túlreagálva…

• Joyo
• 2007 február 21.

 Nem értem magamat! Semmi nem történt igazából köztünk, mégis zavarban voltam mikor megjelent előadáson. Azt hittem, hogy fülig vörösödöm, de ez nem követekezett be, legalábbis magamt nem láttam kívülről. Túlreagáloma  dolgot. Talán azért vagyok zavarba igazából, mert félrészeg állapotomban, miután távozott, írtam neki egy e-mailt. Na igen, azt is bele pötyögtem, hogy megfordult a fejemben, esetleg rányomulok. Bár ezt csak a vak nem vette észre. Meg talá Ő!Nem látok bele a fejébe, de jobb is. Valószínüleg megijednék attól, amit látok. Ráadásul a ma reggeli ellenőrzésemkor láttam, hogy olvasta a levelet. Enyhe gyomor görccsel indultam a fősuli felé.

Győzködöm magam, hogy nincs miért zavarban lennem. Semmi sem történt. Vagy ha történt is volna, az magánügy, senkinek semmi köze hozzá. Na ja, és ezt higgyem is el! Hasonló képp éreztem volna magam. Vagy rosszabbul. Talán azt is benézem magamnak, hogy azóta tudomást sem vesz róla, vagy kerül. Persze nem  mintha eddig sokat beszélgettük volna. Tehát no para! Majd alakul. Lesz még hétfői buli a KODÓ klubban. És ha a Sors úgyis azt akarja, legalább egy csók elcsattan. Szerelmes nem vagyok és nem is akarok. Szimplán testi vonzalmat érzek   hősünk iránt. És szeretném kielégíteni ezt a szükségletemet. Az dobja rám az első követ, akinek ilyen dolgok nem járt még a fejében, vagy nem tette ilyet. Na most megyek és felpofozom magam! Helyre kell jönnöm. Olyan nem következhet be, hogy csöbörből vödörbe esem!!!!