újjászületés

  Pár hete jegeltük a kapcsolatunkat a barátommal. Másfél éve jártunk. De valahogy a munka sokkal fontosabbá vált, mint én. Kezdett hanyagolni. Ezt egyetlen nő sem bírja elviselni hosszú távon. Vagy, aki igen, az mazohista.

Tehát jobbnak láttam, ha felfüggesztjük a dolgot. Tudtam, hogy fájdalmas lesz, négyszer veselkedtem neki, mire végre ki tudtam mondani. Bele egyezett. Másnap már nem aludt nálam. Az első pár nap szörnyű volt. Mindenen elsírtam magam. Szüleim alig győztek helyre rakni. Azt mondták kezdjek újra foglalkozni magammal. Nehéz volt. Igazábol nem akartam emberek közé sem menni. Úgy éreztem, kitéptem magamból valamit a saját kezemmel. De ma már jól vagyok. Újra talákozom a barátaimmal, többet törődöm a külsőmmel, konditerembe járok. Anyám szerint kezd visszatérni az igazi énem. Életvidámabb vagyok. A kapcsolatunk utolsó fél évében már boldogtalan voltam, elnyomva éreztem magam. De mégis hiányzik a barátom. Nem az akivé vált, hanem akit megismertem.

De az élet megy tovább. Erről az utóbbi két és fél hétben sikerült meggyőznöm magam!