Nagyon szép, napsütéses napot kívánok Mindenkinek!
Ráébredtem valamire! A bőrruhák az emberből előcsalnak valamiféle állatias ösztönt, valamit, ami egyszerre hasonlít a birtoklási, illetve a szexuális vágyra! És nem kimondottan arra a finom, romantikus verzióra gondolok. Neeeem! Ez a mindent elsöprő, ruhaletépő, karmoló, harapó, szívásnyomokat hagyó szexuális aktus, ami egészen addig vadul, amíg mind a két fél ki nem elégül, s csak tátogni tud a padlón vagy az ágyon a kimerültségtől. A teste verítékben úszik, harci sérülések borítják a legkülönbözőbb helyeken, és máshoz nincs ereje, mint mosolyogni, akár az elégedett macska, aki az imént lakott jól a tejfölből!
Igen, valami ilyesmi vágy lett úrrá rajtam, mikor megvettem életem első eredeti bőrkabátját, úgy harminc perccel ezelőtt. Fekete, karcsúsított zakó fazonú báránybőr kabát. S mikor beszívtam az illatát…. hmmm…. teljesen elkábultam. Van valami a bőr illatában, ami felkavarja az ember tudatalattiját. Mikor pedig megmutattam a páromnak és megláttam a tekintetét…nos… azt hiszem, hogy azok mögött a hihetetlenül zöld szemek mögött is a fentiekhez hasonlatos képsorok peregtek le.
Én is jól érzem magam abban a kabátban. Könnyű, puha, és nem utolsó sorban… elképesztően jól áll! 🙂 Pont a feneken felett ér véget az anyag, így a formásabb részeket kiemeli.
Ráadásul a mérleg kijelzője ismét 66.7 kg-ot mutatot. Nem tudom mi van velem, fogyok. A végén még elfogyok. Egyszer megígértem magamnak, még 2008-ban, hogy újra 66 kiló leszek, de akkor még nem is gondoltam volna, hogy ilyen ijesztő lesz! 2007-ben, amikor a legvékonyabb voltam, azaz 64 kg, kilógtak a bordáim és a medencecsontom. Mindezt úgy, hogy fel sem tűnt a nagy súlyvesztés, csak mikor már a kedvenc nadrágom harangozni kezdett a combomon. Betegesen festettem. Ezt Zsolti meg is említette nem is olyan régen. Nem tudta az okát, de láta rajtam akkoriban, hogy nagyon magam alatt vagyok, és betegesen sovány lettem. Később a fülébe jutott a “Miért?“. Az számomra az ijesztő, hogy már csak két kilógramm választ el attól a súlytól. Már így is rámszóltak, hogy nagyon vékony vagyok, tessék azonnal enni! De nem tehetek róla. Valahogy nem kívánom olyan mértékben az ételt. Sokkal inkább ki van éhezve a szervezetem a gyümölcsre, zöldségekre, mint a húsra és a szénhidrátra. Nem is csoda. Jön a tavasz, itt a jóidő, ilyenkor az ember szeme megakad a zöldség-gyümölcs standoknál kipakolt nagymennyiségű, és a szivárvány színeiben játszó árúkészleten. Természetes, hogy megkívánja. Nálam a pálmát jelenleg a banán, a kivi, a sárgarépa és a gomba viszi. De már alig várom az eper, ribizke, málna, szeder-szezont! Huh, ha belegondolok, már attól is összefut a nyál a számban!
Az életmódváltásomban nem sokat tudtam haladni mostanában! Hol a betegségem gátolt, hol a fogam lüktetett, úgy, hogy alig bírtam megállni dühöngés nélkül. A legutóbbi, pedig, melynek hatása még most is tart, az a betegségemből hátramardt köhögési rohamok. Ezek mára már elmúltak, viszont ennek köszönhetően alaposan megerőltettem a nagy hátizmomat, ami még mindig nagyon fáj minden óvatlan mozdulatnál. Mintha becsipődött volna egy ideg! Szar felkelni, szar lehajolni, szar felemelni bármit is, ami nehezebb három kilónál! Addig csak sétálgatok a városban, vagy nekiindulok a Lővéreknek. Hamarosan előszedjük a kerékpárokat is, generálozzuk őket, és, ha mindennel elkészültünk, akkor megszervezzük az idei első bicikli túrnkat! Már alig várom. Addig is, amint elmúlt a hátfájásom, az otthoni szobakerékpáron edzem magam, hogy egyáltalán bírjam a tekerést! 😉
Szia! Na akkor most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Szólás szabadsága egyik (vagy egyetlen?) műsorvezetőnője miért hord mindig bőr felsőket. Mindenféle színű és fazonú “blézer” vagy mi, de mindig bőr. Lehet, hogy vmi bőrgyár szponzorálja?