(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Ha ezt a zenét hallgatom, erre meditálok…fel tudom fedezni magamban a nőt, a szeretőt, a csábítót. Ez is egy állomás egy nő életében…

A testi vágy alapelvei

….

 A címmódosítás nem azt jelenti, hogy változik a blogom. Csak szeretném mutatni felétek is, hogy mi az egyik célom 2008ra. Azt hiszem ez fontos egy lány életében. Hogy megtalálja magában a nőt. Pedig kiskorom óta nőies voltam, mindig odafigyeltem, hogy hogy áll a hajam, jó e a ruhám, maszatos vagyok e. De ez az odafigyelés, ahogy kamaszodtam, elmúlt. Nem tudom miért és mi vezetett rá. Fiúsan öltözködtem. Hosszú hajam mindig lófarokba volt kötve, bő pólókat, sortokat hordtam, edzőcipőt. Semi smink. És semmi pasi. Persze szerettem volna. De nem tudtam úgy kitűnni, hogy észrevegyenek. Apám szerint egy ennyiidős lánynak miért kellene  anyira kiöltöznie. És miért sminkelljen? Egy darabig nem is zavart. De miután már minden barátnőm csinosabb volt nálam….hiányzott ez is az életemből. Nagypon sokáig nem voltam nőies. Egészen 17 éves koromig. Ott ért egy fordulópont. És azóta keresgélek, kutatok, formálódom. Talán igaza lesz anyunak, és Robi mellett meglágyulok. A vadászó, tigris énem megszelidül. A sötét anygalom szereti a szépet, szeret rajongani, de minden férfi szeret. Talán segít finomodni, szép ruhákat kiválasztani. Majd ha frissítem a tavaszi-nyári ruhatáram, megkérem, hogy kísérjen el, ha van kedve és ideje. A többi pedig rajtam múlik.

Ma sikerült úgy is éreznem magam, mint egy igazi nő. Végre megmostam a hátközépig érő sűrű loboncomat, picit megszedtem a szemöldököm (de nem formára, azt sosem kezdeném el, az már mű), csupán egy-két zavaró szálat. Szépen felöltöztem és elmentem a ruhabutikba a félrerakatott felsőmért. Írisz lila, szép felső. Jó pulóver alá. és ha jöna  jóidő, csak úgy is. Nagyon sokáig mellőztem a ruhatáramból a lila minden árnyalatát. Exem nem díjazta volna. De most rá kellett ébrednem, hogy kimopndottan jóláll. De ahogy az eladólány is figyelmeztetett, ne liluljak be teljesen, most, hogy már nincs tíltólistán.   

Rájöttem eddig mit rontottam el. Sokan segítettek, míg megvilágosotam ebben a témábamn. Egyszerűen nőnek kell lennem, és hagynom, hogy miondenki a nőt lássa bennem. Főként a férfiak. Ne akarjak annyira erősebb, vadabb lenni náluk, mert ahogy a mondás is tartja…

Egy férfi annyira férfi, amennyire a mellette lévő nő, nő.

Nőnek kell lennem! Igazi nőnek!

Eddig nem úgy viselkedtem. Pedig azt hittem. Kicsit átestem a ló másik oldalára. Sokáig azon igyekeztem, hogy ezt a vadászó énemet meg merjem élni. Évekig be volt zárva, csak a könyveim fejezeteibe került elő, no és a képzeletemben, mikor ábrándoztam milyennek kellene lennem, hogy a fiúk észrevegyenek.

Sikerült kieresztenem magamból. e atán rá kellet jönnöm, hogy elég ijesztőre sikeredett a végére. Olykor bizony könyörtelenül vadászik. Kihasználja a férfiakat, leszívja őket energetikailag, csak, hogy ő jóllakjon. Aztán miután visszavonul szunyókálni, én maradok és az üressen kongó lelkem, mert semmi komoly érzelem nem vegyült a dolgokba. Csak szex volt. Kész. Ráadásul én másztam rájuk, én üldöztem őket, akár egy zsákményállatot. Majd jót falatoztam. 

De ez így nem mehet tovább. Azt hiszem hagynom kellene, hogy rám vadásszanak. Engem keressenek. Türelmet, önfegyelmet és kitartást kell tanulnom. Ez most azaz időszak. Dolgoznom kell magamon.

Anyám is megmondta a tutit:

-Hiába akarod magad egy kosárban kerregő szőrgombolyagnak elképzelni, ha egyszer egy csíkos, vadászó nagymacska vagy.És valóban. Jobb ha most inkább a szörgombolyagra koncentrálok. Még a kártyák is megmondták, hogy végkép szakadjak el a múlttól. VÉGLEG!

Vágyom Robira. Jót tett nekem anyám szerint is. Ő meglágyít annyira, hogy felfedezzem a nőt magamban. És ha többet nem is keres, hogy velem legyen, közel kerüljön hozzám, próbálkozzon, vagy összejöjjünk, már csak azért is jó volt ez a hétvége, hogy megtanuljam, ha várok, és hagyom, hogy a férfi, férfi legyen, többet kapok, mintha én vadászok!

KÖSZÖNÖM! 

  

 Tele vagyok energiával. Mozogni szeretnék. Bár ismét későn feködtem le. Robit láttam vendégül. Eléggé rákattant a zenéimre, gyűjtögetett magának. Utána megnéztünk egy fílmet jó szokásunkhoz híven. Jókat nevettünk. A Pirosszkát választotta. Utána zenét hallgatva eszmét cseréltünk. Oké, főként ő beszélt. Én próbáltam emészteni, amit mond.

Kicsit bunyóztunk, az nagyon jól megy nekünk. Egy idő után hátulról körém fonódott, és úgy ölelt, akár egy alvómacit. Először meglepődtem. Utána kezdtem élvezni a helyzetet. Rakosgatott ide-oda, végül a hasán kötöttem ki. Csak néztem a félhomályban, mosolyogtunk egymásra.

-Remélem nem vagyok túl nehéz – mondta.

-Még nem szóltam, hogy nehéz volnál – mosolygott rám.

-Furcsa, hogy a szívedet a jobb oldalamon érzem.

Ekkor fölém gördült. Ezek a hírtelen mozdulatok mindig elakasztották a lélegzetemet. Csak pislogni tudtam.

Azt hittem, talán végre próbálkozik. Az összebújások nem izgattak szexuálisan. Nekem fontos a testi közelség, mindig megnyugtat, energiával tölt fel. Bár, mikor egyik keze a mellemen volt, valami ébredezett bennem. De így, hogy most fölém magasodott, éreztem a bizsergést. Szeretek belesimítani a hajába. Jó érzés. Megnyugtat. Tudom, hogy itt van és minden gond nélkül hozzá érhetek.

De hiába vátam, hogy lépjen, megtegye azt a is távolságot,l ami az ajkaink között volt. Nem tette meg. egy idő után visszavonulót fújt. Talán azt hitte nem szeretnék semit? Hiszen a legutolsó együttlétünk óta már háromszor találkoztunk, és nem léptünk semmit egymás felé. Vagy azt várta, hogy én lépjek? Passzolok. Minden esetre mellém heveredett. Ismét beszélgetni kezdtünk, majd vitába torkollott. Ismét bunyóztunk. Legalábbis én bökködtem. Folyamatosan azzal biszkált, hogy ő, mint férfi, felsőbbrendű. Tudom, hogy csak poénkodik. Az EGOról vitatkoztunk. Szerinte engem az EGOm irányít. Megragadta a csuklómat és a tenyeremmel ütögette a mellkasát.

-Látod, ezt is az EGOd irányítja. Téged teljesen leural az EGO.

-Ezt te irányítod – néztem rá.

-Inkább simi – finomat irányítva a kezemet, gyengéden simogattam a mellkasát. – Simi, simi, simi.

Azon ne múljon, gondoltam. Nekem is jólesett, és úgy láttam, hogy neki is. Az ő keze is felfedezőútra indult. Ennyire még nem adtam át magam annak, hogy őt érinthetem. Az, az ibolyaszínű fény, amit rendszerint akkor látok, ha Robival vagyok, egyre erősödött a szemhéjam mögött. Csak úgy lüktetett, mikor az ujjai a csípőmön kalandoztak. Egyre közelebb és közelebb húzott magához, teljesen összegamabolydtunk. Az arcát és a nyakát simogattam. A számmal a nyakán és az arcán barangoltam. Olykor finoman hozzáértem a szájához, de nem én akartam megcsókolni először. Arra vártam, hogy ő tegye meg. Hamarosan felém is fordult, az ajkunk összeforrt. Ekkor ismét fordult és félig magaalá húzott.

Lassan vetkőztettem, felfedeztem minden porcikáját, átadtam magam az érintés varázsának, ahogy a bőréhez érhetek. Csak gyönyörködtem. Jó volt ott látni az ágyamon, a szobám ezen része amúgy is  “el volt átkozva”. Mióta exemmel szakítottunk, nem történt benne semmi pozitív, ami kitisztíthatta volna, az utolsó rossz aktus maradványaitól. Most beindult valami. A kezdő lépések megvoltak. Nem akartam lefeküdni vele. Még nem. Két okom is volt rá.

Végül összebújva feküdtünk. A mellkasát és az arcát simogattam, ő a vállam és a derekamat. Semmi sem zavarta meg ezt a meghittséget, mint régebben. Beszélgettünk. Az albérletéről kérdezgettem, szívesen beszélt róla.

-Gondolkodtam, hogy mikor nem lesznek ott a lakótársaim, meghívlak.

Csak mosolyogtam.

-András is mondta, hogy szívesen lejönne, de talán most nem kellene egyszerre lejönnötök.

Ezen is csak vigyorogtam.-Na igen, most végkép ki lenne küldve a szobából.

Ezen nevettünk.

-Február 4ig itthon leszek.

-De jó neked. Akkor majd úgy szervezem, hogy addig le tudj jönni. De addig még úgy is találkozunk.   

-Reméltem – mosolyogtam rá.

Hajnali fél háromkor távozott. Jóléreztem magam. Nem is éreztem üresnek magam. Valahogy emmi elutasító jelzést nem kaptam. Valahogy biztonságban éreztem magam. Anyámnak is igaza lehet. Azzal, hogy nem mászkálok utánam inkább hagyom, hogy ő keresen meg, előrébb jutok. Nem mászok rá, nem üldözöm SMS-kel, nem hívogatom. Keressen ő.        

 Vicces, hogy miután letelnek az ünnepek, minden újság legyen az nyomtatott, vagy online, tele lesz fogyókúrás, diétás tipekkel, hogy az ünnepi fogások utén rajtunk maradt kilókat lefaragjuk. De miért utána? Miért nem lehet, már Karácsonykor odafigyelni? Nem csak azzal, hogy mennyit eszünk, hanem azzal is, hogy arra figyelkünk mi kerül az asztalra?  Mondjuk ezen már fenemódkéső keseregni. Marad a diéta, de semmi képpen a koplalás. Az sosem érni meg! Az ember egész nap alig eszik, abban a reményben, hogy néhány dekával, vagy kilóvel kevesebbet fog mutatni a mérleg. És közben teljesen lemerítette a szervezete vitamin és ásványianyag háztartását. Nem szabad. Tapasztalatból tudom. Bár nem szándékosan csináltam. Egyszerűen semmit sem fogadott be a gyomrom hetekig. Meg is let az eredménye, minúsz nyolc-tíz iló. Senkinek sem ajánlom a receptemet. csalódás, szerelmi bánat. Azóta visszajött a versenysúlyom, és kicsit túl is lendültem rajta. De a sportolással igyekszem visszanyerni. Anyám szerint jó alakom van. De az ember mindig felfedez magán valamit, ami nem tetszik. Nagy a fenekem, kezd úszógumim nőni, tokásodom, a combom vastagabb, mint a múlhónapban! Van, mikor az összes tükröt eltűntetném. De ennek is meg van az oka. A női ciklus már csak ilyen. Fúrcsáltam is pár napja, hogy a legutúbbi mérésnél még 66.6 kiló voltam, akkor, hogy a fenébe mutat a digitális mérleg 68,7-et? Ennyit biztos, hogy nem ettem. De édes jó anyukám felvilágosított…

-Menstruáció előtt akár négy kilóval is mutathat többet a mérleg.

Úgyhogy igyekszem nem kétségbe esni, hogy hájas disznóvá válok. Mert nem. Ha véget ér a menzeszem, ismét vissza áll a jó kis 66 kilós súlyom. Fene a sok folyadékba! Gondolom ezt ti is szoktátok érezni. Menstruáció idején az ember lánya puffadtan, zsírosnak, ápolatlannak, szóval gusztustalannak érzi magát. Nem elég, hogy folyik a vérem és félóránkét legszívesebben megfürdenék, dugó ide vagy oda, de gyorsabban zsírosodik a hajam, zsíros az arcom, a visszatartott víztől puffadt a hasam és a lábam, úgy érzem torkig vagyok mindennel. Nem egy kellemes időszak, ha a fizikai velejáróit nézzük. Viszont ismét kiderült, hohy életerős, fiatal, termékeny nő vagyok. Egészséges. Ráadásul ez az állapot négy-öt napig tart. Miért is panaszkodjak? Semmiért. Ez így jó, ahogy van.

Monduk a férfiaknak könnyebb, nakik a mérleg mindig jót mutat, mikor fogyóznak, igaz, ők sem mindig akarnak fogyni. Bár apám most belhúzott. Közel százhúsz kiló. Igaz ehhez. százkilencvenhat centi magas. Egyedül a hasán látszik. Igaz, még ő sem veszi olyan komolyan ezt a diétát. Legalábbis annyira még nem látom at étrendjükön. A sütőben most is házi csikre fortyog a saját levélben egy majolikatálban. Igaz…nem zsír, hanem oliva olajat öntöttem alája. Ennyi kell a kezdéshez 😉  

 Kezdek nagyon kiborulni. Emellé görcsölök is fenemód. Miért van az, hogy csak egy hónapot hagytam ki, de sokkal jobban fáj, mint bogyóval? Érthetetlen. Minegy. Örülök neki, hogy megjött.

A kiborulás oka, a saját cölibátusom. Valóban jól mondják. A környezetem és egyéb dolgok is figyelmeztettek, hogy ezt hagyjam, mert én nem az a fajta ember vagyok, aki szűziesen tud élni. Igazuk van. Annyit meg tudok tenni, hogy kicsit mellőzöm és inkább a tanulmányaimra koncentrálok jobbna, de kiölni nem tudom magamból a vágyat. Az mindig ott lesz. A Macska csak szundikál, olykor felnéz, és ha sehol senki, összegömbölyödik ismét. Ő már csak ilyen. Én én is. Gondolom ti is tapsztaljátok, hogy mióta azt mondta, önmegtartóztatásba vonulok, egyre több erotikus képet rakok fel. Ez már kényszercselekvés nálam. Egyre több ilyen képet nézegetek, egyre gyakrabban kapcsolok azokra a bizonyos csatornákra, többet foglalkozom magammal, és érzem, hogy feszít a vágy. Én már csak ilyen vagyok. Nekem olyan szükségem van arra, hogy simogassanak, csókoljanak, hozzám simuljon egy másik ruhátlan test, mint másnák a levegőre, egy korty vízre, vagy az ételre. Ha sokáig nem törődnek velem, vagy nem engedem, hogy megtegyék, akkor olyanná válok, mint egy elhanyagolt növény. Megfakulok, hervadozom. Furcsa hasonlat, de ez a legjobb.

Talán azért bírtam eddig komolyabb összeroppanás, vágyroham nélkül, mert nem volt a közelemben potenciális férfi. Olyan, aki megkísértene. De hamarosan találkozom Robival is. Igaz, neki mondtam, még decemberben, hogy most kicsit visszavonulok ezen a vonalon. Bólogatott, nem mondta azt, hogy butaság, ő is ezt teszi. De neki nem is olyan fontos. És most jól jegyezzétek meg ezt a mondatot, szerintem elég ritka:

Egy olyan fiatal férfi, akinek nem fontos a szex!

Nem is annyira a kielégülésre vágyom. Arra, hogy összeolvadjak egy másik lélekkel. Hogy akkor, ott szeressük egymást. Egyek legyünk. Egészek. Azt hiszem inkább a Sötét angyalomra vágyom. Hogy vele váljak egyé. Fontos nekem. Azt nem mondom, hogy szükségem van rá, mert nem függhetünk senkitől, csak is saját magunktól. Egyszerűen, vele szeretnék lenni. Elmerülni benne, az étcsokoládé tekintetben, belesimítani az ében színű puha hajába, megcsókolni és hozzá érni. Szerelmes volnék? Nem tudom. Talán igen. Talán nem. Már magam sem tudom megkülönböztetni ezeket az érzelmeket. Azt tudom, hogy fontos nekem. Mint ember, mint férfi, mint barát. A részem. Tudok nélküle élni, de egy része mindig velem lesz, és én is ott leszek vele. Szeretem. Ő a társam. És ha ebben az életben nem az van megírva, hogy egy pár legyünk, akkor majd egy másikban. De örülök, hogy egymásra találtunk. És, hogy alig választ el minket távolság. Bár ő Szombathelyen tanul, én pedig Székesfehérváron. Azét jó, hogy tudunk találkozni. Azt hiszem szegényebb lenne az életem nélküle. Édesanyám fogalmazta meg egyszer nagyon szépen. Még a kezdeteknél, mikor megismerte. Miatta lettem kíváncsi erre az emberre.

-Mikor mosolyog, még a Nap is kisüt.

És igaza volt. De ne úgy értsd, hogy valóban kisüt a Nap. Hanem benned nyílik meg valami és mindent elönt a fény. Átmelegedsz, te is boldog leszel. Elhozta az életembe a tavaszt. Olyan érzés, mint mikor a hosszú, hideg tél után megfürdeted az arcodat az első napsugarakban. Ha ez a szerelem, akkor büszkén vállalom.    

 Most kicsit meglepődtem. Köszönöm Gabi, hogy ilyeneket írtál. Mindig örülök, ha segíthetek. Az ember mások kárán tanul, de főleg a sajátján. Kérlek ráuld el, mivel segítettem? Vagy te is hasonló helyzetben vagy?

Egyre inkább úgy érzem, hogy butaság lemondani a szexről. Már a harmadig horoszkópom közli velem, hogy ebben az évben ne  hanyagoljam el a szexualistást.

– Nagyon vicces – motyogom mindig az újságot összecsukva.

Vágyak üldöznek, még álmomban is szeretkezem, vagy ha nem én, akkor mások. Ez tarthatatlan. Megint tizenéves fruskának érzem magam, aki vágyakozik. Ebből csak a vágyakozás igaz. Egyre nagyobb a mozgásigényem, ez is azt mutatja, hogy hiányom van. Nekem a szeretkezés fontos dolog. Feltölt energiával, tisztít. Olyan, mint egyfajta meditáció. De bízom benne, hogy hamarosan ez is megoldódik. Egy régi ismerősömmel találkozom jövő pénteken. Még Robi mutatott be neki. András. Semmit sem vártok a találkozótól, csak egy jó beszélgetést. még régebben kaptam tőle egy üzenetet, hogy beszélgetni szeretne velem. Ez nehezen megoldható, mivel Budapeste. Így, csakakkor tudok vele találkozni, mikor Fehérváron vagyok.

Most is mozogni készülök. Irány a Leg Magic.

És van még egy jó hírem, azoknak, akik velem izgultak. Nincs kislélek. Pirosbetűs nap van. És megnyugodtam. Bár most valóban jobban fáj a hasam. De folytatom a tablettám szedését!   

 Végre itthon! Túl vagyok a vizsgámon. Fáj a hasam és agresszív vagyok. Igazi H.P. Most már biztos, hogy hamarosan beköszön.

Van egy hetem a következő vizsgámig. Erre nagyon rá kell gyúrnom. Ezt az előző félévből hoztam magammal. Az sajnos elégtelen lett. Remélem most sikerül. Kommunikáció gazdaságtana. Már a címe is rémes. Hogy lehet a kommunikációnak gazdaságtana? Ráadásul nem is gazdaságról szól, hanem kommunikácóos modellekről, elméletekről, törvényekről. Ez messze más, mint amiket Szilasi tanárúr próbált a fejünkbe tölteni két éven át gazdász órán. Persze nem sok sikerrel. Küzdött, küzdött, de mi ellenálltunk! És büszkék is voltunk magunkra. Persze vizsgán már kevésbé. Mindenki ott puskázott, ahol tudott! De pssszt! De biztos, hogy tudott róla, csak volt olyan rendes, hogy aki nem túl  feltűnően csinálta, attól nem vette el. Mai napig nagyon szeretjük. És reméljük, hogy idén is megyünk a csoporttal Balatonakarattyára két napra. Tavaly nagyon élveztünk liluékkal, és idén Rita is jönni szeretne.

Nagy elhatározásra jutottam. Folytatom tovább a tablettám szedését. Amint megjön a havim, elmegyek a nőgyógyászatra és kérek időpontot. Amúgy is meg kell vizsgáltatnom magam. Találtam valamit a bal mellemben. Anya azt mondta, lehet, hogy csak egy megkeményedett tejmirigy, de szerinte is jbb, ha a dokim megnézi. És akkor már egy svunggal feliratom az újabb negyedéves tabletta mennyiségemet. Tudom, tudom. Nincs most nagy szükségem rá, de annyiban valóban jó, hogy szebb a bőröm, nem görcsölök annyit és legalább napra, napszakra pontosan megjön a menzeszem. És nincs okom idegeskedni, mint például az elmúlt napokban.  

Most kajáltam. És megyek kondizni. Némi bicikli és Legmagic.  

 Kezdek picit ideges lenni. De valóban csak kicsit. Ezt anno sűrűn eljátszottam, remélem most sincs alapja.

De kérlek segítsetek, ha tudtok valami magyarázatot.

Agusztus óta fogamzás gátlót szedtem. Decemberben othon hagytam a tablettámat, így egy hónap kimaradt. De közben együtt voltam valakivel. Oké, oké, Robival, csak, hogy ne piszkáljon senki. Még a névnapomon. akkor, utoljára. De remélem nem ez volt az utolsó. De most nem errő van itt szó. Együtt voltunk, de azért észnél voltam. Még időben megszakítottuk. 

De most akkor is kicsit félek, ugyanis még mindig nem jött meg a havim. Bár a pocakom fáj. Lehet, hogy csak azért késik, mert mimaradt egy hónap és összezavarodott a hormonháztartásom? Vagy esetleg azért, mert influenzás voltam? Valaki adjon magyarázatot. Kérlek. Köszönöm.

Még nem vagyok kész egy gyerek fogadására. Egy kis lelket már elvesztettem. Csak is akkor jöjjön a következő, ha már valóban készen állok rá. És mellettem van az “apa” is.