Agybaj

 Ilyenkor, mikor peteérésem van, jobban vágyom dolgokra. És itt most nem csak a szexre célzok. Ölelésre, gyengédségre, csókokra, becézgetésre. Vagyis nem csak egy egyéjszakás kalandra, hanem kapcsolatra. Pedig tudom jól, hogy még nem állok készen egy újra. Biztos megbánnám, hogy most csak azért, mert hiányom van, és nem bírom tovább érzés kerített a hatalmába, beleugranék az első kínálkozó lehetőségbe. Mert van rá alkalmam. Nem is egy. :(De még sem akarom. Csak nagyobb fájdalmat okoznék magamnak. Márti szerint, aki a kártyákat vetette, ha november előtt, vagyis, amíg teljesen meg nem gyógyulok, beleugranék egy újabb párkapcsolatba, előfordulhat, hogy hányinger fogan el az illetőtől. Nem tudom. Lehet, hogy igaza van. Nem vagyok kész. És csak azért, mert meg akarom mutatni, hogy képes vagyok Gáboron túltenni magam, nem fogok megsebezni két embert. A srácot és magamat. Márti is megmondta…



-Ha eljön a fiú, azonnal tudni fogják, hogy egymásnak vannak teremtve.



Hiszek neki, csak már tartanánk ott. Szeretnék erős karok ölelésébe bújni, forró csókot váltani, érezni a másik szívének lüktetését…ha sokáig így folytatom, a végén még le kell törölnöm a képernyőt!  Sajnálom, ilyenkor túlárad bennem a szentimentalizmus. Megijedek magamtól. Azért remélem más is így szokott viselkedni peteérés idején.



Ráadásul Robival álmodtam. Csókolóztunk. Nagyon valósághű volt ez az egész. Kicsit sajnáltam, hogy apa felébresztett. Másrészt, viszont szerepelt az álmomban Anna, a barátnője is. Hát igen. Valami mindig közbejött, ha rólunk volt szó. Ez van. Már valahogy hozzá szoktam:) Ezt inkább a fentiekre bízom. Ha meg van írva, úgy is lesz köztünk valami. Ha nincs, akkor nem, és el is fogadom.



A múltam, szép lassan visszaköszön. Tegnap például, mikor busszal mentem haza, egy fekete Opel Corsa hajtott el mellettünk. A letekert ablakon keresztül, pedig megláttam Őt! Életem első nagy szerelmét. Balázst! Nem dobbant nagyot a szívem, nem ugrott görcsbe a gyomrom. Egyszerűen csak jó érzés fogott el. De róla majd egy másik bejegyzésben mesélek, ha valaki kíváncsi rá:)   

Tovább a blogra »