Elmélkedés, mérés

Elérkezettnek láttam az időt, hogy újból nagyvizitet tartsak magmon. Változást vártam, ugyanis, mostanában visszafogtam az étkezést. Nem önszántamból, egyszerűen nem kívánom az ételt. Sok olyan dolog történt, ami miatt összeugrott a gyomrom, és képtelen vagyok befogadni bármit is. Párom elbocsátása, a szorongásai átterjedtek rám is, pedig igyekszem tartani benne a lelket. Ugyan akkor van bennem némi félsz is… anyám szerint egy újabb ismerős program kezdett futni bennem, amihez rossz emlékek társulnak. Még pedig Gé-vel kapcsolatban. Ugyan ezt, vagy ehhez hasonlót megcsináltam vele is. Pátyolgattam a lelkét, babusgattam, vakargattam a hátát, hogy el tudjon aludni, mikor gondok voltak a munkahelyén, később pedig a lelkiismeretével (amiről én akkor még nem tudtam.) Az egésznek végül én ittam meg a levét, beleöltem egy csomó energiát, ő semmit sem viszonzott, csak szívott és szívott, akár egy energiavámpír, majd, mikor elérkezettnek látta az időt, kimerítve a forrásait, dobbantott. Anyám szerint valahol mélyen ettől félek újra. Pedig Zsoltinak koránt sem ilyen problémái vannak. Igyekszem úgy tartani benne a lelket, ahogy ő tette velem, mikor én voltam a béka segge alatt. De amíg játszom neki az optimista barátnőt, addig engem is rág belülről valami. Ezért nincs étvágyam. De szerencsére már mászok ki belőle. Legalább az egyikünk legyen a helyzet magaslatán. Arra gondoltam, újra megnézem vele A Titok című filmet. Nekem mindig erőt ad, és új lendületet a terveimhez. Érzem, hogy minden rendben lesz. hiszen semmi sem történik véletlenül. Ha az ember nem a kijelölt útján halad, akkor a Sors egy hatalmas pofonnal a helyes irányba tereli. Amit természetesen akkor, ott hatalmas, megsemmisítő csapásként élünk meg, később pedig ráébredünk, hogy ha mindez nem történik meg velünk, akkor az az óta megélt csodás dolgokkal nem is találkozunk. Mert nem hinném, hogy a párom önmagától felmondott volna a Cégnél. Csupán tervezgette már négy éve, hogy máshol kellene munkát vállalnia. Olyan helyen, ahol nem szívják a vérét.

Hozzá képest a saját problémáim hangyapöcs méretűek!
Szóval reggel, mikor egyedül maradtam a lakásban, nekivetkőztem, előkerestem a kis füzetemet és kézbevettem a mérőszalagot. Íme az igazság pillanata….
Súly:  66.7 kg
Derék:  69 cm
Csípő:  92 cm
Fenék:  97 cm
Combok:  j-58 cm b-58 cm
Mell: 87 cm

Csodálkoztam. Volt, ahonnan el sem mozdultam, volt ahová még jött is néhány nem kívánatos centi. Ám, a fenekemen meglepődtem. Az utolsó mérésnél, sőt, az elmúlt 2 hónap méréseinél mindig 100 centiméteren stagnált. Erre kapásból 3 centit karcsusodott! Éreztem a nadrágomon, hogy lötyögni kezdett a hátsómon, de azt hittem, hogy csupán a mosás miatt tágult az anyag. Ezek szerint nem. Nem fogok pezsgőt bontani, mindez nem egy tudatos életmódváltásnak, egészséges ételeknek és több mozgásnak öszönhető. Hanem idegeskedésnek, görcsölésnek, dühnek és önmarcangolásnak, amit ugyebár szintén ki szerettem volna zárni az életemből. No de még fiatal vagyok. És Rómát sem egy nap alatt építették fel. Még mindig tudok változtatni. Hála az égnek a hátfájásom már sokkal jobb, mint volt, bár ma sikerült megerőltetnek az állandó cipekedéssel, pakolással. Este jobb, ha pihentetem. Pedig ma is szerettem volna folytatni a visszaemlékezéseket. Remélem tetszenek a bejegyzések 🙂 Én egyre jobban érzem magam, ahogy írom ki magamból az emlékeket. Azt hiszem első sorban ez a lényeg.

Legyen nagyon szép estétek!

Joyo