Oké, még nem tudom erről a helyzetről, hogy jó, avagy rossz, de úgy néz ki, hogy ma volt az utolsó, hogy párom bement a Céghez dolgozni. A mai napon megkapta a papírjait és a végkielégítését. Úgy néz ki, hogy egész jól viseli. Azt hiszem, hogy most már nyugodtan orientálódhat másfelé. Ahogy azt szerette volna. Legfőképpen a határon túlra. Ő a németet tanulja, én pedig az angolt. Később becsatlakozom mellé, ám előbb, azaz Augusztusban végre, sikeresen leteszem a középfokú nyelvvizsgámat. Tudom, most már ideje. De nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki ennyiszer nekiveselkedik egy nyelvvizsgának. Már meg sem lepődöm magamon. Még egy dolog, amin változtatnom kell. Ez nem olyan tulajdonság, aminek csak pusztán elfogadom a létezését. Megnevezem, elfogadom és igyekszem változtatni rajta.
Most az a fontos, hogy támogassam a páromat. Lehet, hogy nem látszik rajta, de nyilván rosszul esik neki, hogy már nincs szükség a munkájára. Ugyan akkor… azt hiszem ő is úgy gondolja, hogy új lehetőségek nyílnak meg előtte.
Még egy program, amit közösen csinálhatunk. Együtt keresünk munkát.
Ez nem valami vidám, de pozitívan is felfoghatjuk. Majd kiderül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: