Folytattam a visszaemlékezéseket. Azt hiszem szépen haladok. Számomra ez egy terápia. Azzal, hogy leírom, egyben újra átélem a történteket, s nem csak segít megérteni, hogy mi miért is történt az életemben, hanem könnyebben el is tudom engedni. Érzem, hogy jó amit csinálok, mert felpörget és boldoggá tesz, az érzelmek pedig jelzőtáblák számunkra, hogy lássuk, a kitűzött cél felé haladunk! 🙂
Tegnap készítettem itthonra is megerősítő táblát. A hűtőn helyeztem el a papírt. Három mondat van rajta:
-Testsúlyom és alakom ideális!
-Egészséges, kiegyensúlyozott és boldog vagyok!
-Egészséges ételeket eszem.
Mindezeket vidám, aranyos és jóérzést keltő képekkel raktam körbe. Akár hányszor kinyitjuk a hűtőszekrényt, mindig látjuk, és dolgozik a tudatalattinkban, ergo, megrendeltük és szépen bevonzzuk az életünkbe 🙂
Szia!
Nem lehetne esetleg, hogy amint belép az ember a blogodba, ne induljon el automatikusan a zene? Vagy tízszer megfogadtam már, hogy soha többé nem olvaslak, amikor a munkahelyen egyszercsak elkezd ordítani a megöl a vágy első néhány taktusa és mindenki tudja, hogy már megint nem dolgozom:) Persze az sem jobb, amikor a reggel csendjében ébrednek erre a szomszédok:)
Szóval csak egy javaslat…
Szia nina!
Megfogadtam a tanácsaod, de tévedés ne essék, nem csak miattad. Én is mindig azt vadásztam, hogy mikor pauzézzam le. Rövid távon megoldottam és mással helyettesítettem. Azt hiszem, hogy a régi módszerhez folyamodok. Beteszek egyetlen videót, azt, ami a leginkább jelemző az akkori hangulatomra, és aki szeretné, az meghallgatja.
Szép napot! 🙂