-Nem létezik. Csak egy kitalált személy a múltamban – mondogatom magamnak. Olykor bejön. Meggyőzöm mgam, hogy nem létezik. És ilyenkor jobban érzem magam. De örökké nem játszhatom ezt. Egyszer úgy is szembe fogom találni magam velük. Akkor viszont már kellően fel fogok készülni. Vagy magasról teszek rá.
Hétvégén visszahozta a cuccaimat apuhoz. Persze miután írtam neki egy üzenetet, hogy már igazán megtehetné. Persze ilyenkor jön elő az, hogy mennyire szétszort és felületes tud lenni ő is. Ugyanis, mikor kipakoltam, rá kellett jönnöm, hogy bele sem nézett, hogy mit küldtem vissza neki. Simán belerakta az alsóneműimet és úgy adta vissza. Ez persze csak neki rossz. Ugyanis ezzel a kis csomaggal visszaküldte, a családi fotókat is, amit az anyja már egy jó ideje keresett rajtunk. Hát mindegy. Én elrakom, majd ha rájön, hogy gubanc van, elkéri. Én nem fogok utána futkosni, hogy….
-Hé, a képek nákam vannak!
Bezzeg a melegítőgatyámat nem adta vissza. Remélem csak elfelejtette, vagy elkeverte. De nehogy nekem ráadja arra a csajra. Akkor megfojtom nagy valószínűséggel. Azért álljon meg a menet, nem?
Mikor nem ezen morgok, akkor a gondolataim igen csak előre járnak 🙂 Valahol júluis 4 és 8 között 🙂
Igen, akkor kezdődik a VOLT fesztivál. Már nagyon várom. Lilu is lejön, majd én elszállásolom. Még a lakótársamat, Mariannt szeretném meg fűzni, hogy jöjjön. Ha kell, térdrevetem magam és úgy könyörgök. Végülis, ha nem egyezik aznap a zenei ízlésünk, akkor is lenne ismerőse akivel bulizhat, hiszen Miki is hangoztatta, hogy jön 🙂 Na erre kíváncsi leszek.