(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Mondhatni mostanában kicseréltek. A kézremegésem már nem jelentkezik olyan gyakran, jobban alszom, kiegyensúlyozottabban étkezem, jobb a kapcsolatom az emberiséggel is (ergo, nem küldök el mindenkit melegebb éghajlatra). Pár napja a virágboltban vagyok. Nincs rajtam akkora nyomás, tevékenykedem, van látszata annak, amit csinálok… és elismerik a munkám. Nem egy névtelen sorkatona vagyok a több százból, akin keresztül gyalogolhatnak, ha éppen pocsék napjuk van, vagy nem keféltek az éjjel, vagy éppen megalázta a főnöke! Ember vagyok! Érző, lélegző, lélekkel, érzésekkel, arccal rendelkező hús-vér tömeg, ami sokkal közvetlenebb kapcsolatot biztosít a többiekkel. Kezdek visszatalálni önmagamhoz is. Ismét úgy öltözködöm, ahogy szeretek, nem, pedig úgy, ahogy a munkahely elvárja tőlem. Tele vagyok tervekkel, ötletekkel a virágbolt fellendítésével kapcsolatban, benne pörgök a mindenszenteki készülődésben… csinosítgatom a helyet…. apám elmondása szerint jobb ha van itt egy dolgos női kéz, aki ott hagyja a nyomát a bolton. Ő inkább végzi a beszerzést, a papírügyeket, a tűzött munkákat… minden mást rám hagy. És én élvezem 🙂 Sőőőt…. bár  vár még rám néhány elintéznivaló máshol, remélhetőleg Október közepétől már visszatérhetek ide a boltba, ahol regenerálódok. Az orvosom szerint minél előbb távoznom kellene, de, mint ahogy ismerjük a magyar bürokráciát… nem megy az olyan könnyen.  Egy teljes év elég lesz, hogy visszaálljon a bioritmusom, az idegeim nagyjából helyrejöjjenek, elmúljanak a gyomor panaszaim, és megszűnjön a kézremegésem, meg a táplálkozási zavaraim.

Ahogy egy korábbi elbeszélgetésnél a közvetlen főnököm megvigasztalt… “ Van olyan, hogy az ember erre a munkára születik, és van olyan, hogy nem. De ez természetesen nem azt jeleni, hogy más munkában ne tudna helyt állni.“

Igaza van. Szeretek emberekkel foglalkozni, de biztos vagyok benne, hogy nem abban a munkakörben, ahol vagyok. Ez van. El kell fogadni, és ha van más választásod, akkor venni a bátorságot és lépni a jobb élet reményében. A mai világban mindenkiben becsülendő, ha fel meri vállalni, hogy mit szeretne. Természetesen nem pofátlan módon. De merjük felvállalni az álmainkat, és ne alkudjunk meg morzsákon, kínok között tengődve, ha a lelkünk és az egyéniségünk szépen-lassan felőrlődik egy mamutvállalat fogaskerekei között!

Neki indulok. Itt leszek, segítek a szüleimnek, megélhetem úgy a karácsonyi készülődést is, ahogy tavaly nem, és nagyon hiányzott. Azt hiszem ennek köszönhetően a karácsonyi blogomat is nagyobb rendszerességgel és változatosabb témákkal fogom írni 🙂

Nagyon szép napot kívánok mindenkinek! 🙂

Joyo

 Ma hullámzó volt a hangulatom. Keressük a megoldást a fennálló helyzetre. Igazából a keddi találkozótól is függ a további  sorsom. Ugyanis akkor fog leülni beszélgetni az apám és a leendő főnököm. És, ha atyám teljesen reálisnak tartja, amit Ő mond, akkor megoldódott a dolog.

Hétfőn megyek vissza az orvosomhoz kontrollra. Meg fogom kérni, hogy adjon egy beutalót teljes vérkép készítésére, és ha ő is úgy ítéli, akkor küldjön be egy idegorvoshoz. A reggeli kézremegéseim, rossz éjszakáim, gyomorfájdalmam, idegeskedéseim, szédülésem mind-mind a stressztől van. Nem csak a mostani dolgok miatt. Ez annál régebbi múltra nyúlik vissza. Túl Gén, túl a lányokon… azok csak adalékanyagok voltak hozzá. Azt hiszem az volt mindig is a legnagyobb baj, hogy örökösen elfojtottam magamban. Sosem adtam ki igazán. Néha elsírtam magam, vagy kiabáltam, földhöz vágtam valamit, de utána mindig elszégyelltem magam, és a lenyelt düh, keserűség mélyen beleette magát a sejtjeimbe. Angol órák között pszichológusként is meglátogatom a tanáromat. Ő segít felszínre hozni a nagyon régen eltemetett dolgokat, amiket sosem akartam viszont látni, de ahhoz, hogy meggyógyuljak, ahhoz muszáj szembenéznem vele!

Természetesen jó dolgok is történnek velem. Nem csupa keserűség az élet! Ez tény4 És nagyon nagy szerencse! tudom, hogy minden csupán felfogás kérdése. 🙂 Tegnap megfőztem azt a bizonyos pikáns sütőtökkrém levest. És láss csodát, mindenkit levettem vele a lábáról! 😀

Egy fél sütőtököt felvágtam és megpucoltam, karikáztam mellé két sárgarépát és négy nagyobb szem burgonyát szintén megpucolva. Egy kétliteres lábasban megfőztem, forrás közben három zöldségleves kockával gazdagítottam, majd, miután puhára főttek a zöldségek, botmixerrel lepépesítettem az egészet. Hozzá öntöttem másfél deci főzőtejszínt, ízlés szerint sóval-borssal-szerecsendióval fűszereztem, és még egyszer alá rottyantottam. 🙂 Nagyon finom lett. Vár még rám egy adag  a hűtőben, az lesz a vacsorám 😉

Nagyon szeretek főzni! Nem tagadhatom. Jó, ha az ember nekiállhat kísérletezni a konyhában, akár levessen, akár főétellel, akár süteménnyel. Vérem  hívásának engedve, bemerészkedem a görög konyhaművészet rejtelmeibe is. Kaptam tavaly karácsonyra egy görög szakácskönyvet. Rengeteg érdekes receptet találtam benne, amit szívesen kipróbálnék. És miután több időm lesz, összebeszélek apámmal, és kipróbáljuk 🙂 

A főzés mindig megnyugtat és felvidít. Főként, ha látom, hogy a végeredményt mennyire élvezik a többiek! Azt hiszem ennél nagyobb dicséretre egyik szakácsnak sincs szüksége, mint amikor a vendégei elégedetten szürcsölnek, hümmögnek, mormognak az étkezés közben.

A másik lélekerősítőm az, hogy tudom, Novemberben visszalátogatok Lili barátnőmhöz Székesfehérvárra. Teljes feltöltődés. Különös, mert amikor megkezdődik az Ősz, valahogy mindig elönt a nosztalgia. Visszavágyom a főiskolára. Az utazgatáshoz, a tanuláshoz, a barátnőimhez, a teázáshoz, könyvesbolt járáshoz… mindenhez! Hiányzik. Néha, ha visszalátogatok, jó felidézni ezeket az emlékeket 🙂 Majd Novemberben újra.

Most befejezem az írogatás. Engedelmetekkel, elfogyasztom az utolsó adag pikáns sütőtökkrém levest 😉

Szép estét kívánok!

Joyo

 Jobban vagyok mind lelkileg, mind fizikailag. Tegnap beszélgettem édesanyámmal és a párommal is, külön-külön. Némi sírás után megnyugodtam. Végül is… mindig is volt és lesz valahogy. Nyugodtabb vagyok. Párom Októbertől kint dolgozik, én hamarosan vizsgázom angolból, és jobban belemerülök a német nyelv rejtelmeibe. Kép-hang-írott anyaggal megtámogatva.

Valóban érzem, hogy jobban vagyok, mert már hasznosítani akarom magam.  Mivel fertőző mivoltom miatt vagyok száműzetésben, ezért mindez még nem tart vissza attól, hogy itthon tevékenykedjek. Szeretném kicsit rendbe tenni a szobánkat; ágyneműt cserélni, mosni; pakolni;portalanítani;porszívózni; felseperni és felmosni a konyhában;kimosni a mosogatót;elrakni a cipőhalmot az előszobából. Kicsit tevékenykedni, hogy magammal és a családommal is jót tegyek.  Talán még a regényemet is tovább tudom írni. Elvégre ahogy közeleg az ünnep (113 nap!), úgy gyűlnek az ötletek a továbbfűzéshez. 😉 Célul tűztem ki, hogy idén valóban befejezem. Tudom, hogy ezt már nagyon sokszor írtam, úgy átlagban minden évben! De most igyekezni fogok. 🙂 Hamarosan a blogot is folytatni fogom 🙂 Mint említettem, csak kicsivel több, mint három hónap van hátra.

Ma vagyunk a párommal 3 évesek. Különös, de nagyon jó érzés az, hogy eltelt három év, és még mindig jó, még mindig van szerelem, gyengédség, romantika, randevúk, bókok, reggelente félálomban gyengéd-meghitt összebújások. Tudom, hogy a fertőzésem miatt nem mehetünk ünnepelni, de megígérte, hogy bepótoljuk. Viszont az is biztos, hogy estére valami finom ételt készítek. Oké, igazából már azt is tudom nagyjából, hogy mit. Elkészítem az én “híres” pikáns sütőtökkrém levesemet. Eddig mindenkinek nagyon tetszett 😉

A tegnapi sütőtököt is megbolondítottam fahéj-szerecsendió-gyömbér őrleménnyel. És nagyon finom lett tőle 😉

A leveshez bevásárolok, és valószínűleg elkészítem azt a hűtőszekrényben magányosodó padlizsánt is. Találtam hozzá egy jó receptet. Íme:

• 2 közepes fehér vagy lila padlizsán
• 20 dkg liszt
• 2 ek só
• 1 ek  bors
• 1 ek édes paprika
• 1 ek curry
• 3 ek fehér szezámmag
• 2 tojásfehérje
• 100 ml tejföl

sütéshez:

-Olaj

elkészítés 

1. Hámozzuk meg és vágjuk 2 cm-es csíkokra a padlizsánt.
2. Villával verjük fel a tojásfehérjét, keverjük el a tejföllel, és ebben a masszában forgassuk meg a padlizsáncsíkokat.
3. A lisztet keverjük össze a felsorolt fűszerekkel, és hempergessük meg benne a padlizsánokat.
4. Forró olajban süssük aranybarnára és papírtörlőre szedjük ki.

(Forrás: Nosalty.hu)

Kipróbálom. Remélem sikerem lesz vele. 😉

Joyo

 Úgy néz ki, egyre jobban közeledik az Ősz. A reggelek már csípősebbek, ritka miniszoknya és a rövidnadrág.

Erre főként ma ébredtem rá, amikor lementem az ábécébe valami ételt venni, s szembetűnt, hogy a zöldségpulton, már sütőtököt árulnak. Megörült a szívem, mert rajongok érte. Sütve, rántva, levesként elkészítve! Vásároltam is egy kisebb darabot, hogy kipróbáljam, bár tudom, hogy ameddig az első fagy meg nem sípi, addig nem lesz meg az a finom édeskés íze. A lényeg, hogy nagyon egészséges:

Egy kis ízelítő…

“A sütőtök, a kukoricához és a burgonyához hasonlóan, Amerika felfedezése után került földrészünkre, őshazája Közép-és Dél-Amerika trópusi vidéke az inkák, a maják és az aztékok jellegzetes táplálékai közé tarozott, Európában hamar közkedveltté vált. A XVI. század óta ismert és termesztett növény Magyarországon is.  Jelentős karotin- és C-vitamin tartalma, antioxidáns hatása folytán kedvelt téli csemege. Emellett kitűnő rostforrás tápértéke és energiatartalma igen magas. Emelett magas kálium-, foszfor-, vas-, réz-, mangántartalma – káliumtartalma miatt pedig vérnyomáscsökkentő és vízhajtó hatása is van.
Csaknem kizárólag sütve szokták fogyasztani, pedig számos más felhasználási módra lenne lehetőség. Felhasználja a cukrászipar és a konzervipar is, például kedvelt bébiételek, ivólevek készülnek belőle. Édeskés, de nem markáns ízű, így sokféle fűszert alkalmazhatunk hozzá, például a belőle főzött leveshez szerecsendió, római kömény, koriandermag, curry és gyömbér is illik. Krumplit kiváltható köret, püré is készülhet belőle alkalmanként, ez esetben rozmaringgal is lehet ízesíteni. Édességként a hagyományos téli fűszerek, a gyömbér, a szerecsendió, a fahéj és a szegfűszeg adhat aromát neki.
Magja pörkölve finom és egészséges “rágcsa”, a tökmagolajat pedig salátákba használhatjuk.
A sütőtök sárga, tölcséres virágai is ehetőek, például palacsintatésztába forgatva, olajban sütve különleges csemegét lehet készíteni belőle.
Gyümölcsízekbe is főzik, hogy egy-egy aromásabb, de drágább gyümölcsből készült lekvárnak, íznek tömeget adjon. Otthon elkészíthető különlegesség lehet a töklekvár, vagy tökdzsem: cukorral, citrommal, fahéjjal, szegfűszeggel főzve.” (forrás: nosalty.hu)

Gyűjtöttem néhány receptet. Most, hogy jönnek a hűvösebb napok, ismét belibbennek a konyhába és kísérletezgetek egy kicsit. Nagyon szeretek sütni-főzni, mindig megnyugtat, ami mostanság igencsak rám fér.Tegnap már írtam, hogy eléggé rosszul áll a szénám. B-tervként nézegetem az álláshirdetéseket, ami addig kitart, amíg elindulok a határon túlra. Igyekszem kicsit rákapcsolni, de valahol mégis szétcincál a munka. Azt hiszem valóban igaz az Ikrekre, hogy nagyon sok munkában kipróbálja magát, mire megtalálja az “igazit”. A legjobb választás, ha magamhoz mérten megteszem a legtöbbet, a többit pedig a fentiek akaratára bízom. Úgy is mindig az történik meg velünk, aminek meg KELL történnie.

Az nyugtat, hogy a nyelvi tanulmányokkal nagyon szépen haladok. Szeptembertől már németezünk is. Ez  újabb kapukat nyit ki előttem. És a párom egy hónap múlva már kint dolgozik. Ez is némi súlyt levesz rólam, hogy mindig is lesz valahogy 🙂

Igyekszem összekaparni magam… 

 Kedves Olvasó!

Elég régóta nem jelentkeztem már… ennek is meg van az oka sajnos. Eléggé túlhajtottam magam, ezt a szervezetem megsínylette. Éppen arra várok, hogy bejussak az orvosomhoz. Ám úgy néz ki, hogy ez a túlhajszoltság sem érte meg… ugyanis nagyon rezeg a léc alattam a munkahelyemen. Vannak olyan dolgok, amikhez valószínűleg nem tudok felnőni. nem tudok úgy teljesíteni belőle. Pedig a legtöbb mutatóm már javult. Ugrásszerűen, látványosan, mégsem elég az “életben maradáshoz”. Október végéig kaptam haladékot, hogy javítsak.

Próbálok nem rágörcsölni. Igyekszem úgy bemenni dolgozni, hogy ez egy jó és eredményes nap lesz! Jól végzem a munkám, elégedettek velem, megfelelek az ügyfél és a főnökeim elvárásainak. De úgy néz ki, hogy ez nem mindig sikerül. Vannak gyengéim… főként az idegrendszerem. márpedig egy ilyen munkakörbe, mint az enyém, vagy embertelen leszek, ami nem az én stílusom, vagy elkezdek nyugtatókon élni, ami, pedig, mint tudjuk, baromira egészségtelen.

Tudom, hogy jövő Decemberben meglesz a nekem való biztos állás, de addig valahogy el is kell jutni. Apám tanácsára elkezdtem a biztonság kedvéért állásokat nézegetni, önéletrajzot fogalmazni, hogy ne érjen annyira felkészületlenül a dolog.

Kicsit összekapom magam és délután még bejelentkezem.

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo   

Lázas vagyok! Izomlázas! Mégpedig egész testemben tomboló fájdalommal. Ez nem panasz, félre ne értsen senki. Egyszerűen sikerült végre eljutnom arra a bizonyos Fit Box edzésre. Erika barátnőmmel betoppantunk a fél hétkor kezdődő tréningre. Izgultunk, de hamar belelendültünk a dologba. Az edzés harmincadik percében kezdtem magam otthonosan érezni. Olyan volt a hangulat, mint a régi kosárlabda edzéseimen. Izzadtam, mint a versenyló! Sípolt a tüdőm, sajogtak-remegtek az izmaim. De élveztem. Az utolsó húsz percben, meg akartam halni, de nem hittem volna, hogy edzés után ennyire fel leszek pörögve. És Erika sem. Csak vigyorogni tudtunk.

Hozzá teszem, számomra az volt a leg üdítőbb, mikor a zsákot püfölhettem. Bár bandázs nélkül, a puszta kesztyűben már-már fájdalmas volt. Igaz, hogy az edző megkért bennünket, hogy ameddig nincs meg ez a védőfelszerelés a kezünkre, addig ne teljes erőbedobással üssünk. Ez nálam akkor mondott csődöt, amikor rákaptam az ütés ízére, és lelki szemeim előtt megjelent a zsákon Gé feje. Onnantól már nehéz lett volna kontrollálni magam, s egyszer-kétszer keményen odacsaptam. Bár az öklöm bánta.

Mikor végetért az edzés, kellemesen elfáradtunk, sajgott minden izmunk, remegtek a lábaink, de nem rettentünk meg. Sőt, újra el akarunk menni.

Mire hazaértem, meg is lett a bandázs nélküli agressziólevezetés eredménye. Mind a két kézfejem bedagadt és belilult az izületeimnél. Legközelebb már tudom hogyan… merre… meddig. A legviccesebb az volt, hogy még egy hét decis flakont is nehezemre esett a számhoz emelnem.

Isteni érzés volt lezuhanyozni és hajat mosni utána. Altatóra sem volt szükségem. Nyugodt voltam és boldog, tele pozitív élményekkel. Úgy érzem megtaláltam a számomra valóban ideális sportot 🙂

Ajánlom mindenkinek, akinek szüksége volna jó állóképességre és agresszió levezetésre! 😉

Nagyon gyorsan eltelt ez a három hét, míg szüleim nyaraltak. Igaz, hogy még van belőle 4 nap, de huss…. tovaszállt. S nagyon sok mindent megtanultam belőle. Egyrészt azt, hogy képes vagyok vezetni egy háztartást; gondoskodni az ételről, mirelit ételek, pizza helyett normális ebédet vagy vacsorát főzni; tisztán tartani a környezetem; mosni; vasalni; s közben bejárni és ledolgozni heti 40 órát, össze-vissza beosztásban. Igazság szerint azoknak, akik napi szinten ebben élnek, mindez semmiség, napi rutin… de számomra, aki még csak most ismerkedik a “felnőtt élettel”, igenis nagy lépés! 🙂 Megveregethetem a saját vállam. Tiszta ruha van a páromon, szárad a szárogatón, a függönyök bent pörögnek a mosógépben. Készülök az ablaktábla és párkány mosásra, ha párom megjön, ő bevállalta az ablaküveg letisztítását.

A kész ebéd ott várakozik gőzölögve, illatozva a konyhapulton. Kolbászos zöldséglevest készítettem, ahogy apámtól tanultam, és fűszeres csirkecombokat gombafejekkel majolika (római) tálban! Ismét egy olyan komplett ebéd, amire büszke lehetek 🙂

Még szerencse, hogy ma pihenő napom van, így mindezt egyszerre meg tudtam 🙂 Még magamat is renováltam… hajmosás reggel; radírozás; testápolózás; manikűr; pedikűr.

Ráadásul Párommal is nagyon jól összedolgoztunk és megértettük egymást ezalatt a 3 hét alatt. Élveztem 🙂 Voltak érdekes kalandok, közös főzések, mosások, takarítások, vásárlások. Még Gé-vel is összefutottunk a nagy piros-zöld üzletben, ami után nehezen találtam magamra, mégis, ők türelmes volt, kitartott mellettem, hagyta, hogy összeszedjem magam… nem erőltetett semmit.

Már valóban el tudom hinni, hogy képesek vagyunk együtt élni, megteremteni egy közös otthont, és a közös jövőt 🙂

 Még sem mentünk Balatonra. Valahogy nem érte volna meg az a 180 km, az az összeg úgy, hogy közben nem tudtunk volna strandolni, csak bóklászni, kirándulni, pénzt költeni, házban ülni…

Inkább úgy döntöttünk, hogy kirándulunk, de célpontként egy közelebbi állomást, Kőszeget választottunk.

Az egész délutánt ott töltöttük 🙂 Meglátogattuk a várat, illetve csak szerettük, volna, de sajnos a felújítások miatt zárva tartott. Írott-kő messzi célpontnak tűnt, így a városban bóklásztunk. Keresztül másztunk a téren, mely a felújítás miatt olyan benyomást keltett, mintha bomba robban volna… sajnáltam, hogy pont olyan időszakot fogtunk ki, amikor minden zárva volt és feltúrva…

Engedve gyomrunk egyre követelődzőbb hangjának, beültünk a Kékfény étterembe és pizzát rendeltünk. Ezt követően, gondoltuk le sétáljuk az ebédet, nekivágtunk a hegynek, hogy megnézzük a Király-völgyet, melyet táblák hirdettek, de mikor a meredek dombot megmászva, már vagy a tizenkettedik hét nullás házat hagytuk el, rájöttünk, hogy ez a kiírás valami olyasmit takarhat, mint nálunk a Virágvölgy.

Így visszafordultunk, és meg sem álltunk az Ibrahim fagylaltozóig, ahol rendeltünk két kelyhet, és tovább beszélgettünk. Fél nyolckor indultunk haza 🙂

Jól éreztük magunkat, arra jutottunk, hogy ami tőlünk és a helyzettől telt, mindent megnéztünk, amit lehetett 🙂 Legközelebb, ha már jövőre megnyitja kapuit a Jurisics vár, akkor ellátogatunk újra és megtekintjük a belsejét! 

 Az ember maximalista! Ha van egy szabadnapja a hét közepén, akkor
igyekszik minden elmaradt teendőjét abba az egy napba bezsúfolni…,
hogy utolérje magát, ahelyett, hogy pihenne. Én sem aludtam ki magam,
ehelyett fél tízkor már talpmasszázson voltam, aztán végre meglátogattam
a kozmetikusomat (aki alaposan le is cseszett, hogy másfél hónapja nem
voltam nála, és így mind a kettőnknek nehéz dolga lesz!) Az is lett.
Megszenvedtem a fazongyantát! Áhhhh! Még be is lilultam! De hát, a jóhoz
könnyű hozzászokni, és egyszer mutasd meg a pasidnak a “nektarint”, és nem szabadulsz a teljes gyantázástól! 🙂

Fél háromtól négyig angolra mentem, itthon pedig takarítani kezdtem.

A napi edzésem is megvolt, mikor hazasiettem egy zsugor ásványvízzel,
majd fel a negyedik emeletre. Bár édesanyámtól visszakaptam a Leg
Magic-et, amíg 3 hetes nyaralásra mennek a Balatonra. Addig
trenírozhatom magam…

Angoltanárom megjegyzésére, hogy szerinte, én márpedig fogytam, megmértem magam reggel. A
mérleg változást nem mutatott. Ugyan úgy maradtam 65.5 kg körül. Így
inkább előkerestem a centimet, és azzal ellenőriztem. Ott azért az
elmúlt két hónap alatt történt némi változás… ami nyilván inkább a
stressznek köszönhető, mint edzésnek… 

Ismét feljegyzem a kiinduló állapotot. Kíváncsi leszek, hogy az új
edzésprogram után milyen változások mennek végbe a testemen és a
testemben…

Súly. 65.3 Kg

Derék: 69 cm

Csípő: 93 cm

Fenék: 97 cm

Combok: b-57 cm j-57.5 cm

Mell: 88 cm

Kíváncsi leszek az erőnlétemre is. Vettem egy pehelykönnyű edzőcipőt
és egy háromnegyedes melegítőgatyát, amikben könnyű mozogni.

Találtam egy kisfilmet, ami nagyjából megmutatja, hogy mire
vállalkozom… nos… beismerem, nagyon kíváncsi leszek saját magamra!

 Különös az ember! Ha valahol nem érzi jól magát, a teste különös dolgokat produkál, hogy szabaduljon, meneküljön…

Megpróbálja átforgatni magában a dolgokat. Nem mindig megy. Próbálkozik azzal a mantrával, hogy “Örülj, hogy van munkahelyed!” Ám, egy ember érzi, hogy mi az amit szívesen csinál. Elvégre a napok jó felét a munka teszi ki. Akkor miért ne végezzünk olyan cselekvést, amiben jól érezzük magunkat? Vannak átmeneti állomások. Ez a munkahely számomra is az. Csak átmenet. Egy futó állomás. Addig tudom képezni magam, gyakorlom a kommunikációt, fejlesztem mellette a nyelvtudásom (mind az angolt, mind a németet!) és készülök arra a munkára, ami jövő Decemberben vár rám.

Van bennem lelkesedés. Van bennem tettvágy. Egyre jobban haladok a nyelvtanulás terén, éppen azért, mert azt a munkát szeretném végezni, amit nagyon közel áll hozzám. Szivacsként szívom magamba a tudást, a szavakat, kifejezéseket, szókapcsolatokat. Jobban, mint az elmúlt 6 évben bármikor! A párom szintúgy. Számára is ott a biztos munka, és neki közelebb is, mint nekem. Szeptember közepére mehet Ausztriába. Ez engem is boldoggá tesz, és nyugalommal tölt el. Nem csupán Őt. Az is biztos, hogy amikor Ő elkezd dolgozni, én sokkal nyugodtabban megyek a jelenlegi munkahelyemre, mert nem kell semmiért görcsölnöm. Nem a létfenntartásért kell küzdenem. Azért dolgozom, mert csinálni szeretnék valamit.

Ő is nyugodtabb lesz, ha végre bejelentett, jól kereső munkahelye lesz. 🙂

Egyre jobban haladunk afelé, hogy úgy éljünk, ahogy mindig is szerettünk volna. Nyugalomban, békében, örömben 🙂 Hajrá!