Hát újra elmentem hozzá. Rángattam magam után a böröndömet. A gyomnrom ismét görcsben állt. Nem tudtam mi a fenét csináljak. Tudtam, hogy miért jöttem. Innen igazából már nincs visszaút. Húztam magam után a harminc kilós gurulós böröndöt. A telefonomat előkerestem, hogy lefoglaljam remegő kezeimet, de kishíján leejtettem. Talán csak a fogaim nem koccantak össze. Épp a számmal nyitottam fel, mikor oda lépett mellém Ákos.
-Kinek telefonálsz? – kedvesen mosolygott. Úgy tűnt, ő abszolút nincs zavarban. De jó neki!
-Nononak akarok írni, hogy mikor lesz a Colosso nyitó bulija. Már így is két hete tólják.
Remegő kézzel nehezen nyomogattam a gombokat. Ő adig odébb sétált és rágyújtott. Nagy nehezen bepötyögtem az SMSt és elküldtem barátnőmnek. Ákos a mozdony környékén kevergett. Rátámaszkodtam a böröndöm fogantyujára. A remegésem kezdett szűnni ahogy őt néztem. Valóban tetszett nekem. Azt őszintén bevallom. Csak az a rohadt pár centi! Muszály nekem ezzel most foglalkoznom? Inkább élveznem kéne amit a sors ad.
Mikor eltűnt neki, hogy már egy ideje rá várok, elnyomta és udvariasan átvéve tőlem a cuccom, elindultunk a metróra. A fejújítások miatt metrópótlóval mentünk. Beszélgettünk útközben. Még mindig zavrban voltam, de már nem rázta szét az izületeimet az idegesség. Hősiesen küzdött a csomagommal. Többször is felajánlottam, hogy ha nem bírja, akkor vissza adhatja. Nem a férfias önérzetébe akartam ezzel beletaposni, csupán én már hozzá edződtem állanó utitársamhoz. Természetesen nem engedte, hogy én vigyem. Vállat vontam, ráhagytam a dolgot. Bizonyítson, ha annyira akarja, én már emeltem kétméteres magasságba is. Láttam az arcán a megkönnyebbülést, mikor végre beszálltunk a liftbe.
Utálom a lifteket! Főleg az ilyen régi, zárt, szűk, kattógó, zörgő vackokat. Ismét a saroknak simulva, lehunyt szemmel vártam, míg felérünk a tizenegyedik emeletre. Ekkor odalépett hozzám. Odavont magához és megcsókolt. Ez ám a figyelemelterelés! Úha! Ezt el tudnám képzelni minden liftezésnél. A csókja vad volt. Éreztem a feszülő vágyat, szinte szikráztunk. Az idegességem ismét kezdett alább hagyni. Érdekes, ha testközelben volt, mindig megnyugodtam. Igazából félnem sem kellene mitől. Nem árthat nekem. Valahogy mem érzem belőle. Csak jóindulatot, barátságot és talán szeretetet. Harmadik találkozó. Hmmm.
Lepakoltam és kiléptem az erkélyre. Már nem szédültem, nem riasztott a magasság. A látvány megérte. Láttam újra a fel és leszálló repülőket, ha ki merrem kicsit hajolni, jobb kéz elől távol a kivilágított Várat. Nappal pedig a Citadellát is. Mellém lépett, kezében két pohát és a inyitott üveg. Letepepedtünk a bedobozolt járólapokra és iszogatni kezdtünk mint először. Szép lassan elfogyott eyg üveggel. Igaz, már teljesen fel voltam oldódva. Vágytam a közelségére. Csak néztük egymást a beszélgetéek közötti szünetekben. De még a csend sem volt zavaró. Szeretem ahogy rám néz. Nem tudom megmagyarázni. Olyan, mintha csak én léteznék.
Megbontottuk amásik üveget is. Közben fogyott az apró sütemény. Jórészt az én jóvoltamból 🙂 Csak mosolygott, majd kicsit közelebb hajolt hozzám. Azt hiszem erre vártam. A gyomrombar ezernyi pillangó repdesett. Sőt! Inkább dervis táncot jártak. Vagy csupán a vörösbortól éreztem ezt? Minden esetre, mikor összeért a szánk, a vágy felizzott bennem és mindent sodort magával! Kezemet a tarkójára csúsztattam, hogy közelebb csússzak hozzá. Ő is átölelt. Mire nagy nehezen sikerült szétválnunk, én kifulladtam. Égett valami a szemeiben. Hihetetlen, hogy mennyire szép szemei vannak. Zöldek. Világos zöldek. Nem is tudom mihez tudnám hasonlítani. De az az igazi tiszta zöld. Hosszú szempillákkal. Erőteljesen dübörgött a szívem, mikor kézen fogott és bevezetett a szobába. Leültetett az ágyra. Ott folytattuk a borozást és a csókolózást is. A ruhák lassan lekerültek. Segítettem neki, mert a nyakba köthető farmerszoknyámmal nem boldogult. De nem zavart. Nevettünk. Én is szerencsétlenkedtem egy kicsit. Kihámozott belőle. De a tekintete megérte ezt a üzdelmet. Végignézett rajtam. Nem tudtam pontosan milyen kifejezés ül az arcán. Talán elégedettség. Vagy gyönyörködött a látványban? Nem tudom. Annyira még mindig nem értek a férfiak testbeszédéhez. Minden esetre abban biztos voltam, hogy zavarbahoz vele. Levette a pólóját. Belemélyedt a szemeimbe. Úgy éreztem, akkor sem tudnék mozdulni, ha a mennyezet akarna ránk szakadni. Fogav tartott vele. Csak akkor hunytam le a szemeimet, mikor fölém támaszkodott és a szája a nyakamhoz ért. Felnyögtem. Mindig megtalálja azokat a pontokat, amiktől azonnal felforrósodom. Nem tudom, hogy csinálja.
Eszemben sincs összehasonlítgatani, de Gábor nem tudta elérni nálam ezt a hatást. Hogy ilyen hamar készen állok. Ő mindig a lábamközé mászott és izgatott. Nem mindig vette a fáradtságot, hogy megcirógassa a nyakamat, a fülemet, a karomat, pedig milyen örjítő hatással volt rám, amint Ákos szája végigvándorolt ezeken a területeken. Egyre rendszertelenebbül vettem levegőt. Úgy tűnt nagyon élvezi, hogy “kínoz”. 
Én sem bántam, csak már nagyon vágytam a beteljesülésre. Sürgetni akartam, de ő lecsitított. Az orgazmus minden túlzás nélkül, elsöprő volt! Nagy nehezen nyitottam fel a szemeimet. Ő felettem könyökölt és mosolyogva simogatta az arcomat. Mélyet lélegeztem és én is elmosolyodtam. Most már végkép vártam, hogy a mágáévá tesz. De ő nem így gondolta. Újra megcsókolt. Kifulladásig csatáztunk. Nem akartam elaludni. Szexelni akartam. Ki voltam éhezve, vágytam rá, ara, hogy végre betöltsön és érezzem, hogy össze tartozunk. Ezt meg is említettem neki. Ő kicsit elszomorodott.
-Úgy néz ki, hogy nem tudok.
Én csak pislogtam és nem értettem semmit. Ha csak a védekezés a gond, én gondoskodtam róla. e nem az volt. Ahogy ő magyarázta…olyan sokáig volt izgalmi állapotban, hogy most már fáj neki. Megértettem. Bár egy is csalódottságot éreztem. Azzal nugtatgatott, hogy talán majd reggel. Az alvást nem tudtam visszautasítani. Már nagyon lapossakat pislogtam. A gyönyör is kimerített. Talán kárpótolni akart, de háromszor is kielégüléshez segített. Végül összebújva aludtunk el.
A reggel is egy kis csalódást hozott. Még mindig nem volt képes rá. A gyomrom ugrált. Igazából nem vettem sértésnek, nem fájt volna, ha nem emlékeztet vészesen az utolsó Gáborral együtt töltött éjszakámra. És ettől támadt sírhatnékom.
Ákos nem akart megbántani. Erről a szeretetteléjes ölelése és csókjai is meggyőztek. Csak fájtak az emlékek. Azon az éjjelen úgy éreztem csődöt mondtam, mint nő. És ehhez hozzá járultak a orábbi éjszakák is, amikor már nem ölelt magához éjjel, nem csókkla ébresztett, és nekem kellett a szexet is kezdeményeznem.
De azért nem akartam feladni a dolgot. Mindig is szerettem a kihívásokat, és ez annak számított. A fejem a vállán pihent, kezemmel cirógattam. Éreztem, hogy mit kell tennem és hogyan. Csak figyelemre, gyengédségre és törődésre volt szüksége. És türelemre. Nagy-nagy türelemre. Éreztem, ahogy feléled benne a vágy. Nem adtam fel, pedig többször is úgy tűnt, hogy hiába próbálkozom. Végül megfogta a karom és szeliden, de határozottan a párnák közé nyomott. Hosszan megcsókolt, majd az éjjeliszekrényhez hajolt. Kis közjáték, majd lassan betakart a testével. A szemeim akaratlanul is lecsukódtak. Jó érzés volt végre magamban éreznem. Már nagyon vágytam rá. Bár nem tartott sokéig, pedig nagyon küzdött érte. Nem bántam. Mikor fáradtan zihálva rám borult, én csak simogattam a tarkóját és mosolyogtam.
-Ilyen még nem volt – motyogta a fülembe két mély levegő között.
-Milyen?
-Eddig csak háromszor fordult elő, hogy addig izgattak, hogy már képtelen voltam szeretkezni. Akkor ott keresztet is lehetett vetni rám. De nem hittem volna, hogy át lehet lendülni a holtponton.
-Látod, pedig lehet – mosoloygtam.
Felkönyökölt, hogy a szemeimbe nézzen. Mosolygott, a hihetetlenül zöld szemek csillotak. Megcsókolt. – Köszönöm.
-Ilyet nem kell megköszönni. Ennyi erővel én is megköszönhetném – vágtam vissza.
Nem éreztem magam igazán fáradtnak, még a vonaton sem, pedig biztos, hogy nem aludtunk túl sokat. Mikor az ICm kigördült a Keletiből, már akkor éreztem a hiányt. Pedig hosszan, forrón csókolt meg mielőtt felszáltam volna a vonatra. És még mindig úgy éreztem, mintha bennem lenne. Hihetetlen érzés volt. És ez elkísért két napon keresztül. A választ pedig még mindig nem tudom, hogy miért.
Már aznap nagyon hiányzott.Pedig csak pár órája váltunk el. Elfeküdtem az ágyamon, a laptopot az ágyra raktam és feljesen felhangosítottam. Gondoltam úgy is felriadok, ha valaki megkeres MSNen. Jöttek is. Lilu…egy büki ismerősöm, végül ő is bejelentkezett. Sokáig beszélgettünk, pedig le akart ragdni a szemem. Újra találkozni akart velem és én is angyon vágytam rá. Az agyam lázassan pörgött, mikor is mehetnék le újra a fővárosba. Tulajdonképpen a péntek volt a legközelebbi alkalom,úgy is vizsgáztam aznap. Csak a bőröndömet is vinnem kell. Nem bánta. Csak had ölelhessen újra magához. Felemelő érzés volt, mikor magához ölelt és megcsókolt. Lebegtem és képtelen voltam gondolkodni. Nem is akartam. Csak élvezni a pillanatot. Nem hittem volna, hogy tapasztalom, hogy egy férfi ennyire figyeljen rám, ennyire kívánjon. Pedig nem szeretkeztünk. Úgy éreztem, legközelebb már közelebb kerülünk a dologhoz. Valamiért természetesnek tűnt, hogy megtegyem. 
Gyomor görccsel szálltam le a vonatról a Déli pályaudvaron. Nem igazán tudtam, hogy miért. Hiszen ő egy barát. Kicsit helyreráz, jót beszélgetünk, borozgatunk és ott alszom. Ennyi. Végig sétáltam a peronon. Kerestem, de egynlőre sehol sem láttam Ákost. Lehet, hogy a végén még nekem kell rá várnom? A pulzusom a fülemben dobolt, akár a tam-tam dob. Végül is megtaláltam. Az árnyékban ácsorgott. Először, mintha átsiklott volna rajtam. Én kitartóan mosolyogtam rá. A gyomrom lenyugodott. És valahogy ott eldőlt bennem a dolog. Engedek neki, vagy ha kell, akkor én kezdeményezek. 
Mintha bomba robbant volna a belsőmben. A nyelve az enyémhez érté Először csak ismerkedtünk, a következő pillanatban már vadul faltuk egymás száját.Ott markolt, ahol épp ért. Felfedezte a testemet. Egyszer csak felhúzott a mellkasára, majd a másik oldalán találtam magam amint teljes testével hozzán simul. Jól csókol, meg kell hagyni. Jóléreztem magam a karjaiban. A körmeimmel végigszántottam a hátát. Megdöbbentem, de tetszett a tény, hogy egy széles hátat markolászok. Még úgy sem volt dolgom hasonlóval. Elkezdtem felfelé húzni a pólót, hogy levegyem róla, de nem ment olyan könnyen. Rólam előbb lekerült a felsőrészem, majd a melltartóm is. Jó volt hozzá bújni. Valóban törékenynek éreztem magam. Az lehet, hogy pár centivel alacsonyabb nálam, de ez az érzés feledtette velem. Biztonságban éreztem magam. Mikor pedig feltérdelt és kibújt a pólójából, a szívem nagyot dobbant. Széles mellkas, sűrű szőrzettel. Hát igen. Minden férfitest más. Mindig újat és újat tapasztalhat az ember lánya. És ahogy rám nézett. Az egyetlennek éreztem magam. Ujjaimat végíghúztam a felsőtestén, felemelkedtem, hogy újra megcsókolhassam. Tekeregtünk az ágyon mire rólam minden ruha lekerült. A szája felfedezte a felsőtestemet, körmeimmel az ágyhuzatot szántottam a kéjtől. e rég is volt, mikor igazán odafigyeltek rám. Ennyire még legutóbb sem. Akkor is jóléreztem magam, de ez mindent túlszárnyalt. Csak rám figyelt, biztos, tapasztalt, erős kezekben voltam. Ahogy harapdálta a nyakamat, egyszercsak a fülembe súgta:
Láttam a kopott házakat, a panelházakat, a vezetékeket. A fel és leszálló utasszállító repülőket. A hátam mögül a tompa vízzubogás elcsendesült. Nem hallottam a lépteit a parkettán, de éreztem a közelségét és az illata is körülölelt. Mögém térdelt, átölelt, a teste a hátamnak feszült. A bőre hűvös volt, a haja nyírkos ahogy a nyakamra hajolt. A keze a felsőtestemen barangolt, majd egyik keze felsiklott, megfogta az államat és magafelé fordította a fejemet.Elfektetett az ágyon, és újra csókban forrtunk össze. A testem pattanásig volt feszülve a felgyülemlett vágytól. Nem is tudom mikor akartam valakit ennyire. Legszívesebben könyörögtem volna, de azért volt bennem annyi tartás, hogy nem teszem meg. Inkább kérleltem, de azt sem segített. Végül elaludtunk. Már ideje volt. Talán öt óra elé járhatott. Magához ölelt, kiskifli voltam. Jóleső érzés töltött el. Biztonság. Talán.
Az hiszem most már viszanyertem az emberi formámat. A szemem normális méretű és színű, kapok rendesen az orromon át levegőt, nem köhécselek, nem fújom az orrom, és reggel úgy ébredek, hogy nincs összeragadva semmim. De alelkivilágom még mindig nem jött teljesen helyre. Ma megyek fel Budapestre Ákoshoz. Ha csak arra összpontosítok, hogy helyre fog pakolni, mert le sem tud állni a bókokkal, akkor vidám leszek. Csak ne ugorna pici csomóba a gyomrom, mikor arra gondolok, hogy ott is alszom. Talán pici izgalom, pici félelem. Nem tudom mitől tratok. ismere már egy ideje. Nem tőle félek. Talán a helyzettől. Majd minken alakul Este hétre beér a vonatom, aztán eszünk valamit és elmegyünk hozzá. Ott borozgatunk, csokizunk (imádom a csokit! ) 😀 
Mérgelődtem még egy sort. Tépelődtem. Végülis fő az egyenes kommunikáció. Üzenetet írtam neki. Próbáltam lazára venn8i, mint aki nem haragszik. De ha már egyszer úgy mutat be a barátainak, hogy ő a barátnőm, akkor némi számadással tartozik. Gondoltam, hosszúra nyúlt a borozás a barátaival, és elfelejtette. Velem is előfordult már hasonló. 
Mély sóhaj. Fáj, valóban fájt. Kezdem összerakni magamban a dolgokat. Én Gáborral álmodtam. Ő összejött a volt nőjével, ai megcsalta. Anya azt mondja, hogy most neki kell tanulnia. Azt, hogy egy olyan emberrel, ai megcsalt, nem lehet újra kezdeni, főként nem tiszta lappal. Az életem pedig majd alakul. Tulajdonképpen ez megkímélte a pénztárcámat. 