(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

Sikerült
egy kicsit összeszednem magam a múlt heti nagy rohanás után. Ma végre
szabadnapos vagyok, és bepótolom a Vasárnapomat, ugyanis tegnap, vagyis
Vasárnap, egész nap pörögtem, akár egy búgócsiga a két virágüzletünkben,
felváltva. Először nem találtam a helyem, már igencsak elszoktam az
ottani zsezsgéstől.  Kellett némi idő, hogy felvegyem a ritmust, de
utána már ment. Este fél hatkor apám átvitt a belvárosi virágboltba, ott
már csokrot is kötnöm kellett. Szerencsére akkorra már annyira magamra
találtam, hogy nem riadtam vissza a nagyobb rendelésektől sem.

Édesanyámnak,
virágboltos lévén, növény helyett könyvet vetem. Először egy nőiességről
szóló művet néztem ki, azt is az interneten, ergo még sosem találkoztam
vele a materiális világban. Azt sem tudtam pontosan hogyan néz ki,
milyen a tapintása, milyen az illata, de mint az kiderült, a Szerzőre,
de még a pontos címére sem emlékeztem! Hiába is kerestem volna éjjel a
nagy kék-fehér áruházban munka után. Ellenben, megszólított a polcról egy
másik mű. Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve.

Igyekeztem az
ösztöneimre hallgatni és a kosaramba tettem. Nagyon örült neki! Azt
hiszem ez inkább neki szól, mint nekem. Viszont az első gondlatom, a Nő
Titkai című könyv, a női szerepekbe való beavatásokról szól, sokkal
inkább engem szólított meg, hiszen nekem kell megtanulnom kifejezni a
saját női mivoltomat, amihez még jó néhány dolgot meg kell tanulnom.
Hiába töltöm be nyár közepén a huszonötödik életévemet, az igazi
nőiességet még mindig tanulom, úgy, ahogy sokan mások.

Rá kell
ébrednem, hogy az évszázadok során, egészen a mai modern korig
elferdítve tanították nekünk anyáink a női lét miben valóságát, bár nem
szándékosan, csupán azt tették, amit velük az ő anyáik.

-Egy nő gyenge.

-Egy nő megalázkodik a férfiak előtt.

-Egy nő felad mindent a férfiért.

-Egy nő feláldozza magát a családjáért, a gyermekeiért.

-Egy nőnek a konyhában a helye.

-Egy nő semmit sem ér egy férfi nélkül.

-Egy nő mindig kívánatos és szexi.

-Egy nő mindig divatos.

-Egy nő…. egy nő…egy nő…

Halljuk
anyáinktól, apáinktól, családunktól, környezettől, üvölt a médiából….
csak félreértelmezzük. Mert ezekkel a kondíciókkal nőttünk fel. De
véleményem szerint, mindezeket a mondatokat nézhetjük más
megvilágításból is, amiket én is még csak tanulok, s amik elsajátítása
után, talán már nagyobb önbizalmam lesz, s kevésbé fog érdekelni, hogy
nem vagyok olyan piszkafa, photoshop-maca, mint akik a legtöbb magazin
oldalairól vigyorognak ránk.

Kezdjük, hiszen, ha kifejtem, tanulom…

-Nem csak a
nő, minden ember gyenge, de ki ilyen, ki olyan formában. Gyengeség az
is, ha nem valljuk be, még magunknak sem, hogy erre nem vagyunk képesek,
meghaladja az erőnket… és gyengeség a makacsság is, ha nem merünk
segítséget kérni. Igenis, merjünk a másik emberhez fordulni bizalommal,
mert abban van az ember és az emberiség ereje, ha összefognak…

-Ezt ne tudom
pozitívan lefordítani. Ezt sajnos belénk nevelték a teremtés koronái. A
nők 75%-a megalázkodik, behódol a férfiak előtt, még akár csak azáltal
is, hogy mindent ráhagy, nem vállalja fel a saját véleményét, mert fél
attól, hogy vitába keveredik. Pedig, ahogy a saját családomban elnézem,
amikor anyám felvállalja a véleményét apámmal szemben, és kiáll
mellette, megnő apám szemében. Mert tanúbizonyságát teszi arról, hogy
egyenlő partnerek, s ha megfigyeljük a bölcs férfiakat, láthatjuk, hogy
náluk semmi sem vív ki nagyobb tiszteletet, mint mikor méltó
“ellenféllel” találkoznak. 

-Sajnos azt is
rosszul értelmezzük, hogy mindent fel kell adnunk a szeretett férfiért,
ha kapcsolatot, vagy házasságot kötünk vele. Sokkal inkább arról van
szó, hogy míg egyedül vagyunk, egy önálló, saját világot képviselünk,
amiben megvannak a magunk tervei, szabályai, szokásait… de, amikor
szerelembe esünk, az önálló világunk nem megszűnik létezni, csupán egybe
olvad a párunk egyéni kis galaxisával, s egyet alkotnak, amiben közösen
kell kialakítani a szabályokat, a szokásokat, bele kell helyezni közös
és egyéni terveinket, s néha szükség van kompromisszumokra de nem
terveink, vágyaink feladására!!!), hogy olajozottan működjön ez a
születő közös világ.  

-Itt sem arról
van szó, hogy megszűnünk létezni, mint egyéniségek. Sok mindent még nem
tudok erről témáról. Sem kezdő, sem pedig gyakorló feleség/anya vagyok.
Egyszerűen csak anyám példájából tudok okulni, aki megtalálta az
egyensúlyt önmaga és a család között. Egy nő azon dolgozik, hogy otthont
teremtsen a családjának. Egy olyan helyet, ahová boldogan hazamehetnek,
bármilyen rossz dolog is érte őket aznap. Ott béke van, nyugalom, meleg
étel, bizalom , jókedv, bölcsesség és gondoskodás. Egy nő szellemileg,
lelkileg, érzelmileg és testileg is táplálja a családját. Ehhez egy nőn
kívül senki sem ért.

-Azt nem
mondanám, hogy semmit sem érünk férfi nélkül, mert nem párkapcsolatban
kezdjük az életünket, mégis elvagyunk. Igenis elérhetjük a céljainkat,
megvalósíthatjuk önmagunkat, de a hiányérzet mégis ott lesz valahol a
lelkünkben és a szívünkben. Hiszen így, ketten együtt alkotunk egy
egész. Itt nem kimondottan a lélektársra gondolok. Hanem a JIN és a JANG
kettősségére. Nincs nappal éjszaka nélkül, hideg a meleg nélkül, jó a
rossz nélkül, boldogság a bánat nélkül. Szükség van erre a kettősségre,
hogy kiegészítsék egymást.  

-Ami pedig az
utolsó két sallangot illeti… azt hiszem (és ezt kell megtanulnom), ha
megtanuljuk értékelni magunkat, mint nőket, ha elfogadjuk magunkat, ha
megszeretjük azt a megismételhetetlen csodát, amit a tükörben látunk
(mert mindenki pótolhatatlan, egyszeri és megismételhetetlen csodája a
teremtésnek), mert nem jelent kihívást olyanná válni, aki után
megfordulnak az utcán és mindig kap néhány elismerő pillantást, aminek
sikerhullámát meglovagolva egyre magasabbra és magasabbra törhetünk.
Mert ameddig nem szeretjük meg magunkat, addig ugyan viselhetünk
dögös-elegáns-márkás ruhákat, kiegészítőket, semmitől sem látszunk
kívánatos, szép nőnek. Mert hiányozni fog a magabiztosság a
fellépésünkből, és az önmagunk szeretetének fénye a szemünkből.

Ezt kel megtanulnom, nekem és más nőknek is ezen a világon, mert valahol igencsak elcsúszott a lányok nővé nevelése….

Talán
már haladok, mert ma is örömömet leltem abba, hogy rendbe tettem az
otthonomat a párom társaságában. Még növényt is hoztam haza anyutól. Egy
szobaborostyánt. Állítólag sikert, bőséget és gazdagságot hoz a fengh
sui szerint. Én pedig feltettem a szekrény tetejére a siker/gazdagság
sarokba. Ott kellő mennyiségű napfényt is kap.

Ma
elégedettséget érzek. Örömöt és nyugalmat. Ápolom, tisztítom az
otthonom kétféle képen is. Egyrészt a környezetemet (porolás,
porszívózás, ágynemű áthúzás, szellőztetés, kacat és szemét kihajigálás,
nagymosás), másrészt a fizikai testemet is, mely bizonyos értelemben
véve az otthonom, s megérdemli, hogy erre a pár évtizedre a legjobb
formában tartsam, díszítsem, ápoljam, tatarozzam ha kell. Készülök a
hajmosásra és a testradírozásra (amint visszajön a meleg víz, mert éppen
csatornát javítanak az utcában!), rendbe szeretném tenni a körmeimet,
kicsit lakkoznék is 🙂

Összeírtam
néhány dolgot, amit Májusban feltétlenül szeretnék beszerezni. Ezek
nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy fejlődjek a nőiességemben. Számomra
mindig is nehezemre esett megélnem a nőiességemet. Elsősorban azért is,
mert csúfoltak a magasságomért, s nem hittem el évekig, hogy egy ennyire
magas nő is lehet szép, kívánatos és szexi. Inkább sportosan
öltözködtem. Ha barátnőkkel szórakozni mentünk, én vigyáztam rájuk, én
vezettem, én voltam az erősebb. gy éreztem magam akár egy testőr.
Elvétve fordult elő, hogy táncoltam valakivel, nem nagyon akadt párom,
éppen a magasságom miatt. Ebből a szempontból irigyeltem anyámat és
barátnőimet a konfekció termetük miatt. Mindig volt rájuk nőies ruha,
udvaroltak nekik, volt táncpartnerük. Kicsit voltak és törékenyek. Ha
valaki így szocializálódik, hogy csak az apja és a nagybátyja mellett
érzi magát picinek és törékenynek (apám 196 centi, nagybátyám 204 cm),
ráadásul az önbizalom hiányom által bevonzott csúfolódások, kritizálások
miatt erősnek, keménynek, már-már férfiasnak kellett mutatnom magam,
hogy elkerüljenek,  akkor valóban nehezen élheti meg a befogadó, lágy,
kedves, nőies energiákat, amikkel eleve a világra jött. Kislány koromban
mindig szoknyákban jártam, nem szerettem a nadrágot. Mindig csinosan ki
voltam öltözve. És nem anyám vagy apám, hanem saját magam választottam
ki a ruháimat. Szóval szép és nőies ízlésem volt/van, a barátnői el is
vittek magukkal vásárolni, s úgy kezeltek, mint egy stilyst-ot, csak
magamat nem bírtam felöltöztetni tizenéves koromban. Mert vagy nem
találtam magamra ruhát, vagy ha igen, bátorságom nem volt hordani.
Mintha az volna a karmám, hogy újra sajátítsam el a nőiességet. De nem
azt, amit a média sugall felénk és még a csapból is az folyik. Hanem az
ősi minták alapján a kedves, lágy, befogadó, türelmes, tápláló, teremtő
lényt. Akik vagyunk. És amire születtünk.

Bevallom,
miután kinőttem a gyerekkorból, és valahol homályba veszett a bimbózó
nőiesség, legközelebb már csak 22 évesen, tizennégy évvel később kezdtem
el törékeny, szép, vonzó és kívánatos nőnek érezni magam, mikor a
jelenlegi párommal kialakult a kapcsolatunk. Kiváló segítség és társ
számomra ezen az úton, és nem csak azért, mert tizenkét centivel
magasabb nálam. Mellette nőnek érzem magam. Nem tudnám igazából
megfogalmazni, hogy milyen érzés. De ahogyan rám néz, önbizalmat ad, és
megerősít. Mellette igényem van arra, hogy adjak a külsőmre, ápolt
legyek, és ha nem is a divatdiktátorok kreálmányaiban, vagy mondjuk a
Mayo Chix ruháiban mászkáljak, de valami női praktikával kiemeljem az
előnyös oldalamat. Párom mellett pedig egyre többet fedezek fel
magamban… És ez csodálatos!

A konyhában is több kedvem van kísérletezni. Ez is hozzá kapcsolódik a nőiességhez… teremtés-alkotás-táplálás…

Legutóbb
készítettem egy fotóalbumot Az Ezerarcú Nő címmel. A barátaim, főleg a
lányok oda voltak érte. Sok mindenben egyet is értettek 🙂  És ez arra
engedett következtetni, hogy jó úton járok afelé, hogy rájöjjek, mitől
válik egy nő NŐvé 🙂

Itt az ideje, hogy némi vallomást tegyek… elbuktam. Mégpedig a konyhában. Mint az írtam, a kelt tésztákkal mindig is hadilábon álltam. Megpróbálkoztam az ostoros kaláccsal, de valamit csúnyán elszúrhattam, mert a végeredmény valami amorf, kakaós valami lett. Legszívesebben csapkodtam volna a konyhában, dacos lettem (vagy csak fáradt voltam), földhöz akartam vágni az eredményt, és megkérdőjeleztem a sütési tudásomat. Szerencsére párom jelen volt és megállított, lenyugtatott.  

Az ízével semmi gond nem volt, bár apám fogalmazta meg a legjobban, mikor letekertünk a Fertő tóra és ott megeszegettük a magával hozott szeleteket., miszerint:

-Olyan, mintha egybesült nutellás rozskenyér volna.

Van benne némi igazság.

Szombaton elmentünk a Critical Mass rendezvényére. Körbetekertük a várost, voltunk vagy ötszázan. A rendezvény helyszínén később kangoo bemutatót tartottak, én pedig kipróbáltam a falmászást. Szeretem a kihívásokat, mert az ember azok által fejlődhet a legjobban. Újabb és újabb erőt ad számára, hogy magával szemben teljesítsen. A feléig sem jutottam, de elhatároztam, hogy legközelebb már jobban fog menni 🙂

Mindig is volt hajtóerő az életemben. Különösen az utóbbi három évben, de megfogalmazni csupán ma reggel sikerült, miközben édesanyámmal beszélgettem. Mindenkinek van valami/valaki ami lökést ad ahhoz, hogy elérje a kitűzött célokat. És ráébredtem, hogy engem egy bizonyos bizonyítási vágy hajtott előre. És ezt kimondottan pozitívnak érzem, sőt, az anyám is. Ebben Gé kap szerepet, és az, amit korábban belém programozott. Az a bizonyos életképtelenség érzés, amit már korábban említettem. Ha nem is pont Ő, de az emlékek katalizátorként hatottak rám akkor, amikor fontos célok voltak előttem, s pontosan azokat a területeket tudom ezáltal erősíteni, amik gyengék. A lustaságom legyőzése, a nőies oldalam kifejlődése. Lett bennem a bizonyítási vágy. Kezdetben neki, vagyis az emlékeknek, de mára már magamnak. És talán ennek köszönhető, hogy annyi mindent sikerült elérnem. 🙂 Párom a támaszom, a másik felem, aki végig kísér az úton, de Gé emléke a katalizátor, ami ösztönöz a jobb és jobb teljesítményre. A végén, pedig már nem is fognak számítani azok az emlékek, önmagamtól fogok teljesíteni 🙂

Ráadásul elértem azt a célt, amit januárban tűztem ki magam elé. Tegnap felpróbálta azt a bizonyos testre simuló pepita kockás miniruhát az új magas sarkú cipőmmel… és láss csodát! Pontosan jó volt (semmi hurka, semmi szorító érzés) A következő cél, hogy a fürdőruhában feszengés nélkül meg merjek jelenni a strandon 😉

De addig is köszönet Mindenkinek mindenért 🙂

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo

 Hahó… megérkeztem! 🙂 Új lendülettel, új tervekkel.

A ballagás és anyák napi hajtás miatt a Leg Magic (
amit anyám kíméletlenül visszakért, hogy tudjon

edzeni az üzletben is
)
visszakerült hozzám. Így újult erővel ismét felpattanhatok rá, hogy bővítsem az edzésemet.

Ráébredtem, hogy a kerékpározás a fenekemet annyira nem dolgoztatja meg, mint a combomat, és a 8 órás ülőmunka után ez gondot okozhat… úgyhogy, amíg itt van, kihasználom a lábgép adta előnyöket.

Kezdem magam egyre jobban érzeni a bőrömben. Mintha az önértékelésem is helyreállt volna. Most tartósabban, mint eddig. Ennek a legjobb példája az volt, hogy lazán és vidáman tudtam viselkedni egy olyan ember társaságában, akivel szemben kisebbségi komplexusom volt. Ennek valószínűleg több oka is van. A lényeg az, hogy jól vagyok! 🙂

Mióta a Critical Mass rendezvényén láttunk egy kangoo bemutatót, anyámmal elterveztük, hogy ellátogatunk egy edzésre. Úgy tűnt, hogy nagyon jó buli, élvezetesebb, mint a zumba tánc fitnesz. És, ahogy elnéztem, az ezt gyakorló lányoknak nagyon szép szálkás izmaik  voltak, főleg comb-far és has tájékon. Találtam is egy jó kis bemutató filmet róla. Ha érdekel, majd nézd meg 😉

Most pedig megyek edzeni 😉

Legyen nagyon jó napod!

Joyo

Meghallgattam egy Enigma számot, és feltörtek bennem az emlékek. Ezt szerettem volna leírni, de, ha jobban belegondolok, a bejegyzés lényege, a mostani kapcsolatomra ugyan úgy igaz. Képes vagyok megélni a párom mellett az elképesztő magaslatokat a szexben (is), és ez valami csodálatos dolog. Lehet, hogy már másnak is volt ilyen élménye, sőt biztos vagyok benne, csak nagyon-nagyon nehéz szavakba önteni. A verbális kommunikáció az utolsó, amivel ezt a dolgot ki lehet fejezni!

“Szakrális szerelem

Emlékszem arra az éjszakára. Feledhetetlen volt, mint
minden, ami abban a csöppnyi kis garzonlakásban megtörtént velem.
 
Az ember visszagondolva annyi, de annyi
mindent értékelni tud, amit megélt… mind a jót, mind a rosszat. Bár ez esetben


rosszat nem igazán mondhatok.

Mindig is izgatottsággal töltött el, amíg a Déli
pályaudvartól eljutottam a végcélomig. Már a zötykölődő személyvonaton
ábrándoztam, vajon azon az éjszakán mit művelünk majd egymással, amit tovább
fűztem a metrón és később a buszon is. Amint leszállva feltekintettem az
épületre és megláttam a lakás erkélyét, és a kiszűrődő fényt, a pulzusom mindig
meglódult, és valami furcsa mosoly költözött az arcomra, amit általában a lift
tükrében vettem észre.

 
Aznap éjjel is, ahogy
beléptem a bejárati ajtón, kézen fogott, és bevezetett a gyertyákkal
megvilágított szobába. A számítógép hangfalaiból Enigma szólt. Tudta, hogy mit
kell ahhoz tennie, hogy beinduljanak az ösztöneim. Felültem az íróasztalra, s
hagytam, hogy kiszolgáljon. Ahhoz nagyon értett. Kezembe adott egy pohár
vörösbort. Néztem a gyertyafényben… gyöngyözött rajta a pára, nem rég vehette
ki a hűtőszekrényből. Belekortyoltam. Testes volt, fűszeres, éreztem, ahogy
végigszáguld a torkomon, s a hűvössége ellenére is felmelegítette a bensőmet, s
lazította az altestem izomzatát.

 
Miután az első
pohárral elkortyoltuk, s szinte a semmiről folytattunk társalgást… mert az
elején sosem tudtuk pontosan miként kezdjünk hozzá, belépett a lábaim közé,
kivette a kezemből a boros poharat, két keze közé fogta az arcomat, majd
odahúzva magához, határozottam megcsókolt. Éreztem szájában a kedvenc
vörösborom édeskés-fanyar ízét, s a lassan agyamig jutó alkoholtól a gátlásaim
is oldódni kezdtek.

 
Hatalmas kezei az
arcomról lesiklottak a csípőmig, ahol megragadta a rajtam lévő sötét
farmeringet, s a zenében lévő hirtelen váltásra egyetlen határozott mozdulattal
kettérántotta. A lélegzetem egy pillanatra elakadt. Erőt kellett vennem
magamon, hogy újra lélegezzek. Zöldes barna szemei az enyémekbe fúródtak, s
miközben nézett kihúzta a hajamból az egyik, majd a másik távol-keleti
mintákkal díszített hajtűt. Az akkori súlyos, vastag hajtömeg leomlott a
csípőmig. Ő élvezettel fésülgette, cirógatta. Imádta a hajamat. Szerette
végigfuttatni benne az ujjait, beletemetni az arcát, beszívni az illatát. Ahogy
közelebb hajolt, hogy megtegye, forró lehelete megborzolta a fülemet, s ettől
az intim izmaim olyan mértékben rándultak össze, hogy fel kellett nyögnöm.
Beleharapott a fülcimpámba, nyelve hegyét lassan végigfuttatta rajta, s mikor
belesuttogta mennyire, kíván, újra felnyögtem.

 
Lehúzta rólam az
inget, leoldotta a sötét melltartót, majd egy laza mozdulattal felnyalábolt az
asztalról, s rádobott a széles ágyra. Fölém mászott, hajamat hatalmas
legyezőként kiterítette a takarón, majd lehúzta rólam a farmernadrágot is.
Feltérdelt, hogy mindent jól lásson. Nagyon szerette megrendezni a jelenetet,
hogy a lehető legtöbbet hozza ki esztétikailag is belőlem. Ahogy rám nézett, a
múltam ellenére is egy gyönyörű, fiatal, nagyon is kívánatos nőnek éreztem
magam, s a kacérság úgy bújt elő belőlem, mintha csak erre várt volna.
Nyújtózkodtam, mint egy lusta macska, pilláimat kacéran meglebegtettem, s két
karomat hívogatóan kinyújtottam felé.

Ő lassan nekivetkőzött. Sosem sietett el semmit. Még akkor
sem, ha már fájdalmasan feszítette a vágy. Lehúzta magáról a pólót, a nadrágot,
az alsóneműt, majd fölém mászott. Finoman csókolta a szemöldökömet, az orromat,
az ajkaimat, az államat, harapdálta a fülemet és a nyakamat, tovább haladva a
felsőtestemre, kényeztetve a melleimet, apró köröket rajzolva a hasam bőrére,
hogy a hasizmaim össze-összerándultak. Lábaimat szétnyitotta, s finoman
megnyalta a egyik, majd a másik oldalon az ágyékom bőrét. A szemeim
fennakadtak, belemartam az ágyterítőbe. Minden alkalommal addig űzte ezt a
gonosz kis játékot, amíg már őrjöngeni tudtam volna a feszültségtől, s mikor
testemen keresztül vágtázott az első orgazmus, színes pontok ugráltak a szemeim
előtt, hangom, pedig betöltötte a kicsiny kis garzont! Sosem érdekelt, hogy ki
hallja, vagy kit zavar. Megéltem magam, a világba kiáltottam a gyönyörömet,
ezzel pozitív visszajelzést adva partneremnek, hogy nagyon jó úton jár, s arra
ösztönöztem vele, hogy többet és többet akarjon adni és elvenni. Én, pedig
abban a kiszolgáltatott állapotban felajánlottam neki mindent, amim csak volt.
Csak lebegtem két világ között félúton, nem éreztem a saját testem határait,
kiáradtam a világba az orgazmus pillanatában, s én, mint önálló ember és
személyiség, megszűntem létezni. Egy voltam a Mindennel. Olyan határtalan
boldogság, nyugalom, hála, erő és energia vibrált bennem egyszerre, amit nagyon
nehéz megfogalmazni bármilyen módon is.

 
Ahogy érzékelni
kezdtem, hogy lassan fölém mászik, és a testembe siklik, ezzel újabb
gyönyörteli érzést adva, kezdtem újra felfogni a saját határaimat. Átöleltem
széles vállait, ujjaim alatt éreztem izmai játékát, s mikor a színes vibrálás
eltűnt a szemeim elől, már ki tudtam venni a félhomályban az arcát is.
Elképesztően jó érzés volt szex közben a szemeibe mélyedni, mintha így nem
csupán a testünk, de a lelkünk is összekapcsolódott volna.

 
A kezdeti hév,
valahol lecsitult, s átvette a helyét, valami mélyebb, valami tisztább, már-már
spirituális esemény, ami ritka, de egyben hihetetlenül gyönyörű érzés.

Amikor érzed, hogy teljesen egy vagy azzal a másik
személlyel, amikor a szíved megtelik szeretettel, melegséggel, s olyan
mértékben túlcsordul, hogy könnyezni kezdesz. És ő nem ijed meg a könnyeid
látványától, hanem óvatosan lecsókolja őket.

 
Éretem, hogy az újabb
orgazmus már erősen közeledik, egyre gyorsabban és gyorsabban, végül
elárasztott, forrósággal töltve meg az egész testemet. Képtelen voltam
elszakítani a tekintetemet a szemeiről. Ahogy a lelkem kiáradt, s olybá tűnt,
szétporladt a testem alatta, ő is jött velem, egyre súlyosabb és szaporább
mozdulatokkal… de ő már képtelen volt nyitva tartani a szemeit. Leírhatatlan
érzés látni, ahogy a társad arcán szétárad a gyönyör, levedli minden
tudatosságát, s egyszerűen csak Őt látod. Teljes, tiszta valójában. Semmi
álarc, amit a Világ miatt magunkra veszünk. Ott vagyunk védtelenül,
kitárulkozva a másiknak, megmutatva igazi énünket, hiszen minden egyes orgazmus
találkozás azzal a tökéletességgel, ahonnan jöttünk, s ahová mindannyian
visszavágyunk. És talán egyelőre a szex az egyetlen módja annak, hogy mindenki
megtapasztalhassa a tökéletességet. Még ha csupán egy kis ideig is.
” 

 
Álltam kint az
erkélyen, s a következő pohár boromat kortyolgatva figyeltem a főváros fölé
kifeszített csillagos eget, s a néha fel és leszálló utasszállító repülőket.

Nagyon-nagyon ritkán mondtuk azt egymásnak, hogy szeretlek.
Mindegyik együttlét egyszeri és megismételhetetlen! De mind a ketten éreztük,
hogy amit ilyenkor megtapasztalhatunk egymással, az túllép minden földi dolgon,
és ez az utolsó, amit verbálisan ki lehetne fejezni!

 Gőzerővel szervezzük a szabadtéri programokat a családdal és a barátokkal. Szombaton kerékpáros felvonuláson veszünk részt a Critical Mass-szal délután öt órától. Vasárnap és hétfőn pedig kerékpár túrára megyünk. Viszünk magunkkal nyársas húst, zöldségeket, alufóliás krumplit 🙂

Nagyon szeretem ezeket a kiruccanásokat. Együtt vagyunk, és tartalmasan töltjük el az időt.  Azt hiszem, hogy ez manapság nagyon ritka, egy olyan társadalomban, ahol a főként a televízió és a számítógép szolgáltatja a munka utáni lazítást, vagy a hétvégi programokat.  Azt nem állítom, hogy jómagam nem meredek néha tátott szájjal, zombi módjára a képernyőre, de mégis igénylem, hogy kimozduljak 🙂 Egyszerűen KELL! ^^

Viszek magammal fényképezőgépet, hátha néhány jó pillanatot el tudok majd csípni.

Vasárnap délelőttre tervezem a kalács sütést. Ezúton köszönöm Csilla a receptet, tetszik! 😉 Valóban egyszerűnek tűnik, bár tudom, hogy nem az! A kelt tésztákkal mindig is bajban voltam,  a tavalyelőtti fánksütésem is elég furán sikeredett. Ehetőek voltak és finomak is, de elég picik 😀 

Két adagot szeretnék készíteni. Egye a család számára, a másikat elosztanám a barátok között. Párom másfél hete kint dolgozik Ausztriában, ugyan ott, ahol tavaly is. De idén oldottabb a hangulat, jobban érzi magát. A háziúr, akivel együtt dolgozik, már viccelődik, sokkal lazább vele szemben 🙂 Ennek nagyon örülök, mert így, mikor hazaér, kevésbé fáradt, mint az elmúlt évben. Reménykedünk benne, hogy végre el tud helyezkedni. Még Januárban megrendeltük számára a kinti munkát, úgy, hogy Májusban, már kint tudjon dolgozni. És összejött. 🙂 Ennek mind a ketten nagyon örülünk 😀 Ő is nyugodtabb.

Ráadásul a hónapban jó volna megvenni a VOLT fesztivál jegyeket. Fűzögetem Lili barátnőmet, hogy jöjjön. Egyenlőre 70%-ra értékelem a dolgot. már nagyon hiányzik, hogy együtt tomboljunk Kiscsillagon vagy Tankcsapdán. Ráadásul idén ott lesz DzséDí is.

Úgy érzem hogy ez az éven nagyon jól alakul. Nem csak, hogy egészséges vagyok, itt a családom és a párom, de van munkám és végre újra vannak a barátaim. Ráadásul úgy, hogy nem is kerestem, vagy erőlködtem. Így nem is lehet barátkozni. Egyszerűen új emberek kerültek az életembe, akikkel megtaláltam közös hangot, és igényeljük egymás társaságát. Különös, hogy olyan személyiségekkel kerültem össze, akik a csillagjegyük szerint nem illenek mellém, mégis jól érezzük magunkat. Büszkeség tölt el, hogy ilyen emberek vesznek körül. Nagyon sokat tanulok tőlük. A Bak jegyű DzséDí-től az összeszedettséget és némi racionalizmust, a Skorpió jegyű Erikától, pedig a nőiesség kifejezését, amit én sosem tudtam igazán megélni, belőle, pedig ösztönösen árad, akár egy finom parfüm. Én pedig? Talán a lazaságot adhatom át nekik 🙂 Az a jó az emberi kapcsolatokban, hogy mindig tanulhatunk valami újat a másiktól 🙂

Már csak abban reménykedem, hogy a VOLT fesztiválra megkapom azt a négy nap szabadságot 🙂 Bár, ígyis-úgyis elmegyek, még akkor is, ha dolgoznom kell alatta. Az elmúlt hét év alatt mindig ott voltam! Most is szándékomban áll! 😉

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo 

 Komoly döntés egy tisztító kúra, amit alaposan át kell gondolni. Én egy kicsit elhamarkodtam. próbáltam követni a masszőröm tanácsait, miszerint a ciklusom hatodik napján kezdjem el. Mindez menne is, ha megszállott mazochista volnék, ugyanis apám felhívta rá a figyelmemet, hogy az egyhetes kúra érintené a Húsvétot és a hétvégi nyársas kirándulásunkat! Ergo, se húsvéti sonka (amit imádok), se kalács, nyársas hús, sem pedig parázsban sült burgonya! Ki az az elvetemült marha, aki ezt képes volna feladni, méghozzá önkéntes alapon? Én biztos nem!

Ráadásul a masszőröm sem tudott volna fogadni, amikor kellett volna, mert sajnos minden szabad helye betelt! Megbeszéltük, hogy május ötödikén, délelőtt megyek hozzá. Úgy kell igazítanom a diétát, hogy körülbelül 4-5-6-ik napon kerüljek hozzá, amikor egész nap csak barna rizst ehetek. Mindez azt jelenti, hogy körülbelül a munka ünnepén kellene nekiállnom! az jó, mert annyi lesz a meló a virágboltban az anyák-napja miatt, hogy úgysem lesz valami sok időm enni!

Menni fog!

Jelenleg egy jó kalács receptet keresek, amit meg is lehet tölteni 😉 2006ban szerettem volna elkészíteni életem első saját kalácsát… de sajnos nem volt még elég konyha tapasztalatom. Ehető volt, de mégsem az igazi! Idén tudom, hogy sikerülni fog, már több a tapasztalatom. Bár nem éppen a kelt tészták körében… ezért kérlek benneteket, ha bárki tud egy finom és könnyen elkészíthető receptet, kérem, szánjon meg 🙂  

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo

Ahogy tegnap
este bent ültünk Buddhában a lányokkal, és hallgattam DzséDí meséit az
elmúlt egy hétről, elgondolkodtatott. Mire éjfél körül haza értem és
találkoztam a párommal, a nyakába omlottam. Csak állt ott, miközben
makimajomként csimpaszkodtam, ölelt, mosolygott és nem értett semmit.
Felnéztem rá. Gyönyörű szép világos zöld szemeibe, gyönyörködtem barnára
sült arcában, csibészes mosolyában,
s elöntött a szerelem. Nagyon is szerencsésnek éreztem magam. Itt
vagyok lassan huszonöt évesen, és elmondhatom magamról, hogy megtaláltam
az igazit. Azt, akivel szeretném leélni az életemet.

A mai napot
együtt tudtuk tölteni. Ellátogattunk a bolhapiacra bevásároltunk a nagy
piros-fehér üzletben, hogy meg tudjam sütni a narancs pitémet, majd haza
siettünk ebédelni, hogy utána becsatlakozhassunk szüleimhez egy egész
délutánt betöltő kerékpártúrára. Ebéd közben beszélgettünk Munkáról,
családról, magunkról. Közben elárultam neki, hogy tegnap este DzséDí
barátnőnk beavatott gyanakvó gondolataiba, s ezen kicsit problémázott.
Miszerint… ugyebár, ő Gé munkatársa. Félig-meddig a beosztottja.
Mostanság amúgy is furcsán viselkedő főmuftija, s egyben ex párom egy
általa is használt közösségi oldalnak köszönhetően, ráébredt, hogy mi
DzséDí-vel ismerjük egymást, sőt, baráti viszonyban vagyunk (a korábban
feltöltött szombat eszi bulit ábrázoló képek sokat segíthettek!). Az óta
Gé visszafogottabb vele, s ő szerinte furcsán néz rá. Kicsit
gyanakvóan. Megnyugtattam, hogy ezen ne rágja magát, szabad országban
élünk, senki sem szabhatja meg, hogy kivel barátkozunk.DzséDí szerint
azért változott meg feléje, mert még mindig szégyelli magát azért, amit
tett, s fogalma sincs róla, hogy barátnőm mennyit tudhat erről a
bizonyos dologról.

Mindezt
megosztottam párommal, aki ugyan azon a véleményen volt, mint én. Ezen
felesleges rágódni. A hazugságok előbb vagy utóbb kiderülnek. Az ő
szemében Gé egy senki, mindezt a szemembe is mondta. Nem lenézi őt,
egyszerűen nem foglalkozik vele. Amit nem hiszek el, hiszen én is
pörgetem kicsit az agyamat, ha meglátom párom egyik volt társát. Bár azt
is mondta ebéd közben, ha már feldobtuk a Gé-t érintő témát, hogy
büszke rám, mikor látja őket együtt. Értetlenül néztem rá. Végül
kifejtette. Mintha ő gyakrabban látná Őket együtt, mert elárulta, hogy
Jé mostanság eléggé felszedett magára, s az életörömnek csak minimális
szikráját látja benne. Én,
pedig ragyogok. Tessék, ő is csak ember, ezzel a mondatával szinte
beismerte, hogy büszke arra, hogy ilyen nővé váltam mellette. Kellett
hozzá némi idő, és munka, de meglett az eredménye. Párom is élvezi, ha
valahol megjelenünk, és elkap egy-egy elismerő vagy féltékeny
pillantást. És az a tudat, hogy büszke rám, és arra, amit elértem az
életemben, engem is boldoggá tesz.

Három éve
vagyunk együtt. Repkedek, boldog vagyok, kivirágoztam. Egyetlen egyszer
híztam vissza hetvenkét kilóra, de odafigyeléssel visszamentem a
versenysúlyomra, és az óta is tartom. Mert első sorban magamnak
szeretnék tetszeni. 🙂 És ez az elhatározás egy nő életében nagyon
fontos!

Délután
kerékpároztunk. Ráébredtem, hogy már annyira hozzászokott a szervezetem a
biciklizéshez, hogy ha akár egy napot is kihagyok, akkor elvonási
tüneteim támadnak! De már látszik az eredménye. A lábaim szépen
formálódnak, s egyre jobb a kondícióm is 🙂

Szóval a tegnapi nap a barátoké, a mai a szerelemé volt ^^

Kedden
elkezdem a méregtelenítő kúrámat. kíváncsi vagyok az eredményére.
Mennyire tudok majd kipucolódni, és mindez mennyiben segít a szellemi,
lelki frissességemen. Valóban sokkal több energiám lesz-e? Remélem igen.
Ez a fáradékonyság már eléggé zavar. Jövő héten tervbe vettem azt is,
hogy meglátogatom a fodrászomat, hogy tegye rendbe a fejemen lévő
szénaboglyát.

Ép testben ép lélek!

És mindezt egyre igazabbnak érzem!

Joyo 

 Jól érzem magam a bőrömben, jó a munkahelyemen lenni, jó dolgozni, jó a barátnőimmel találkozni, jó összebújni-kézen fogva sétálni a párommal, együtt lenni a családommal… és mégis… folyamatosan fáradtnak érzem magam. Ennek több oka lehet. Tavaszi fáradtság, front hatások, allergia… de azt hiszem a legfontosabb, hogy méregteleníteni kellene a szervezetemet. Amikor tükörbe nézek, látom a külső jegyeimen, hogy már időszerű lenne, hiszen nem csak a Tavasz, de a talpmasszás is felszabadítja a testemben lévő salakanyagot, de nem tud rendesen kiürülni…

Fénytelen a szemem, nem tudom még hétvégén sem kialudni magam, szürkés az arcbőröm, töredezik a körmöm, fénytelen és zörgős a hajam 🙁 Masszőröm azt tanácsolta, hogy a ciklusom 6. napjától kezdjem el a rizs kúrát… csakhogy a ciklusom nem akar jönni! És ez már idegesít. ha korábban kezdem, a kettőt együtt biztosan nem bírnám, ismerem magam.  Viszont immáron négy napja késik.

Ragaszkodom  a méregtelenítéshez. édesanyám végig csinálta a 10 napos Neera kúrát, és teljesen kivirágzott tőle. Ragyog a haja, a szeme, a bőre, tele van energiával! Pff! Hogy tudjuk ennyire elrontani magunkat? Kölcsönbe kaptuk ezt a testet, s ahelyett, hogy agyon gyötörnénk, hajtanánk, mérgeznénk… ápolnunk kellene, tisztogatni, vigyázni rá. A keleti emberek tudnak valamit! Ők vigyáznak magukra!

Alaposan utána olvastam ennek a tisztító-témának. Már az tetszett, hogy mindezzel felszabadítom a májamat, vesémet, tüdőmet, emésztő rendszeremet és a bőrömet a kemény munka alól, amibe eddig bele kényszerítettem.

Ha a héten nem jön meg, akkor a hétvégén elkezdem a kúrát, hátha a menstruáció kimaradása is már ennek a túlsalakosodásnak a jele!

Kívánok nagyon szép napot Nektek! 🙂

Joyo

 Jó érzés, mikor az ember kezdi megtalálni a helyét a világban. Mikor érzed, hogy jó helyen vagy és a helyes úton jársz, mert minden olyan szépen rendeződik az életedben.

Tegnap beültünk Erikával az egyik helyi cukrászdába egy fagyi kehelyre, hogy egy kicsit tudjunk beszélgetni, mert bent az irodában, úgymond képtelenség. A 10 és 20 perces szünet nem elég rá, és akkor is csak a munka kerül szóba… kinek milyen “érdekes” ügyfele-esete volt az elmúlt órában.

Csütörtökön 93 %-ra  meglett a munkahelyi utolsó vizsgám. A mentorom büszke volt rá, hogy elsőre sikerült, bár mikor a visszahallgatás és értékelés után odajött gratulálni, mind a ketten csak néztünk egymásra. Nagyon furcsa volt, hogy “na akkor most innentől fogva nem egymás mellett dolgozunk napi szinten!“, mert másnaptól már átkerültem a csoportomba, ami a csarnok másik végében volt.  Minden esetre, vasárnap viszek neki egy kis tavaszi kosarat hálából, tudom, hogy a csokoládét úgy sem eszi meg. A virág pedig tartósabb 🙂

Tegnap az első önálló napom egész jónak volt mondható. 8 hívásom volt, abból értékesítettem is, visszafordítottam egy lemondást, és oldottam meg problémákat. Estére a visszafordító hívás, aminek utómunkája majdnem egy órán át tartott, teljesen lefárasztott. Öt óra után úgy éreztem magam, mint akit agyon vertek. De tudom, hogy minden nappal jobb lesz, ahogy nő a rutin.

Munka után beültünk a cukrászdába. Nagyon sok minden felszakadt belőlem. Talán azért is, mert úgy éreztem, hogy bizonyítottam a rátermettségemet már az első napon. S elgondolkodtam a korábbi belém kódolt rossz programokon, miszerint:

-Életképtelen vagy!

-Egyedül nem mész semmire!

-Nem kellesz másnak!

-Ehhez nem értesz!

-Azt nem úgy mondják!

-Még mindig nem tudsz jól számolni?

-Az a ruha nem áll jól!

-Ha ennyit kacarászol és hangos vagy, sosem kellesz majd a pasiknak!

-Nem vagy te olyan jó nő!

-Csináltass műkörmöket!

-Menj szoláriumba!

Ti meg menjetek az anyátokba! – Már akkor így kellett volna reagálnom a behódolás helyett. Tegnap számot vetettem. Már nem emlékszem miként jöttek a számra a szavak. De ráébredtem, hogy az évekkel ezelőtt érzett kisebbségi komplexusomnak semmi értelme, hiszen már nem kevés dolgot tettem le az asztalra, amire valóban büszke lehetek, s nem kell másokhoz mérnem magam!

-Dekoratív nővé értem.

-A súlyos másfél év után, mikor levedlettem magamról a bánatburkot, amit az akkori helyzetem miatt húztam magamra, sok új és érdekes emberrel ismerkedtem meg. Kinyílt számomra a világ!

-Visszanyertem az egyéniségem, sőt meg is erősödtem!

-Egészséges vagyok!

-Szerető család vesz körül!

-Boldog párkapcsolatban élek!

-Vannak barátaim!

-Sikeres regényeket írok!

-Egy olyan középiskolából kerültem a felsőoktatásba, ahol az a fő cél, hogy legalább a tanuló az érettségiét megszerezze valahogyan!

-Ötös átlaggal fejeztem be majdnem minden félévemet!

-Megírtam két szakdolgozatot!

-Két egymást követő nap leállamvizsgáztam!

-Lediplomáztam!

-Megvan a középfokú angol nyelvvizsgám!

-Van egy jól kereső állásom, ahol fejlődhetek és bizonyíthatok, legfőképpen magamnak!

-Van pénzem, hogy úgy öltözködjem ahogy jól érzem magam, azt olvassam, amit szeretnék, beülhessek nyugodt szívvel bárhová a barátnőimmel, párommal, családommal, elmenjek kikapcsolódni egy wellness hétvégére év közben.

Amitől korábban kisebbségi komplexusom volt, régi barátnők, vagy Jé miatt, már elfelejthetem, mert a magam erejéből elértem és túl is léptem azokat a dolgokat. Amiket pedig Gé ültetett a fejembe… zajlik a felülírás. Megmondom őszintén, sosem bírtam, ha félvállról vesznek (bár szerintem ez mindenkit irritál), főként, ha olyan személy teszi, akiről pontosan tudod, hogy honnan jött, milyen volt, miken ment keresztül, s nagyon is tisztában vagy vele, hogy semmivel sem több nálad. De valahol azok a bizonyos régi kondíciók be-beugranak a fejedbe akaratlanul is. És valahol ott pulzál a lelkedben, hogy bizonyítani akarsz… NINCS/NEM VOLT IGAZA! Teljes értékű ember vagyok! És már akkor is az voltam, csak naiv és befolyásolható.

Ráadásul, minél nagyobb az önbizalmam, minél tisztábban látom önmagamat erényekkel/hibákkal együtt, annál inkább gyógyulok. Megérkeztek a kórházból az eredményeim. Úgy tűnik, hogy van változás. A jobb petefészkemen lévő ciszta szétment és kezd felszívódni. Ez jó jel. Ezek szerint valóban hatásos a talp masszázs, az életmódváltás, a rendszeres mozgás, az odafigyelés és a gyógynövényes kezelés. Már már fizikai jele is van a gyógyulásnak. Újra próbálkozom a testiséggel. Egy éven át mindig rágörcsöltem, mert fájdalmat okozott a szervezetemben lévő gyulladás miatt. Egy éven át ritka volt, mikor valóban önfeledtem képes voltam élvezni a szexet! De két héttel ezelőtt valami megváltozott. Más volt. Alig éreztem némi égő érzést, s ennek hatására sokkal felszabadultabb is voltam. Nagyon boldoggá tesz ez a tudat. Az első ilyen együttlét után szó szerint vigyorogva bicikliztem a munkahelyemre! Így visszatekintve, csak remélni tudom, hogy nem jártam úgy, mint az autók szélvédője, és nem kaptam el néhány bogarat! ^^ Bár, szerintem akkor az sem érdekelt volna. Madarat lehetett volna velem fogatni! Újra élvezem a szeretkezéseket! És most már a párom is kezd újra felbátorodni és kezdeményezni, mert az egy év alatt mindig félt, hogy fájdalmat okoz nekem. Inkább türtőztette magát. De most… most nagyon jó. És minden nappal csak jobb és jobb lesz a közérzetem, a lelki és egészségi állapotom!

Olyan könnyűnek éreztem magam utána, hogy másnap csodálkoztam, egyáltalán miként vagyok képes a földön maradni… 🙂

Jó, ezzel nem is fárasztalak Téged. ^^ Elég ha én tudom mennyire felszabadító érzés fájdalom nélkül szeretkezni, s kívánom Neked, hogy sose tapasztald meg!

Az életmódváltás más egyéb előnnyel is járt. Rendszeresen kerékpárral közlekedem. A munkahelyemre és vissza közel 10 km-t lekarikázom. A lábaimról múlik a narancsbőr, jobban érzem magam a bőrömben, jobb az álló és teljesítőképességem, és már fogytam is. A combom kerületéből centiket vesztettem. A mérleg kijelzője, pedig hetek óta 66.5 és 65.1kg közötti értékeket mutat.

A talpmasszőröm szerint viszont tartanom kellene  egy 10 napos tisztítókúrát, hogy az életmódváltás és a masszázs következtében felszabaduló méreganyagok kipucolódjanak belőlem. A testem már küldte a segélykiáltásokat… ha a fáradékonyság, a dekoncentráció és az általános rossz íz a számban nem lett volna kellően elég, két napja még egy gigászi herpesz is felbukkant jobb oldalon az ajkam felett! Már kezelem, és a megjelenésemben sem gátol. Egyszerűen megfeledkezem róla, így mások vagy nem veszik észre, vagy ha igen, akkor nem is említik. Úgyhogy eldöntöttem… megcsinálom! Elvégzem a tisztítókúrát! Kaptam a masszőrömtől egy rizs alapú kúra receptet, vagy a másik tanácsa a Neera kúra volna, amit a menstruációs ciklusom 6. napján volna célszerű elkezdeni, mert akkor a szervezetem még nagyban a tisztulásra van beállva. Ha már a rendszeres kerékpározást be tudtam tartani, akkor erre is képes vagyok! Néhány napig folyadékon élni, hogy megkönnyítsem a szervezetem dolgát! 🙂

Végig csinált már valaki hasonló tisztítókúrát? Örülnék néhány véleménynek, saját tapasztalatnak, hogy mennyire hatásos, mire érdemes odafigyelni, milyen “mellékhatásai” vannak, ha vannak. Előre is nagyon szépen köszönöm ^^

Joyo

Utóiratnak, egy elgondolkodtató, de szép idézettel búcsúznék ^^

 a növényben pihen,

 az állatban álmodik

 és az emberben ébred föl.”

(Srichimoj)

 Érdekes az emberi természet. Két hétig nem dolgoztam, s mikor hétfőn vissza mentem, úgy éreztem teljesen kiestem a gyakorlatból és, megdőlt a hitem abban, hogy mindez nekem való volna. Gyomorgörcsöm volt a tegnapi hívás fogadásoknál. Tudom, hogy vissza kell rázódnom. Frissíteni az elméleti tudásom. Amikor a betegségem előtt elkezdtem, nagyon élveztem a munkát. Éreztem, hogy nekem való, tudom csinálni,  akarom csinálni szeretem csinálni. Mintha hátulról pusmognának a fülembe, hogy eltérítsenek a jó útról. De akkor is megcsinálom! Sikerülni fog a 7-én lévő vizsga!

Az is elképzelhető, hogy ennek semmi köze a munkámhoz. Szimplán alapjaiban ingott meg az önbizalmam az elmúlt egy hétben. Újabb eset, amit nagyon mélyről, a lelkem egyik eldugott bugyrából kell kiűznöm, hogy helyre álljon a világom. Tizenhat és tizenhét éves korom között elég komoly depresszióval küzdöttem. Az önbizalmam a bányászbéka feneke alatt volt. Barátnők jótékonykodása tett olyanná, amilyen voltam. Az úgymond segítünk, hogy rút kiskacsából jó nő legyek. Elhitették velem, hogy senkinek sem kellek, nem tudok flörtölni, nem áll jól a nőies öltözködés, így el is hittem, s olyanná is váltam. Meghíztam, alig ápoltam magam, a fiúk szinte észre sem vettek, legfeljebb néha beszélgetett velem egy-kettő, de sosem tekintettek rám abban az időben nőként. Mert én sem tekintettem magam annak. A lányok bántottak, mert hagytam, és mert a viselkedésemmel, és azzal, amit éreztem kiváltottam belőlük. Több számmal nagyobb ruhákba öltöztem, hogy elbújjak a világ elől, hogy senkinek se álljon módjában bántani engem. Teljesen magamba voltam zárkózva. Szerencsére ez tizenhét éves koromban teljesen megváltozott. 180 fokos fordulattal! Azóta kezdem megtalálni magam, igénylem a nőies öltözködést, s mióta saját keresetem van, meg is tehetem. Ez felüdülést nyújt. Tudom, hogy a szépség és a nőiesség nem elsősorban a ruháktól függ, de egyenlőre olyan ez, mint egy hatásos terápia. Ám… ha valami olyannal próbálkozom az öltözködés terén, ami nagyon vonz, nagyon vágytam rá, viszont korábban nem állt módomban megtenni, otthonról elindulva kezd elszállni minden önbizalmam. Marhaság, tudom. De legutóbb is, mikor bőrszoknyában, bőrkabátban, bőrcsizmában (mert a bőr ruha a szememben nagyon dögös szerelés, ha jól van összeválogatva) szexisnek éreztem magam. Elégedett voltam, mikor belenéztem a tükörbe indulás előtt, kezdetben még a járásom is magabiztos volt, a férfiak megfordultak utánam, de minél több emberrel találkoztam és megnéztek, annál inkább zsugorodott az önbizalmam. Talán azt gondoltam azért néznek, mert szörnyen nézek ki. Nem tudtam. Ez az önbizalom hiány. Általában akkor bukkan elő, mikor csinosan szeretnék felöltözni, s olyan helyen kötök ki, ahol sok a plázacica. Olyankor kisebbségi komplexusom lesz. Pedig semmivel sem többek, mint én. Némi féltékenység, némi fóbia, némi utálat. Többen piszkálnak, hogy marha vagyok. Jól nézek ki. Csak nehéz elhinni. Testképzavar. Tisztában vagyok vele. Mikor a tükörbe nézek, sokszor még mindig azt a pufi lányt látom, aki kétszer is voltam az életemben. Mert hagytam addig elfajulni a dolgokat. Pedig 180 centiméter magas és 66 kiló vagyok. Ez igazán nem mondható pufinak.  Fejben kell megoldanom. Talán még mindig nem írtam ki magamból teljesen. Folytatnom kellene a történetet.

Most pedig készülök a munkahelyemre. Még gyorsan eszem valamit, öltözködöm azután pedig kerékpárra pattanok 🙂

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo