik században keveredett össze a piros tojással, a locsolkodással és a Húsvéti Nyúllal. Az ugribugri tapsifüles legendája nyugat-európából eredeztethető, s mára a gyermekek kedvencévé vált. Titokban szökdel az ablak alá, s hagy számukra ajándékot elrejtve valahol, akár a Mikulás. A húsvéti nyúl egyes források szerint az ezerötszázas évek béli Németországban vált a keresztény ünnepkör részévé, itt készítették az első kosárfészket és később az első édességből készült nyulat.

Az évek során Húsvét közeledtével a boltokban megjelentek a csoki nyulak, csoki tojások, plüss tapsifülesek, bár akkor éri a gyermeket óriási meglepetés, ha a nyulas csomagolást letépkedve, egy bágyadt Mikulás mosolyog rá. Igaz, ezek az incidensek egyre ritkábbak. Ezt elkerülendően, vásárlásnál, igyekezzünk adni a minőségre, ne elégedjünk meg az újrahasznosított kakaómasszával. Körbetekintve meggyőződhetünk róla, hogy a különböző csoki márkák képzelete határtalan. Ott sorakoznak a polcokon különböző méterekben a tapsifülesek. Lilák, zöldek, kékek, tömörek, üregesek, keserű csokitól a tejcsokoládéig, ajándékcsomagban plüss nyuszival, vagy barikával párosítva, bögrével vagy kulcstartóval. A lehetőségeknek csupán a pénztárca szab határt.    

Fülöp Johanna Kitti