Az hiszem most már viszanyertem az emberi formámat. A szemem normális méretű és színű, kapok rendesen az orromon át levegőt, nem köhécselek, nem fújom az orrom, és reggel úgy ébredek, hogy nincs összeragadva semmim. De alelkivilágom még mindig nem jött teljesen helyre. Ma megyek fel Budapestre Ákoshoz. Ha csak arra összpontosítok, hogy helyre fog pakolni, mert le sem tud állni a bókokkal, akkor vidám leszek. Csak ne ugorna pici csomóba a gyomrom, mikor arra gondolok, hogy ott is alszom. Talán pici izgalom, pici félelem. Nem tudom mitől tratok. ismere már egy ideje. Nem tőle félek. Talán a helyzettől. Majd minken alakul Este hétre beér a vonatom, aztán eszünk valamit és elmegyünk hozzá. Ott borozgatunk, csokizunk (imádom a csokit! ) 😀
Talán kimerészkede az erkélyre is. No ez azért kérdéses, mert a tizenegyediken lakik 🙂 Lehet, hogy a bortól hamar el fog nyomni az álom. DE az sem baj. gy is az fog történni, ami számomra a legjobb!
Hogy vagy Kedves Hanna? Régen olvashattam Rólad:)