Holnap
Mikor a legnagyobb volt a szükség, te megjelentél,
S, ha szabad ezt mondani, sok kíntól megmentettél.
Velem a föld és velem az ég.
De mond, holnap velem leszel e még?
Fogtad kezem, ha a gödör szélén táncoltam,
S ha újra és újra a tűzzel játszottam.
Velem a föld és velem az ég.
De mond, holnap velem leszel e még?
Azt mondtad angyal, vagyok, pedig a legsötétebb pokolban ültem,
S, hogy ott voltam, sok mocskot eltűrtem.
Velem a föld és velem az ég.
De mond, holnap velem leszel e még?
Kirántottál a fényre, te adtál új alapokat,
Bár hitem még ingatag, csak nem rég hagytam hátra a legmélyebb bugyrokat.
Velem a föld és velem az ég.
De mond, holnap velem leszel e még?
Ölelj magadhoz kedvesem, egyedül félek,
Félek, hogy elveszítelek téged.
Velem a föld és velem az ég.
De mond, holnap velem leszel e még?
Félek attól, hogy még nem vagyok elég erős, a pokol visszaránt,
S belém a csalódás, újabb sebeket szánt.
Velem a föld és velem az ég.
De mond, holnap velem leszel e még?
Ha álomra hajtom a fejem, akkor is téged látlak,
Nem tudom még, hogy a fentiek nekünk milyen jövőt szántak.
De mögöttem a Pokol, előttem a Menny,
S ha felébredek, tudom, hogy itt vagy velem!