(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

Agykontroll…még mindig ajánlom a TITOK című könyvet

 Ismát elkezdtem cetliket ragasztgatni a környezetembe. Az ajtó mellett ott van, hogy


-Boldog párkapcsolatban élek….


A kijárat mellett:


-SIKERES VAGYOK…


A számítógépemen, pedig….


-Sikeres író/újságíró vagyok!


Szép lassan beleivódik a tudatalattimba és így pozitív üzeneteket küldök az Univerzum felé. Ezeket szeretném. Mindig szem előtt vannak.


És ma elkezdem a hálakő használatát. Ez valószínűleg a marokkövem lesz, Tigrisszem, ez amúgy  is az Ikrek egyik talizmnja. Felruházom minden olyan dologgal, amiért hálás vagyok ebben az életben. És ha nálam van, tudom, hogy miért kell hálát éreznem. Amolyan hála eszencia 😉


Még mindig azt javaslom, hogy olvassátok el a TITOK című könyvet. 

a szív szemével látva

Ahogy szörfölgettem a neten, megtaláltam Sötét angyalom blogját. Teljesen véletlenül. Leblokkoltam. Azt hiszem komolyan szerelmes vagyok. Ezt anyám mondta először kerek perec a szemembe, mikor a Müller Péter előadásról beszélgettünk. No és arról, hogy miként viselkedtünk Robival.


-Én azt láttam, hogy mikor visszajöttél a mosdóból, teljesen lesülyedtél egy 14 éves fruska szintjére. Persze miután megláttad őt – mosolyogva a fejét csóválta a mosogatónál állva. – Ami nem gond, mert látom, hogy tudsz még ilyen lenni. És nem is tartott sokáig. Láttam a szemeidben a rajongást csillogni. Kislányom, te fülig szerelmes vagy ebbe a gyerekbe.


Szerintem elpirutam. Nem szégyellem, had vörösödjek. Szép dolog a szerelem. És rendszerint nem is olyan jó dolog személyhez kötni, mert akkor tuti piros, hogy pofára esünk! Szeretem őt. Szeretem magam benne. Azt hiszem erre nem sokan gondolnak. Ilyenkor nem ráhúzol valamit, valami ideált, hanem valóban látod benne. Meglátod benne a jót, amit talán ő még csak nem is sejt magáról. A jóságot, a türelmet, a lehetőségeket egy szebb jövőre. Amiket ő mélyen elnyom magában. Ahogy Müller fogalmaz: ” a szív szemével látunk”. És igaza van, örüljön az az ember, akit a másik a szív szemén át képes látni. Mert akkor valóban őt látja.


Robi is azt hiszi, hogy csak ráhúztam egy ideált. Hogy olyan dolgokat látok bele, amiket szeretném, hogy legyen, amit elképzeltem. De kérem, öt éve ismerem. Azért ennyi idő alatt valami fogalmam csak lehetet róla, hogy milyen ember is ő.


Látom benne a lehetőségeket, a szépet, a jót, az erényeket, és még a hülyeségeivel együtt is elfogadom. Fontos nekem, mint ember, mint férfi, és mint barát. Azt hiszem ez alap dolog. Bár ebben a  mai őrült világban már furán néznek arra, aki a legjobb barátjának tartja a párját. Vagy azt, akit szeret. Nekem ő valóban a legjobb barátom. Bármit szívesen elmondok neki. Fontos a véleménye, de nem hallgatok rá mindig. Meg van a magam saját akarata, köszönöm. Robi igazi barát. Aki segít, ha kell, és ott van, mikor szükség van rá. Nála megnyugszom és feltöltődöm, kivéve, ha a saját hülyeségeim miatt elszarom a kedvemet, és bebeszélek magamnak mindenféle negatí dolgot, csupa marhaságot. Mert egyetlen ember van, aki árthat nekünk. SAJÁT MAGUNK! 

mikor a művészlelkek találkoznak!

 Robival töltöttem az estét, gondolom ez már cseppet sem meglepő számotokra! Megnéztünk két filmet. Az egyik elgondolkodtatott, a másik lefárasztott. Utána átbeszéltük a látottakat. Azt hitte, hogy fel leszek háborodva a Bhorat láttán. Akkor nem ismer eléggé. Elég kiakasztó és polgárpukkasztó fílm volt, de fel nem háborodtam.


A későbbiekben, talán még a fílmtől lefáradva, rajzolgtani kezdett a körmeire alkoholos filccel. Mikor a jobb kezéhez ért, átvettem tőle az alkotó szerepét. Végül már az én kezemre is jutottak rajzok, karikatúrák, dedikáltuk egymás körmét. Először őrültségnek tűnt, de aztán átadtam magam neki. Legalább elmondhatom magamról, hogy apróbb hülyeségekbe benne vagyok. És ezt ő is elmondjatja. A következő ötlete az volt, hogy a testemre fog rajzoni.


-A hasamra engedem – mondtam és kibújtam a felsőmből. – Onnan könnyebben le fogom mosni.


-Most pedig addig fogok rajzolni rád, amíg ki ne fogy a filc – vigyorgott rám. – Nevetni ne ér.


Ezt nem mertem megígérni. Elég csiklandós vagyok, pláne, ha egy nagyon vékony dologgal bökködnek folyamatosan. Nem láttam, hogy mit rajzol, de bíztam benne. Közbe-közbe kuncognom kellett, ilyenkor az ő koncentrciótól komollyá vált arca is megenyhült. Jó érzés volt, ahogy félig meddig rámnehezedett. Éreztem a lélegzetvételeit, megborzongatta a pihéket a hasamon. Lehunyt szemekkel élveztem a figyelmességét. Szeretem, ha hozzám ér. Nem mindig megnyugtató. Van, amikor felkavar. És az érzéseimet nem tudom hova rakni. Most egyszerűen csak jól esett, hogy a testemre nehezedik. Volt, mikor olyan közel hajolt a nagy koncentrációban, hogy a haja a bőrömet simogatta. Kicsit bántam, mikor végzett, de tetszett az eredmény. Egymás mellet feküdtünk. A mutatóujját végíghúzta a medencecsontom vonalán. Kezdett felizgatni a helyzet.


Kicsivel később összebújva feküdtünk. A haját és  tarkóját simogattam. Az egyik kezünkkel öszekulcsoltuk az ujjainkat. Szép lassan hangulatba jöttünk, de ne szeretkeztünk. Szájának minden finom érintése szította bennem a lángokat. Vágytam rá. Az érintésére, a csókjára, arra, hogy érezzem a testét a testemen. Mikor a csupasz bőrfelületek összesimulnak. Még sem szeretkeztünk. Csupán a hollók egyesülése lett belőle. Nagyon rég nem csináltam már. Már vagy egy éve. De jó volt.


Hajnali fél öt körül fulladtunk ki. Ő kiment a fürdőbe, én pedig az órámat megnézve, észbekaptam. Elkezdtem a bugyim után kutatni. Hol lett volna máshol, mint az ágy mögött. Épp felhúztam, mikor nyílt az ajtó, és Robi apja nézett velem szembe, majd azonnal,a szemeit eltakarva fordult meg.


-Jaj, ne haragudj! – és már csukta is be az ajtót.


Nem akadtam ki. Ilyenek előfordulnak, bár nekem ez volt az első. Szüleim hozzám alapba nem jönnek be kopogás nélkül, ha tudják, hogy van nálam valaki. Vagy be sem jönnek. Robi kiakadt, hogy az apja egyáltalán mit csinál fent hajnali fél ötkor. Lenyugtattam, felltöztem, és villám gyorsan távoztam. Nem azért, mert esetleg zavarban voltam. Abszolút nem. Nem szégyellem én a testemet. Hanem azért, mert nem akartam, hogy anyámék a fejüket csóválják, már megint mire esem haza. Ez van. Majdnem tizenkét órát töltöttem Robival. Ötre estem be az ágyba. Azonnal elnyomott az álom, de tévednem kellett, mikor azt hitem, hogy nem leszek kivágva az ágyból. Anyukám fél tízkor felkeltett, hogy segítsek a házimunkában, mert ő nincs jól. Nem ellenkeztem, de kicsit lassan ment négy és fél óra alvás után. Ma biztos, hogy korán elalszom!

Olvasd el a TITOK című könyvet! Érdemes!

 Hehe, úgy tűnik sekerült végig csinálnom egy teljes tisztítókúrás napot. Tegnap az össz ételem két mandarin volt és két kivi. Annyira nem is voltam éhes egész nap. Bár éjjel eléggé korgott a gyomrom, így Robi nagy nehezen rábeszélt, hogy egyem meg az utolsó cseresznyés Danone Activiát. Kábé kétszer kellett mondani, én már meg is jelentem a joghurttal és egy kanállal a kezemben.


De az egész nap jó volt ilyen szemszögből. Sok folyadékot nyeltem, készítettem teafűből zöldteát, kevés mézzel és egy egész citrommal. Az alaposan kipucolt.


A múltheti 68, 3 kilóról sikerült lemennem. Ma lepődtem meg a legjobban. Kíváncsi voltam, vajon a gyümölcs éás folyadéknap mennyit segít. Délelőtt rá is álltam a mérlegre. Meglepett az eredmény. 65.9 kg. Csak mosolyogtam. Kicsit még lejebb megyek, és megvan a versenysúlyom. 180 centivel és 65 kg-val pont ideális az alakom. Legalábbis az én szememben. De legalább mozgok 😀


A Leg Magic nagyon sokat segített. Már érzem és látom az alakomon. Csak így  tovább Majci! Ügyes vagy. És, ami még boldogabbá tesz, hgy a mozgásnak, a minimális édességnek, és a reggel-esti váltotzuhanynak köszönhetően egyre kevesebb a göröngy a combomon és a fenekemen. Azt hiszem ez nagyon megéri. Reggel-este visongatok egy kicsit a zuhany alatt, anyámék már megszokták.


Van még valami, amit szívesen ajánlok nektek is. És ne gondoljátok, hogy ez egoizmus. Nem. Ez csupán agykontroll és a vonzás törvényének alkalmazása!


Csak annyi kell hozzá, hogy álljatok be a tükör elé és mondjátok ki hangosan:


-XY vagyok, egy egészséges, gyönyörű, sikeres nő!


Vagy:


-A nevem Xy, egy boldog, sikeres, elbűvölő….


És ezeket még lehetne ragozni. Azt mondják, ha elég sokáig mondogatjuk magunknak, és még el is hisszük, vagyis meggyőzzük magunkat, hogy azok avgyunk, és olyanok, amilyennek mondjuk és véljük magunkat, valóra válik. Bevonzuk az életünkbe!


Sokáig kis cetliket ragasztottam ki a lakás különböző pontjaira, hogy folyton észbe tartam, amit szeretnék:


-Egészséges vagyok!


-Boldog párkapcsolatban élek!


-A magasságomhoz képest, testsúlyom ideális! (ez a hűtőre került!)


-Harmóniában élek másokkal és önmagammal, világomban minden rendben van!


Az ajtó mellé pedig jó nagy betűkket, neonzöld papíron ki volt írva, hogy biztossan ezzel a gondolattal induéjak útnak, hogy:


-Sikeres vagyok!


Mindig az a lényeg, hogy jelenidőben fogalmazzunk és higyünk benne. Mert, ha már kételkedünk, vagy azt mondjuk, hogy nekem ez nem megy, akkor hiába van már hozzánk karnyújtásnyira az áhított dolog, ezzel az egy negatív gondolattal eltaszítjuk magunktól! Tehát csínján a rossz gondolatokkal.      

A gyermeki EGO támadása, avagy, hogyan égjünk be mások előtt!

 Van még min dolgozni magamban. Igen, olyan dolgok, amik sajnos alapvető emberi tulajdonságok, mint például a rosszindulat. Haladok, de olykor még előbújik belőlem. És persze miután kicsúszik a számon a nem kívánatos bíráló mondat, már meg is bántam és ég a pofám. De ez szerintem veletek is megesik. És persze akkor fáj a legjobban, ha az, aki épp veled volt és hallotta, ezt közli veled. Pláne, ha még fontos is a véleménye.


Nekem is sikerült beégnem. Méghozzá Robi előtt!


Tegnap este Müller Péter előadásra mentünk négyen. Robi csak a Lisztben csatlakozott hozzánk. Igyekeztem kitenni magamér. Nem akartam kihívó lenni, szimplán csak szép. Fekete csípő alá érő paszos felső volt rajtam, térdfarmerral, a hajamat pedig kis cselekkel romantikussá varácsoltam. Semmi extra, csupán az aranyékszereimet kapcsoltam magamra. Épp a mellékhelységből jöttem vissza, mikor észrevettem. éppen szüleim felé tartott. Majdnem egyszerre értünk oda. Én csak mosolyogtam rá. Tetszett a tekintete. Kicsit rám eledkezett. Bóknak könyveltem el, nem játszottam túl, de nagyon örültem neki, hogy tetszem.


Az előadás jó másfél, két órás volt. Nagyon tetszett. Vol egy két kulcsmondta, ami megmaradt bennem. És igen, a rosszindulatról is beszélt. Olyankor a gyermeki egonk szól ki belőlünk. Itt apura néztünk, mert ő sűrűn bele szokott kötni emberekbe. Azt gondolja, hogy vicces, pedig közben sértő tud lenni. Bár lehet, hogy ez a Bak férfiak sajátossága. Akkor magamra még nem is gondoltam. Nagyon jól éreztem magam. Mellettel ült a férfi, akihez nagyon vonzódom, többször összeért a térdünk, a felkarunk, összemosolyogtunk. A rezgésszámom kellően megemelkedett ahhoz, hogy abba se tudjam hagyni a mosolygást. Anyámmal is többször össze somolyogtunk.


Az előadás után ők előre kerültek a sodródó tömegben, én próbáltam bevárni Robit. Megfogtam volna a kezét, hogy ne sodródjunk szét, de ki tudja, mit szólt volna hozzá. Araszolgattunk lefelé a lépcsőn. Anyámékat a ruhatárfelé csíptem el, Robi kint maradt. Jó nagy volt a tömeg, szlalomozva jutottam el szüleimig. Ekkor láttam meg a már ismerős profilt, és a göndörbe hajló vállig érő hajat. Gábor barátnője ment előttem, majd veszett el a tömegben. De a pasit nem látam sehol, hiába is kerestem a kopasz foltot. Semmi. 


-Ennek a csajnak nagyobb segge van, mint gondoltam – mondta apa.


-Akkor ti is láttátok, hogy itt van – nyugtátam.


-Gábort sehol sem láttam – így anyám.


Vállat vontam. Nem mindig bírom a tömeget, úgy hogy átadtam nekik a bilétát és kimentem Robihoz.


Kíváncsivá tettem azzal a megjegytésemel, hogy láttam a lányt. Kérte, hogy majd mutassam meg. Itt kezdődött minden. A gyomrom ugrált, és fogalmam sem volt, hogy miért. Az a múltkori szárnyalásom semmivé foszlott. Nem a riválist láttam benne, valami ott motoszkált bennem. A rosszindulat, amit képtelen voltam kordában tartani. Sajnos mostanában sűrűn előfordult. Pedig küzdök ellene, és mindig megfogadom, hogy többet nem kritizálom embertársaimat. De valami mindig közbejön. Igen, ahogy Müller úr monta, a gyermeki ego felszabadult bennem, és kifelé menet rámutattam a lányra. Így farmerben még vastagabb lábai voltak, mint, mikor az Interspárban fekete szövetgatyában láttam. Lehet, hogy én is ennyire meghíztam anno Gábor mellett?


-Ott van, ő az, akinek kés béka van a táskáján – mutattam a photocellás körajtóra, amin épp kiment a barátnőivel. Tudtam, hogy ő is észrevett engem. És igen, ott volt a fejemben az is, hogy “lám, lám, pasival jöttem, mond csak el neki!” Te jó ég! Most így belegondolva…mi ez, ha nem gyermeki bosszú? Igen, valóban az. És erről le kell szoknom. Vissza kell hoznom azt a szárnyalást, amit még a hét elején éreztem. Azt a “SZABAD VAGYOK!!!” érzést! 


Robi utána nézett, és ekkor kicsúszott a számon, az, aminek nem kellet volna!


-Én nem éretem. Most látom konkréta másodszor, és úgy érzem, semmi szépség nincs benne.


UPPSSZ!!!  Ezt nem kellett volna. És mikor már az első szó kicsúszott a számon, megbántam.


És ehhez Robi is hozzá segített.


-Bocs Hanna, de lehet, hogy most bunkó leszek. Szerintem nem néz ki olyan rosszul.


Ez talált! Már el is sűlyedtem és égett a pofám, mint a győzelmi fáklya! Igaza van. Ki vagyok én, hogy ítélkezzek. Erre már anyám is rávilágított, miközben zuhanyzott és beszélgettünk.


Eljutottunk addig, hogy igazából magamra haragszom. Persze, mindent magunkban kell keresni. Azért piszkálom azza, hogy kövér, mert hajdan én is az voltam. Lehet, hogy ennyire, lehet, hogy kevésbé. És végül is Gábor bennem is látot valamit.


-Ő még nem ébredt rá arra, hogy törődnie kellene magával. Nem láttam túl boldognak. És abból, hogy egyedül érkezett az előadásra…


 -Nem akarok következtetéseket levonni – fejeztem be.


-Nem, én igen is fogok – mondta anya. – Nézd meg apádat. Eljött velem egy olyan előadásra, ami nem is érdekelte, mert szeret. Sokat elmond, hogy nem kísérte el, és az is, ahogy az Interspárban viselkedtek. De nem bántsd. Ezzel semmi jót nem teszel. Tulajdonképpen két boldogtalan embert bántasz vele.


Őt és Gábort, gondoltam én.


-Őt és magadat – mondta ki anya.


Erre nem gondoltam volna, de igaza van. Valóban nem kellene bántanom egyikünket sem. Semmit sem érek el vele. Majd ő is felszabdul, ahogy én is felszabadultam.


Később, mikor Robi átjött fílmet nézni, megköszöntem neki.


-Mit? – kérdezte.


-Hogy segítettél ráébredni arra, hogy hol kell még dolgoznom magamon. Mikor beszóltam exem barátnőjére.


-Ezzel semmi gond. Velem is előfordul. Ezen mindenkinek dolgoznia kell.


Na igen, de akkor, ott úgy tűnt, hogy nagyon fennakadt ezen a megjegytésemen. Minegy. Megbeszéltük, megnyugodtam és nekiálltunk fílmet nézni. 


Közben elgondolkodtam. Mindenki csak a saját maga világát formálhatja át. Nekem is el kell kezdenem ezt a részemet. És ehhez nem kevés segítséget kapok. Változnom kell a lány felé is. Nem tudom könnyen menne e, hogy ha legközelebb látom rámosolygok és köszönöm neki, vagy csak mosolygok. Egy próbát megér. Lehet, hogy a barátnőivel, ott a Lisztben elkönyveltek, vagy ők is kibeszéltek. Nem tudom. De ezen az állásponton is csak én változtathatok. Mint, ahogy azon is, hogy miként tekintek rá. Jobb, ha mosolygok. Ő is csak egy, Gábor áldozatai közül. Bár ez sem egy jó felfogás. Mindenki előre eltervezi, hogy milyen élettel jön le, mi fog történni. Ő is és én is beleírtuk Gábort. És ugyan azt a sorsot kaptuk mellette. Gábor pedig ezt a feladatot választotta. Megbeszéltük. Még mindig nem tudom, hogy pontosan mi a neve, de tudom, hogy egyszer meg fogom tudni. Akár tőle személyesen, akár mástól.


Addig is dolgozom magamon.    

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!