Lediplomáztam

 Kicsit régen írtam, de eléggé el voltam csúszva. Nem, nem az időm, sokkal inkább az idegeim. Orvos tanácsára elkezdtem nyugtatót szedni, de természetesen, csak is gyógynövényekből készült változatot. Abban jobban megbízom. Az idegeim annyira kikészültek az elmúlt négy hónap alatt, hogy folyton fáradékony voltam, este szinte elájultam, éjszaka többször felriadtam, forgolódtam, reggel pedig alig bírtam felkelni az ágyból. Az étvágyam pocsék volt, remegett a kezem, sírógörcsök kaptak el, rángatóztak az izmaim, sokszor levert voltam és nyűgös. Légszomj és pánikroham tört rám a legváratlanabb pillanatokban, és zavarok léptek fel a szexuális életembe. A stressz kikészített. Továbbá ostobaságokat képzeltem be magamnak. Mint például, hogy meghíztam, lárvaszerű fejem van, és, hogy az a nő, akit vetélytársamnak tekintettem, sokkal jobban néz ki nálam. Na igen, ilyen őrültségek fészkelték be magukat a koponyám alá. És természetesen az őrületbe kergettek.

De most már jobban vagyok. Azt hiszem, hogy ezt nyugodtan állíthatom. Kezdek helyre jönni. Jobban alszom, persze ehhez az is hozzájárul, hogy új ágyat vettünk. A régit, ami már kicsit szét volt esve, és minden mozdulatnál sikogatva nyikorogtak a rugók, kihajítottuk. És azzal az alvó alkalmatossággal a régi, rossz, megalázó emlékeket is. Valamint az is sokat segít, hogy a családom odafigyel arra, hogy ne kerüljek stesszes helyzetbe.

Megérdemlem, hogy boldogan éljek. Meg kell, hogy engedjem magamnak. Kimásztam az önsanyargatásból. Végre itt a tavasz, és ez is sokat segít. Visszatérnek a vándormadarak, süt a Nap, már bújnak elő az első tavaszi virágok. Az arcomat, amikor csak tehetem, napfürdőztetem, hogy pótoljam a D-vitamin hiányomat.

Bár a szexuális életem még mindig fájdalmas, úgy érzem, ez is a stressztől van. Már gyógyulok. És mikor helyretettem magamat, a nemi életem is újra helyrerázódik.

Történt még egy remek dolog. Tegnap, vagyis Február 21én, ünnepélyes keretek között megkaptam a diplomámat. Nyugodtnak éreztem magam, magabiztosnak, és olyan dolgokat is megengedtem magamnak, amiket már hosszú ideje nem; elégedettnek, magambiztosnak, gyönyörűnek,  sikeresnek és büszkének éreztem magam!

Vajon miért van az, hogy az ember lánya se a környezetének, se a fényképeknek nem hiszi el, hogy gyönyörű és remek alakja van? De, ha meglát egy mozgófilmet, megváltozik minden? Végre szembesültem a valósággal. Amikor láttam magamat a felvételen, ahogy magabiztosan, mosolyogva odamegyek a rektorúrhoz és átvéve a diplomámat kezetfogok vele, végre elhittem, hogy felesleges ostobaság volt részemről, mikor a súlyom és a kinézetem miatt morogtam ezen az oldalon.

Az ember lehülyézi magát. Bizony, mert nem hittem el. Egészen addig, amíg nem láttam a saját két szememmel. Egy karcsú, feketébe öltözőtt, lila selyemsálas, barna, göndör hajú, délies szépségű nő, magabiztos büszke járással. Ez vagyok ÉN!

Arra nem emlékszem, hogy mi történt az asztaltól való elindulásom és a kézszorítás között. Nem emlékeztem, hogy mosolyogtam-e, vagy ránéztem-e a rektorra. (A felvételekről kiderült, hogy igen.) De arra emlékszem, hogy a párom, aki velem szemben állt és a kamerát fogta, milyen arcot vágott. Büszke volt és boldog. Nem integetett, nem hívott oda magához, csak stabilan tartotta a gépet, míg én visszavonultam a helyemre. De abban a pillanatban, mikor az átvétel után találkozott a tekintetünk, mosolyogva rám kacsintott. Ez többe mondott minden szónál.

Szüleim és barátnőm a hátsó sorokból figyelték az eseményeket. Mindenki büszke volt és boldog.

Az átadó után beültünk inni valamit. Lilutól kaptam egy gyönyörű hófehér lúdtoll pennát, egy rúd marcipánt, és egy papirusz borítékot, benne sajátkezüleg írt útravaló jókívánságokkal. Nagyon megszorongattam utána. Ugyan így szeretnék nyárom az ő diplomaátadóján elérzékenyülni, mikor majd eljut odáig. Bízom benne, hogy sikerül neki.

Az átadó után a szüleim is csókot nyomtak az arcomra, és alaposan megöleltek. Végre ők is fellélegeztek. És én is felfogtam:

-Igen, négy és fél évnyi kemény tanulás után befejeztem, és megkaptam azt a papírt, amiért vért izzadtam!