Kutyából nem lesz szalonna

 Egy kicsit felhúztam magam a tegnapi napom. Édesanyám olyan dolgokat osztott meg velem, amitől a szőrszálak vigyázzba vágták magukat a karomon. 

-Ma volt bent nálam Es. Azt mondta nagyon jól érezte magát nálad, örült neki, hogy ennyire barátságos voltál vele. Azt is elmesélte, hogy elővetted a régi gyerekkori képeket és azokat nézegettétek nosztalgiázva. Akkor kerített hatalmába a rossz érzés. Éreztem a hangjából a lekezelést. Eszébe jutott, hogy akkortájt mennyivel többnek érezte magát nálad. Kérlek Joyo, vigyázz vele.

-Ne aggódj, megtartom a három lépés távolságot. Más vagyok, mint akkor. Még egyszer nem dőlök be neki. Újra nem tud uralkodni felettem.

-Jó. De kötelességemnek éreztem ezt elmondani. De ez még nem minden. Akkor ugrott össze a legjobban a gyomrom, amikor Zsoltit kezdte az egekbe magasztalni. “Hát, Joyonéni, annyira aranyos, olyan jól néz ki, milyen kedves volt, mennyire udvarias, Joyo nagyon szerencsés.” Na mondom magamban… jó volna neked mi? Én mondtam, hogy ne mutasd be neki.

-Nem tehettem mást. A kapuban jött velünk szembe – vontam meg a vállam.-Szóval úgy láttad, hogy bejön neki?

-Nekem úgy tűnt. De lehet, hogy csak a múltbéli dolgai miatt. Olyan volt a hangsúlya, mint akinek tetszik. Meg lehet dicsérni valakinek a választottját, de nem kell túlzásba vinni – mondta anyám.

Mélyet sóhajtottam.

-Dehát még szerelmes a volt párjába.

-Joyo, ne légy naív. Egyszerűen vigyázz. Kutyából nem lesz szalonna.

Igaza volt. A múltbéli dolgit tekintve… három olyan sráccal is összeboronálta magát, akikkel én flörtöltem és próbáltam összejönni. Nem hinném, hogy egy meglévő partnernek, aki boldog velünk, szeret minket, szexuáisan teljes mértékben ki van elégítve, könnyű volna elcsavarni a fejét. De jobb résen lenni. Nem tudhatjuk előre. Ezzel ne azt akarom mondani, hogy minden sarkon azt várom, hogy a párom nyakába veti magát. Nem. Egyszerűen immáron tisztában vagyok a saját értékeimmel. Tudom, hogy szerelmes belém a párom. És, ha esetleg újra próbálkozna a régi trükkjeivel… azt hiszem határozottan le tudom szerelni.

Anyámnak mindig jók voltak a megérzései. Én csak óvatos vagyok 🙂