(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Elképzelhető, hogy mostanság csak heti bontásokban fogok blogolni? Mintha nem volna erőm mostanság semmihez. Édesanyám előállt egy új ötlettel… jobban mondva, szombaton közölte, hogy megtalálta a számomra legideálisabb sportot! Mégpedig a Fit Box formájában. Nem csak zsírégető és erőnlétjavító, de a stresszt is kiválóan le lehet vezetni vele! Ami, azért valljuk be, nekem baromira kellene! 

Szülőanyám azt mondta, bárkit képzelhetek a zsák helyére! Huhúúú… hosszú a lista!

Minden esetre, ha minden jól megy, akkor Szombaton délelőtt 10 órától kipróbálom. A Höflányi utcában van az edzőerem. Legalább most már tudom, hogy mi lehet annak az irdatlan hosszú gyárépületnek a falai között. 

Majd elmondom mi a véleményem róla. Mennyire rá voltam izgulva a Zumbára, aztán kb 3 edzésen voltam… igaz, ott a pénztárcám is közbe szólt. Itt most a kíváncsiság hajt. Aztán kiderül magával ragad-e.

Valamire mindenképpen szükségem van, hogy levezessem a bennem lévő agressziót. Ez, pedig jónak ígérkezik erre a célra.

A mozgás abban is segítene, hogy újra helyre billenjek. Megfigyeltem, amikor rendszeresen “sportolok” valamit, sokkal jobb a közérzetem, a hangulatom, több az energiám, az életkedvem, jobban alszom, kevésbé vagyok stresszes, jobban viszonyulok az emberekhez, és jobb az ágybéli teljesítményem is. Egyszóval sokkal jobban élvezem az Életet.

Ideje kibújni a gubóból! Csak, azért, mert “dolgozó nő” vagyok, még nem kell elhanyagolnom azt a tényt, hogy jól érezzem magam a bőrömben!   🙂

Joyo

 Tudom, mostanában ritkán gépelek, de nem mindig tudom, hogy hol jár az eszem, a testem, a szellemem, mintha nem tudnám összeszedni magam, és egyek egységként elképzelni.  Talán azoknak az energiáknak köszönhető, amik mostanság érkeztek a Földre és alakítanak bennünket…

Odáig jutottam, hogy megkérdőjeleztem a munkámat, hogy biztos, hogy jó úton járok-e. Kaptam ajánlatot más munkára, bár az még csak a jövő évben volna esedékes. Olykor menekülnék az irodából. Sikoltozva… de aztán meggyőzöm magam, átfordítom a gondolkodásomat, hogy áthidaló megoldásnak kitűnő, hogy egész jól keresek vele, és felfoghatom kalandként is, amiben bizonyíthatok addig.

Tegnap sétáltam a városban. Háborgó lélekkel, cikázó gondlatokkal… egyszer csak megtorpantam. Valaki különös vonzást éreztem, húzott valami… hátra néztem. Ott magasodott az orsolyiták kicsi kis temploma, a Szent Orsolya templom, ami egyszer már, pár évvel ezelőtt különös élménnyel ajándékozott meg. Engedtem hát a hívásnak, és beléptem a kis kapun. Nem valami nagy építményt, és talán ez az ami megfogott. Az oltárnál Mária szobra nézett vissza rám, olyan megértően, ahogyan csak egy szerető anya képes. Keresztet vetettem, ami nálam ritkaságszámba megy, hiszen csupán megkereszteltek… de a lelki nyugalom már akkor eluralkodott rajtam, mikor belépve, megérintett a templom aurája.

Kicsit összeszedettebben léptem ki az épületből.

Valami történik. Jövő Decemberben asszisztensként kezdek dolgozni… addig viszont az irodában maradok. Ami megnyugtat, és örömmel tölt el, hogy a párom, már idén munkába áll a határon túl. Így elkezdhetjük közös életünket, magunknak tudhatjuk közös otthonunkat, amit együtt rendezünk be, szépítgetünk…

Végre elérjük azt a lelki, anyagi, érzelmi biztonságot, amit minden ember megérdemel… 🙂

Adok egy linket, ahol sok érdekességet olvashatnak azok, akiket érdekel a spiritualizmus 🙂

Legyen nagyon szép napotok. 

Joyo

 Elnézést
a hosszú szünetért, de eléggé el voltam havazva, mint mostanság oly
sokszor. És ami igaz, az igaz… napi nyolc óra monitor bámulás után nem
mindig van hangulatom itthon is beüzemelni…

Kedden
betöltöttem a huszonötödik életévem, amit a családommal meg is
ünnepeltünk egy közös vacsora keretei között. Jó volt, mert a
keresztanyám is éppen a városban tartózkodott, így ő is jelen tudott
lenni. Nem akartam valami nagy banzájt, csak lájtosan, egy kis vacsora,
egy kis beszélgetés. Jól éreztem magam. A munkahelyemen is sokan
felköszöntöttek. Ez az első olyan hely az életemben, ahol nem a családom
vesz körül, s olyan a kollektíva, mintha  a
második otthonom volna, mert mindenki odafigyel a másikra, kedvesek
egymással, gondolnak egymásra Nekem is olyan érzésem van néha, mintha
már ezer éve ismerném őket. Ha az ügyfelek néha az idegeimen is járnak
virtus táncot, a környezet kárpótol. Amolyan inga effektus…

Az elmúlt egy
hét alatt sokat gondolkodtam (ami nálam alap estben nem valami meglepő
kijelentés!). Ahogy a többiek mondták, negyed évszázados lettem, s mikor
ilyenekkel traktálnak, az ember akaratlanul is elkezd azon töprengeni,
hogy eddig mit ért el az életében, Mi az amire büszke, mi az amiből
sokat tanult, és mi az amit még szeretne elérni és megtenni ebben az
életben. Nekem
is van a fejelemben egy lista, és ha jobban belegondolok, nem volt
unalmas ez a 25 év! 🙂 Sőt! Kimondottan eredményesen zárult az első
negyed évszázad!

Amiket elértem és büszke vagyok rájuk:

Elsősorban, hogy túléltem a pubertást komolyabb lelki-válság nélkül (leszámítva a másfél éves depressziómat, amiből sikerült kimásznom!).

Felküzdöttem magam a legaljáról, hogy főiskolára mehessek!

Sikeresen elvégeztem a főiskolát.

Leállamvizsgáztam.

Van két diplomám.

Boldog családi életem van.

Egészséges vagyok.

Boldog párkapcsolatban élek.

Vannak barátaim, akikre számíthatok.

Van egy adottságom, amit igyekszek tovább fejleszteni.

Van egy jó munkahelyem.

Megmásztam egy hegyet (Scheeberg tavaly Októberben) legyőzve saját korlátaimat és félelmeimet!

Mezítláb táncoltam az esőben, kint a réten, önfeledten nevetve, kortalannak érezve magam.

Lilivel középkori táncot jártunk a Székesfehérvári Hősök terén, és nem érdekelt minket, hogy ki mit gondol! 🙂

Amikből tanultam:

Szerelmi válságok pubertás korban, hullámvölgyek-hullámhegyek.

Zátonyra futó első komoly párkapcsolat, hűtlenség.

Egy éjszakás kaland.

Flörtök.

Néhány nem túl
komoly, de nem is olyan rövidtávú kapcsolat, amik egyszerre voltak
barátiak, szenvedélyesek és erotikusak. (Azt hiszem szükségem is volt
rájuk, hogy az összeomlott nőiességemet újra építgessem.)

Komoly harcok saját magammal, hogy a Jelenben tudjak élni, nem pedig a Múltban!

Spirituális
beavatások az életem különböző szakaszaiban. Olyan is volt közöttük,
ahol eldönthettem, hogy itt maradok-e a Földön, vagy kiszállok! De
maradtam.

Néhány “rosszul” megválasztott munka. De mindegyikből okultam 🙂

Amiket még biztosan szeretnék elérni és megtenni ebben az életeben:

Felmászni egy nagyobb köztéri szoborra! 😀

A szabadban, autóban, esőben, vízben, valami extrém helyen szeretkezni. (A gőzkabin már megvolt!)

Még egyszer, utoljára Angyal karjaiban lenni.

A könyveim nyomtatásban megjelenjenek a könyvesboltokban.

Férjhez menni.

Boldog családi és házaséletet élni.

Jó háziasszonnyá válni.

Jó anyának lenn.

Eljutni Írországba.

Megtanulni németül és görögül is.

Saját autót, lakást/házat venni.

Álmaim munkáját végezni 🙂 ahol igazán jól érzem magam és kiteljesedhetek!

Eljutni a Természettudományi Múzeumba!

Megtanulni lovagolni és íjjal lőni.

És még sok más, ami jelen pillanatban nem jut eszembe, hogy leírjam! 😉

Nagyjából eddig jutottam. DE sok olyan dolgot szeretnék még átélni életemben, amitől kortalannak, boldognak és önfeledtnek érezhetem magam! 🙂

Nagyon jó hétvégét kívánok Nektek!

Joyo

 Különös
az élet! A történelem megismétli önmagát, bár ebben az esetben teljesen
külső szemlélőként követhetem figyelemmel. Emlékszem még milyen rossz a
megcsalt fél szerepében lenni, összeszedni magam, a tükörbe nézni,
utálni magam és nem érteni, hogy mindez miért is történt meg velem.

Hogy felszedtem
10-12 kilót védekezés céljából, hogy megdőltem a nőiességemben a
visszajelzések hiánya miatt. És most valahogy különös azt látni, hogy az
az ember, aki miatt részben ezt átéltem, most hasonló sors felé halad.
Nem is annyira őt sajnálom. Tudom, ami benne van a sorsunkban, azt nem
kerülhetjük ki. Egyszerűen csak az dühít egy kicsit, hogy ez az ember
“büntetlenül” megteheti még egy nővel. Azért
tettem idézőjelbe, mert az Élet mindenkinek kiosztja a megfelelő jussot.
Egyszer minden szereposztást ki kell próbálni hogy megértsük mi mért is
történt a másik részéről. Jelenleg a külső szemlélő állapotában vagyok.
Ez még a jobbik eset. De van még bennem indulat Vele kapcsolatban, és
első felindulásomban, mikor barátnőm megosztotta velem tegnapi
tapasztaltait, azzal kapcsolatban, hogy mit látott, legszívesebben
megrángatnám  Gé-t,
hogy ne merje még egy nővel az tenni, amit velem. De ki vagyok én hogy
beleszóljak más életének alakulásába. Kinek mit kell megtapasztalnia.
Lehet, hogy Jé-nek is át kell azt élnie, amit anno nekem? Ez a Karma. De
akkor Gé-nek ki fogja megmutatni, hogy mindez milyen érzés?

Ha nem lógnának
kocsányon a szemei, ha nem viselkedne zavartan, mikor véletlenül
összefutunk… talán még el tudnám pakolni magamban valahová ezt az
egészet. Majd így is megoldom valahogy. Nem tarthatom igazságtalannak a
történteket, hiszen minden okkal történik.

Nem is kellene lovagolnom rajta

Felejtős!

Viszont jó is
történt. Kaptam egy jó állásajánlatot, bár csak jövő Decemberre. De
addig is közösen dolgozunk a projekt megvalósításán 🙂 Olyan dolgot
csinálhatok, amit mindig is szerettem volna, és azt hiszem ki is
tejesedhetek benne 🙂 Bízom a dologban. Közel érzem magamhoz. Van benne
szervezés, háziasszonykodás, írás, szerkesztés, utazás. Csupa olyan
dolog, amit szeretek, és ami feltölt.

Kell hozzá a nyelvtudásom. És egyre több ösztönzésem van arra, hogy az angolon és a németen kívül más nyelvet is megtanuljak 🙂

Majd alakul. 🙂

Legyen nagyon szép hétvégétek!

  Joyo

Mára
már egy kicsit jobb a helyzet. Bár a fogaim lüktetnek, ma kezdem az
antibiotikumos kezelést rá. Az ínyem be van gyulladva, és lüktet.
Szomorú, de már megszoktam. Remélem ez a rossz hangzású szer segít
mindezt elmulasztani, utána pedig meg tudom csináltatni. Sajnos a
koronám, amit tavaly márciusban tettek be, kilazult valamiért, és az
egész gyulladás onnan indult ki. Inkább nem is részletezem. Akinek már
volt ilyenben része, az tudja m a helyzet ilyenkor. Legszívesebben  a
fejemet verném a falba, hátha annyira elzsibbad, hogy nem érzem a
fogaimat!

A fogorvosom,
aki betette a koronámat a múlt évben, épen szabadságon van. És csakis ő
rakhatja vissza, mert garanciális. A körzeti fogorvosom nem mert
hozzányúlni, csak ideiglenesen vissza ragasztotta. SZAR! FÁJ!

Jövő kedden
ünnepelem a huszonötödik születésnapomat. De nem lesz teljes mert a
nagybátyám nem lesz jelen. Nem azért mert nem akarom látni. Hanem, mert a
másik felével nem tudunk egy helyen lenni. Valahogy így  alakult. 🙁

Mindenkinek tanulnia kell.

Viszont végre
haladtam a regénnyel. Nem túl sokat, de legalább haladok. Nem
siettetem. A történet önmagát írja. Én pedig igyekszem csatornává válni.
Ezt a regényt itt a neten nem teszem közzé. Meghagyom meglepetésnek,
hátha a kiadó lát benne fantáziát. 🙂

Olyan téma
szólított meg, ami jelenleg nagyon is aktuális. Az ember öntudatára
ébredése, spirituális útja, tanulmányai, tanulságai, válaszútjai.
Meglátjuk miként sikerül. Néha úgy érzem, még segítséget is kapok mellé,
mert olykor azon kapom magam, hogy csak írok és írok, s néha a felére
sem emlékszem, hogy mit képeltem, csak, miután visszaolvasom. Harmadik
fejezetnél tartok. 🙂

Kívánom hogy mindenkinek legen nagyon szép napja 🙂

Joyo

 Kedves Olvasó!

Mostanában egy kicsit meg vagyok zuhanva. Hol azt érzem, hogy nagyon
is jó úton haladok az életemben, máskor viszont olyan érzésem támad,
mintha teljesen kicsúszna a lábam alól a talaj. Mindez csupán ezen a
héten fokozódott addig, amiben jelenleg érzem magam. Remélhetőleg csupán
a teljes holdfogyatkozás visel meg ennyire.

Vannak olyan dolgok az életemben, amikkel vagy meg kell tanulnom
együtt élni, vagy le kell győznöm őket. Ami a szép része a dolognak,
hogy Gé hetek óta nem zavart bele a gondolataimba, az életembe, pedig
láttam. És mégis… higgadt maradtam. Talán valóban sikeres volt a
“törlés”, és leraktam azt a bizonyos batyut magamról.

A másik viszont, mintha visszatérne az életembe. Lehet, hogy
féltékeny vagyok, bár fogalmam sincs, hogy mire. Megvan mindenem. Valami
versenyszellem mégiscsak van bennem Iránta.Egyrészt már szeretnék én is
tovább lépni. Igazából mind a ketten, de egyenlőre vannak gátló
tényezők. Ezeken dolgozunk.

A másik, amire már korábban rájöttem, hogy anyám olyan tulajdonságait
viseli sűrített formában, amiket nagyon nehezen viselek el. De anyámmal
kapcsolatban nem tudom megélni, mert mégiscsak az édesanyám. De Ő
senkim. Vele szemben megélhetem.

Talán nem kellene. De érzem, és jobb az érzelmeket nem elfolyatni. Legalábbis sokan ezt mondják.

Viszont újra tudtam írni. Végre jön az ihlet. Bár ide, a blogba nem
sok mindent tudok. Valahogy nem megy. Talán mert még az előbb látottak
hatása alatt vagyok… de majd magamhoz térek, s remélem hamarosan ugyan
azokat az élettel teli, lelkes bejegyzéseket tudom majd megosztani
veletek, ahogyan korábban is 🙂

Szép napot.  

Joyo

 Mostanában,
kicsit ritkábban tudok blogolni. Elég sok a dolgom, a műszakjaim, pedig
annyira össze-vissza vannak, hogy nehéz hozzászokni.

Túl sok
érdekes dolog nem történt… a múlt heti csapatépítő tréningen kívül.
Építő… juj… inkább leépítettük magunkat. Még izomlázam is volt
másnap. A másnaposságon kívül. Csütörtökön Almádiban szálltunk meg,
gulyást főztünk, ittunk, kóboroltunk a városban, éjjel szórakoztunk.
Másnap, pedig átautóztunk Füredre. A másnaposságon kívül még napszúrást
is kaptunk, de az már a mi bajunk.

Egyre
mélyebben benne vagyunk a nyárban, bár a tájat sűrűn záporok-zivatarok
öntözik. Szombaton, még a jégeső is elkapott bennünket párommal. Még
szerencse, hogy időben fedezéket találtunk magunknak a régi vasáruház
eresze alatt. A cseresznye nagyságú jégdarabok vad tamtamot vertek a
fémtetőn. Először ijesztő volt az egész jelenség. Ehhez hasonló vihart
még nem éltem át, mióta csak az eszemet tudom. Vízszintesen hordta az
esőt a szél, a jég pedig csak hullott és hullott. Az emberek nagy része
az ablakból nézte. Mi, pedig a részesei voltunk. Amikor csitult a vihar,
mi is megpróbáltunk hazajutni. A lakótelep egyes részein a leesett
csapadék elérte az autók alvázát is!

Este elkészítettem életem első omlettjét, és egész ehetőnek bizonyult 😉

Vasárnap pedig végre kialudtam magam. Már nagyon rám fért. Újult erővel
vetem bele magam a munkába. Elhatároztam, hogy ebben a hónapban két
célt tűzök ki magam elé, amit teljesíteni szeretnék a munkahelyemen. És
igyekszem is betartani.

Megkaptam a
fizetésem… már csak ebből kiindulva terveztem, hogy javítom az
átlagomat. Talán Júniusban már jobban fog menni. Majd kiderül.

Reggel a
zuhany alatt megrendeltem a lehetőségeket hozzá, és páromnak is
rendeltem munkalehetőséget Ausztriában, Júniustól kezdve! 🙂 Már ideje volna
elkészíteni azt a kívánság táblát…

Kívánok mindenkinek nagyon szép napot….

Joyo

 Mostanság újra tele vagyok tervekkel, még annak ellenére is, hogy a szerdai napomról jobb nem is beszélni. Biztosan veletek is előfordult már, hogy megmagyarázhatatlan sírógörcs, végtagfájdalom uralkodott el rajtatatok, nem találtátok a helyeteket a világban és inkább elbújtatok volna valami sötét, csendes helyre.

Ugyan ez esett meg velem is, bár mikor másnap felébredtem, mintha elfújták volna.

Újra megteltem energiával, ötletekkel, ihlettel. Folytatni kezdtem a karácsonyi mesémet. Szeretném idén valóban befejezni és elküldeni, talán látnak benne fantáziát és megjelentetik. Összedugtam a fejem a párommal, kicsit ötlet börzéztünk a folytatáshoz, és úgy néz ki, hogy megindult az áradat. Természetesen a publikálás még messze van 🙂 Elvégre még Június sincs… ennyire azért nem vagyok megszállott 😉

Előbb még megünneplem a szülinapom, jöhet a VOLT fesztivál, a nyaralás, párom születésnapja, a Sitkei Rock fesztivál, megkezdődhet a mindenszenteki készülődés, és majd akkor kezdek ráhangolódni a fény eljövetelére… számításaim szerint olyan Szeptember végén 😉 Ez a bevett szokásom… vagy bioritmusom… nem tudom.

Legyen nagyon szép napotok!

Good wine… rajta vagyok az ügyön.

Mára
már jobban vagyok. Bár ma még pihenek. Csak holnap megyek vissza a
háziorvosomhoz. Hétvégén már jobban voltam, ezért vigéckedtem is egy
kicsit. Nem pihentem, mászkáltam.Meg is lett az eredménye… olyanok a
lábaim, mint a kocsonya. Gyenge vagyok.  Szerdán megyek vissza dolgozni,
tíz órára. Hatig bent vagyok. Abban reménykedem, mégpedig elég erősen,
hogy a műszakra licitálásom legalább 80%-a bejött. Nagyon szeretnék
délelőttös műszakokat. Utálok este nyolcig-kilencig bent maradni.
Általában a legtöbb őrült-ideges ember akkortájt telefonál. Nyilván csak
fáradtak, de azért pocsék…   

Hamarosan háromnapnyi oktatáson veszünk részt páran a csoportból, aztán csapatépítő tréningre megyünk Almádiba a nagy tóhoz. Kíváncsi leszek, hogy miként sikerül 🙂

Gondoltam
valami sütit készítek arra az alkalomra, azt hiszem muffint. Már elég
régen nem kísérleteztem a konyhában. Itt volna az ideje. Kicsit bújnom
kellene a Nosalty-t. 🙂

Párommal sokat
beszélgettünk arról, hogy miért leszek folyton beteg. Hiányzik a
rendszeres, izzasztót mozgás az életemből.  kerékpározás ezek szerint
nem elég. Valószínűleg újra kellene kezdenem az itthoni edzéseket, s
újra barátságot kötnöm Czanik Balázs capoeira edzésével, később pedig
Réka hasra és hátsóra irányuló félórás tréningjével. Én már csak ilyen
vagyok. Egyszer fellelkesülök, ez olyan Januártól Márciusig tart, aztán
egyszer csak leállok róla valamiért. Legutóbb az influenza zárt
rövidre… ez azért elgondolkodtat, hogy valóban erősíti-e az
immunrendszert a rendszeres mozgás. 

És, ha
időnként elmennék kocogni? Legalább levegőn volnék. Szemeztünk a
kangooval is… bár annyi fölös pénzem egyenlőre nincs. Marad az itthoni
edzés… nem kell ahhoz pénzt kiadni 😉

Igazából
cikáznak a fejemben a gondolatok, csak nem igazán tudom őket
összefoglalni. Ne haragudjatok, de ma nem tudok összeszedetten írni.
Visszavonulót fújok. Kicsit olvasgatok… valamiért megint foglalkoztat a
Halloween ünnepköre. Nem tudom miért. Talán mert valahol a virágbolt
raktárában ott lebeg a Mindenszentek hangulata a szalma alapok illata
miatt? Igen, nagy a valószínűsége. 🙂

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo 

 Tudom,
hogy mostanában ide sem dugtam az orromat, de eléggé el voltam havazva.
Most is csak azért van időm, mert éppen ledöntött egy vírus a lábamról,
és az orvosom házi őrizetre ítélt! Nem egy leányálom, ha az embernek folyamatosan kapar a torka és be van dugulva a z orra, de legalább kipihenem magam.

Két érdekes
dolog is történt az elmúlt héten. Az egyik, hogy összefutottam Gé-vel, s
végre megtudtam azt, amit szerettem volna. Nem elzárkózik akkor, amikor
velem találkozik, hanem mélységesen zavarban van. És nem csak a
jelenlétemben, de akkor is, amikor rólam van szó. Ezt DzséDí
bizonyította, mikor az irodában jártam kedden, hogy átbeszéljük a
biztosítási és megtakarítási lehetőségeimet. Igazából mindegy. A lényeg,
hogy jól éreztem magam a bőrömben,  a kezdeti zavar pillanatok alatt
eltűnt, és maradt a mosolygós magabiztosság. Nála pedig zavar. Olyan,
mint régebben nálam.

A másik, ami
nagy fordulatot hozott, hogy végre lecseréltük az autónkat. Nagyon
sokáig tartott, de megérte. A nagy faluba utaztunk érte. Kettő
között vacilláltunk, bár korábban az interneten, már rengeteg használt
autót megnéztünk. Élőben, csupán hármat. És mint mindig, most is az első
megérzés volt az igazi. Választásunk egy tíz éves francia gyártmányú,
egylégterű, hétszemélyes gépezetre esett. A betegségem már akkor
mutatkozott. Rossz volt a közérzetem, sűrűn le kellett ülnöm, fájt a
fejem, torkom, fülem.. étvágyam semmi. De hősiesen tartottam magam, mert
volt még egy nagyon fontos dolgom aznapra. Nekem kellett hazavinnem az
Opelt és az édesanyámat egészen Sopronig. Végig az autópályán, a 85-ös
főúton, este, majd éjjel. Komoly koncentrációt igényelt. Korábban még
sosem vezettem autópályán, és hosszabb ideg éjszaka sem. Apámmal
folyamatos telefonos összeköttetésben voltunk, szerencse, hogy családi
csomagban vagyunk! Hétkor indultunk Budakesziről, és fél tizenkettőre
értünk a ház elé. A hátam egy merő görcsben volt, fájt a nyakam és a
vállaim. De amint hazaértünk, és elkortyoltam egy deci vörösbort, már
sokkal jobban voltam.

De sajnos másnap már irány az orvos! Vírusfertőzés!

Most igyekszem ebből feltápászkodni.

Az elmúlt pár napban, mikor még
itt volt felettünk az a hideg font, és muszáj volt a legmelegebb
pulóveremet felhúznom, rá pedig bőrkabátot… már-már ábrándoztam a
Halloween és a Karácsony közeledtéről. Már csak azért is, mert sajnos semmi
jel nem utalt arra, hogy jönne a Nyár. De hála az égnek… a hőmérő
higanyszála már a 28 fokot nyaldossa! 🙂 Nekem pedig jó volna
ellátogatnom a kozmetikusomhoz. Jön a rövid gatya, szoknya időszak… na
igen, de előbb a elépülés 🙂