Valóban érdekes az élet. Errem minduntalan rá kell ébrednem. Mindig olyankor érnek a legnagyobb meglepetések, amikor nem is számítok rá. Megmagyarázhatatlan fordulatok. Tegnap ért a legfurcsább és egyben legcsodálatosabb fordulat. Egyszrűen hihetetlen belegondolni, hogy ilyen létezik a regények fejezetein kívül is.
Mióta megújult a freemail, azóta a fotótáramba rendszeresen töltök fel képeket. Nem csak magamról, de angyalkákról, tündérekről, mesefigurákról. Szerintem sokan tudják miről bszélek 🙂 Szoktam kapni rá kommenteket. Tegnap megnéztem kaptam e újat valakitől. Többet is, de volt közt egy új, ami megfogott. Tulajdonképpen csak megdícsérte a képet, de szerettem volna tudni, hogy ki az az illető. Megkerestem a névjegyét. Megnéztem a képeit. Volt róla is egy, és be kell vallanom, kimondottan tetszett. A névjegykártyáján üzenetként ott szerepelt az MSN címe, azzal a felhívással, hogy ha valaki akar, nyugodtan beszélgethet vele. Valami fura késztetést érezve, felvettem beszélgetőpartnernek. Gondoltam, az ismerkedés nem bűn. Este, mikor bejelentkeztem, láttam, hogy fent van. Gondolkodás nélkül beszélgetést kezdeményeztem vele. Gondoltam bemutatkozom, mielőtt még furán venné ki magát, hogy felvettem. Be sem kellett mutatkoznom, azonnal tudta, hogy ki vagyok. Ez jól esett 🙂 Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy angyalos képeket keresett és így talált meg engem. Megfogta képem, és a többi is. Remélte, hogy válaszolni fogok a kommentjére, és reménykedett, hogy megtalálom az MSN címét is. Már vagy negyed órája beszélgettünk. Fura volt, hogy olyan közvetlenek voltunk egymással. Jól éreztem magam beszélgetés közben. Megtudtam, hogy harmincegy éves és a fővárisban él és dolgozik. Ahogy beszélgettünk, egyre inkább az az érzésem támadt, hogy ezer éve ismerem. És nem én jegyeztem meg ezt először, hanem ő. Neki is furcsa volt, hogy olyan őszintén beszélgetünk. Megragadtam.
Közben Dávid barátunk is felkeresett beszélgetni, és szokás szerint lökte a szárnypróbálgatós szövegét, hogy mit csináljunk szombaton. Furcsa volt ide-oda ugrálni az ablakok között. Az egyikben éppen felizgattak, a másikban ismerkedten. Teljesen fel voltam villanyozódva. Talán a szexuális energia volt rám ilyen hatással. Közben wándort megkértem, hogy küldjön magáról képet, mert kíváncsi voltam. Amit a névjegyen láttam, az fekete-fehér volt. Beszélgettünk míg átjött a kép. Mondta, hogy nemsokára költözik, Zuglóban vett egy lakást, a bútorokat várja. Közben átjött a kép. Megnéztem. A gyomrom összeugrott. Talán felismerés volt? Nem tudom. Minden esetre ismerős volt, pedig elméletileg még sosem találkoztunk!
–Értesz a lakberendezéshez? – kérdezte.
-Végülis igen, és szeretem. Bár a szobám négy éve ugyan úgy néz ki, csak egy-két bútor változott 🙂
-Szívesen veszem a segítséget a lakáshoz.
-Ahhoz látnom kéne – mondtam. Kicsit összeugrott a gyomrom. Mi van ha félreérti?
–Ha barátok leszünk, előfordulhat, hogy eljössz, nem? Vagy lefényképezem és elküldöm.
-Persze.
Közben Dávid is lökte a szöveget. Az adrenalin, a szexuális feszültség és az energiák dervis táncot jártak bennem. Szédültem, remegtem, éreztem, hogy teljesen nyitva vagyok. Szinte védtelen. Ekkor érkezett a kép. Nyitott szemmel láttam tisztán a jelenetet. Egy halványsárga falú szobában álltam, a padlón parketta, a falon egy hosszú könyvespolc, alatta vagy mellette egy nagy pálma állt. Én ott áltam valahol a szoba közepén, mámoros arccal, ő mögöttem, egyik kezéven átölelte a hasamat és a csípőmet, a másikkal az egyik mellemet fogta. A szája a nyakam és a tarkóm között járt.
Villámcsapásként ért a dolog, levegő után kaptam, még az asztal szélében is megkapaszkodtam, a szemeim hatalmasra voltak kerekedve. Az alhasam és agyomrom összerándult, a kéjes érzés pedig továbbra is ott cirkált bennem. -Jézusom! – motyogtam. Felnéztem a plafon feké. – Ezt most miért kaptam? Muszály volt?
Egészen zavarba jöttem tőle. Közben tovább irogatott nekem a lakásról. Utána akartam járni a dolgoknak, így rákérdeztem.
-Lehet, hogy furcsa lesz a kérdés, de biztos akarok lenni valamiben.
-Kérdezz.
-Van sárgafalú helység abban a lakásban?
-Melyikben?
-Bármelyikben.
-Az is furcsa lehet, amit én mondok, de igen, van benne sárga falú helység. Honnan veszed?
Elmondtam neki, bár kicsit félve, hogy esetleg őrültnek néz majd, hogy egy ideje kommunikálok egy felsőbb régióval, és olykor képeket vagy érzelmeket küldenek, vagy mindkettőt. Átéltem egy traumát, és azóta csatornaként szolgálok. Elmondtam a traumát is. Megértette és nem nézett hülyének, legalábbis úgy tünt. Kezdtem meggyőzni róla, magamat pedig arról, hogy talán element az eszem. De tovább kérdeztem.
-Parketta?
-Igen.
-Könyvespolc a falon?
Ismét igen volt a válasz.
-És cserepes pálma.
Úgy tűnt meggyőztem. A szívem vadul vert. De nem tőle, hanem attól amit átéltem. Talán még ki is voltam pirulva.
-Hihetetlen – mondta mosolygós smile kíséretében.
-Nekem is, elhiheted. Kezdem megszokni. Nem mindig ijesztő. De ez most az volt.
-Miért? Mit láttál még? Szeretnék olyan lakást, ahova szívesen jönnek az emberek, ami a béke szigete.
Nyeltem egyet.
-Nekem úgy tűnt, hogy sikerülni fog. Legalábbis én láthatóan jólérezem magam.
-Ott voltál?
-Igen.
-És? Hogy tetszett?
Most erre mit mondjak? Azt, hogy igazából nem volt időm körbenézni, mert mással voltam elfoglalva? Vlgülis féligazságot mondtam. Azt, hogy nem igazán volt időm teljesen körülnézni, mert megijedtem a képtől.
-Valami rossz történt?
-Háááát…nem éppen. – kezdtem elpirulni.
-Én is ott voltam?
-I…igen.
-És mit csináltunk?
-Szeretnék kérdezni valamit, bár lehet, hoyg megint fura lesz – mély levegőt vettem, mielőtt bepötyögtem volna a dolgot. – Volt már olyan, hogy egy nőt hátulról átölelve csábítottál el?
-Csókot adtam már így a nyakára, bár nem tudom, hoyg azzal csábítottam e el. Miért? Csak nem így láttál minket? 😀
-De i…igen. – már végkép elpirultam.
Innentől kezdve elkezdtünk a szexről és kapcsolatokról beszélni. Az órák pedig repüktek. Dávid kilenc óra körül lépett. Így már csakis wándorra koncentráltam. Érdemes volt…sőt. Egyre inkább úgy éreztem, hogy ezer éve ismerem.
Nem igazán tudjuk, hogy miként jutottunk el idáig. Úgy tűnt, mind a ketten vonzódunk a másikhoz valami megmagyarázhatatlan módon. Ez még valóban nem éreztem. Szerettem volna ott lenni vele. Odabújni hozz és hagyni, hogy megcsókoljon. Amint ebbe belegondoltam, ismét hatalmába kerítettek az energiák és egy kép. Amint szorossan öleljük egymást és összeforr a szánk. A gyomrom ugrált, olyan volt, mintha valóban megtettük volna. Éreztem a számon az övét, a mélyen a belsőmből valami halk nyikkanás szakadt fel. Kéjes volt. Nagyon kéjes és fájdalmas, amint a kéjes érzés ismét megtalált. Mi az ördög történik velem? Nála sem volt jobb a helyzet, ő sem értette, hogy miként jutottunk el idáig. Körülbelül négy órája beszélgettünk. Erősen kívántuk egymást, a szexuális feszültség szinte kézzel fogható volt. Csak írtunk egymásnak, főként ő. Szép dolgokat. Szerettem volna teljesen köré fonódni, és csak kapaszkodni belé. Semmi másra nem vágyhattam jobba, mint, hogy birtokba vegyen. Hihetetlen érés volt. Ahogy olvastam az üzeneteit, talán felfogni sem volt időm, azonnal éreztem, mintha valóban megtette volna. Szabályosan úgy éreztem, mintha szeretneznénk. Kicsit fizikailag is. Tudom, hogy furán hangzik. Ezen ma gondolkodtam el. Talán valóban azt tettük, talán ez az asztrál szex. Testenkívüli, gyönyörű érés. Mintha a lelkünt megtalálta volna a másikat hetven kilóméterről is. Éreztem, ahogy hozzám ér, átölel, megcsókol, még azt is, hogy az ölem mélyén van. Valóban akartam, és ez új volt. Teljesen megtaláltuk egymást. Úgy éreztem, ha most valóban szeretkeznénk, én félájult volnék. Túl sok volt és túl intenzív, szédültem a sűrű energiában amiben ültem. Úgy éreztem nem vagyok teljesen magamnál. Gyönyörű volt, édes, és egyben ijesztő is.Mire észbekaptam, már hajnali négy óra felé járt az idő. Hajnalodott.
-Hogy tudtál így levenni a lábamról? -kérdezte. – Azt hittem ilyen már nem fog történni velem.
-Ez nekem is új, elhiheted.
-Túl sok szép történt. Ilyenkor szokott jönni valami rossz.
-Erre nem szabad gondolni. Bár az egyetlen rossz, ami most történhet, az az, hogy elszáll a net 🙂
– 🙂
Nagy nehezen leszakadtunk egymásról, de muszály volt. Én elővizsgáztam elméletileg kilenctől, és hét húszkor kelnem kellett. Még gy is volt három órám. Nehezen, de elbúcsúztunk, és én ruhástul ájultam az ágyba. Az energia még körül ölelt, betakart, mintha velem lenne. Hihetetlen. Nyolc órája ismerem, de sokkal többnek tűnt. Teljesen elbűvöltük egymást.
Azt mondtam magamnak, ha ma este tíz után fent lesz, ugyanis arra érek haza, csak hogy beszélgessen velem, akkor megéri kezdeni vele. Semmi sem véletlen. Ez tökéletes volt. Nem akarok tervezni, sem túlgondolkodni. majd alakul. Ha ma is ilyen hatással lesz rám, lehet, hogy el kellene addig jutni, hogy ezek az energiák materializálódjanak!
Hajjajj:-) Mixernek készülsz?:)