folytatom…
Úgy tűnik, hogy zöldségevő letem. Kipróbáltam mennyire bírom a gyömölcsnapot. Menni megy, de ilyenkor bezzeg látszik, hogy ha itthon vagyok, apámank igaza van, evési kényszerem lesz. Unatkozom talán? Vagy pótcselekvés? Nem tudom. Ha Székesfehérváron tartózkodom, akkor jóval kevesebbet eszem. Vagy elfelejtek enni, vagy lusta vagyok kaját csinálni. Tudom, hogy mikor megkezdődik az új félév, valamikor február közepén, ismét lefogyok. Akkor pláne, mert rendszeresebbne járok a suli konditermébe. És ha jól gondolom, a szakirányu tárgyak mellett és a növekvő házidolgozatok és a szakdoga miatt nagyon enni sem lesz időm. A végén még visszamegyek a májusi 64 kilóra. Szép is volna 😀
De addig is nyomom a biciklit és kevesebbet eszem. Igyekszem leküzdeni az evési kényszeremet!