(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Oké, kijózanodtam és anyám is helyre pakolt telefonon keresztül. Nem kell aggódni értem, már sokkal, de sokkal jobban vagyok! És most egy darabig biztosan nem nyúlok borhoz, vagy más alkoholhoz….brrrr

 Itt ülök az apartmanbéli szobámban és úgy döntöttem inni fogok. Nem, nem vizet, nem is kakaót vagy teát! BORT! Elegem lett. Elegem lett abból, hogy egy olyan emberrel próbálom megértetni, hogy szeretem és mindenem az övé, aki nagy ívben tesz az érzelmeimre! Nem fogok újra és újra ugyan abba a hibába esni, mint régen. Kétszer, mi kétszer? Háromszor is megtettem. Még én puncsoltam, hogy…

  -De, nem számít, igazán, csak legyünk együtt!

Kapcsolat függő volnék? Nem tudom. Angel egy önző disznó! Az, még a kína horoszkópja is. Igazat adok neki. Dagonyázik az önsajnálatban (amiben valószínűleg most én is…), és várja, hogy a megoldás az ölébe hulljon. ELEGEM VAN!

Egy csaj üldözi, napi 3-4 SMS-t küld, ő meg nem tudja mit csináljon. Azt monda….

  -Zavar, hogy ennyire nyomul.

Én le voltam dermedve, a szívem össze szorult, úgy zakatolt egész este, mint egy légkapalács. A gyomrom görcsben volt, se étvágy, se oldott hangulat. Nála szintén. Mi a francot csináljak? Lelki gondjai vannak, panaszkodik. Én pedig nem merek. Már senkinek, mert újabb és újabb fejmosást kapok. ELÉG VOLT! ELÉG! A KURVA ÉLETBE IS!!!!!!Lelki szemeteskosár vagyok. Barát vagyok. Szerető vagyok. Messze állok én a barátnő szerepkörtől. Igazából haza sem akarok menni. Menekülnék. A tapintat nem Angel erőssége. Már sokszor éreztem, és olyankor legszíveseben fejbe rúgnám. Miért is nem tettem meg eddig? Nem tudom. Mert szeretem? Valószínű. És félek, hogy elveszítem? Képtelenség, ugyanis soha, egyetlen percig sem adta oda semmilyét, a testén kívül. Beismerem, nekem ez nem elég. Szeretem. Szerelmes vagyok. És nem akarom, nem tudom beérni morzsákkal, ahogy az éhező sem. És én éhezem! Éhezem a szerelemre, egy normális kapcsolatra egy felelőségteljes felnőttel. Akkora kérés volna? Nem érdemlem meg? És, ha nem, akkor miért? Feleljetek!

Itt ez az üveg bor és én ma még el is fogom pusztítani. Nem mintha segítene, mert holnap mocskos rosszul leszek, ráadásul anyám hét után felhív telefonon. Nem akarok sírni. De már most érzem, hogy könnyezem. A felgyülemlett feszültség, keserűség ki akar szabadulni. Komolyan mondom, hogy senkivel sem osztottam meg a gondolataimat, eddig. Pláne, nem így összefoglalva. Elgondolkodtam, mi lenne, ha azt mondanám, mikor pénteken felhív, mikor jöjjön át, hogy most inkább ne jöjjön. Vajon elgondolkodna? Hiányoznék? Akarna engem? Keresne utána? Mert ha egyik sem, akkor ennyi volt, igazából nem is vett komolyan semmit. Szerintem kórházba is kerülhetek, mert három napja nem eszem normálisan, rám se bagózna. Vagy fel sem merülne benne, hogy köze van hozzá. Megmondanám neki? Nem hinném.  Kicsit már elegem van, hogy mindig más nő miatt szorulok ki a “boldogságból”. Isti, Balázs, Balázs, Gábor, Ákos és most Angel. Bár nem biztos, hogy nála valóban ez játszik szerepet. Szimplán ő is egyke, és kurvára önző tud lenni. Ő elvonul sajnálni magát, és le sem szarja, hogy ezzel másnak is fájdalmat okoz!Én nem keresem. Most már tényleg nem. Tegnap MSN-en keresztül megpróbáltam kommunikálni vele. Nem nagy sikerrel. Aztán egyetlen szó nélkül lelépett. Mi ez,ha nem bunkóság? Most már komolyan azt mondom, ha nem akar járni velem, ugyan ne is keressen pénteken!

Szombaton Nono barátnőmmel elmegyek megünnepelni a névnapját és elképzelhető, hogy bepasizom. Miért is ne? Ha ő nem hajlandó lépéseket tenni ilyen téren felém?

Egyenlőre azonban alkoholba folytom a bánatom. Nem tudom még, hogy mi lesz. Lehet, hogy pénteken minden kiderül. Akkor majd eldől, folytatódik e ez a “kapcsolat” vagy sem.

Kezdek becsípni. Igen, biztos, mert már feltűnően sajnálom magam és sírok. Gábor után akartam alkoholista lenni, mert az milyen jó móka lesz…hö! Na persze. Nem tudtam soha úgy berúgni, hogy felejtsek, mert folyton elrítam magam, és rosszul lettem. És persze a másnap. Akkor is megiszom ezt a bort és végre kisírom magam. Már érklelődik bennem. Nem kéne elfojtanom semmit. Azzal  csak magamnak ártok.

 Kedves művészetrajongó egyedek! Még mindig szeretettel várom a tagokat a “Reneszánsz Emberek Társasága” nevű oldalon. Ha művészembernek tartjátok magatokat, vagy csak szimplán szerettek valamilyen művészetet és szívesen nyilatkoznátok róla, keressetek meg minket az iwiw-en.

A szerkesztők!

Segíts édes istenem!

Ez az állapot elviselhetetlen.

Lelkem fáradt, remeg és fél.

Tudom, már mondták, ez van, ha eljön a tél.

Mikor az égi segítők mind visszavonulnak,

S nem is néznek vissza, ha a halandók értük nyúlnak.

Gyertyát gyújtunk, kezünk imára kulcsolódik,

Ajkunkat fohász hagyja el, szemünk lecsukódik.

Segíts édes Istenem!

Hol vagy? Miért nem fogod két kezem?

Elesetten tekintek az égre, csillagokra,

Te miért nem tekintesz rám vissza?

Elengedtetek, hogy lássátok mennyit, bírok,

De gyenge vagyok, mint gyermek az anyjáért, értetek sírok!

Segíts édes Istenem!

Miért érzem úgy, hogy mindig vétkezem?

Mi akkor tiszta vágy, bódult állapot,

Másnap káosz, zűrt, minden, mit bánhatok.

Lágy érintés, vágy és kéj,

S minden józanság múlik, ha eljön az éj.

Kell ez nekem, mint egy korty levegő,

Mint egy falat kenyér, ha érint a lepedő,

S hűs forrásvíz, ha csókol a szerető.

Segíts édes istenem!

Mindig ugyan abba a hibába esem!

Változzak tán? Vagy ez vagyok én?

Ki macskamód dorombol, s ha kell, küzd a szerelem harcmezején?

De a csatának nincs győztesen,

Csomók, hézagok csúfítják, ez életem szőttese.

Egyik énem bohó, vággyal teli szabad lélek,

A másik józan, de gyenge, attól félek.

Alul marad, ha az éj közeleg,

S tán vissza sem tér legközelebb!

Segíts édes Istenem!

Mutass egy jelet, és én követem!

2007. 12. 23.     01: 45.

     Fülöp Johanna

 Nippek, puttok, kerubok, szárnyavesztett, bukott angyalok!

Fejetetejére állt a világ. Törött szárnyú porcelán angyal vagyok.

 Már nagyon rég óta keresem, és végre rájöttem, hogy hívják az előadót. Tizenhárom éves voltam, mikor játszani kezdték! De nagyon magával ragadott, főleg a gitáros 🙂 

Hehe, izgulok. Angel még nem evett a palacsintámból. Ráadásul van mikor elszúrom a tésztát és képtelenség kisütni. Remélem, most nem ez fog történni. Vagy valami más, mondjuk idegbeteg leszek és feladom öt után. Vagy rosszul leszek a konyhában, ( ne felejtsem el kinyitni az ablakot!), megégetem magam, nem kapok megfelelő lekvárt (papám esetleg kifogyott belőle), anyuék rakott palacsintájához nem lesz elég energiám… vagy  a legrosszabba! NEM ÍZLIK NEKI! Akkor falnak megyek!

És mi lenne, ha nem gondolnék mindig a legrosszabbra? Egyik barátnőm, Tündi életfilozófiáját követve… ” várd mindig a rosszabbat. Ha jól sül el, kellemesen csalódsz, ha a rossz, akkor nem esel annyira pofára!” Ez nem is mindig könnyű. Ellent mod az univerzum törvényeinek. Mert ezek szerint eleve bevonzom a rosszat, hogy biztosan igazam legyen! NA EBBŐL ELÉG! MINDEN JÓL SIKERÜL! Ügyes szakács vagyok! Szüleim mindig megnyalják a tíz ujjukat az ételeim után! És Angel is szereti a hasát! Bár nem hinném, hogy az ő szívéhez a gyomrán át vezetne az út. Ahogy azt Anita Blake mondta a Vámpírvadász sorozategyik részében:

“Hölgyeim, én már rég rájöttem, hogy a férfiak szívéhez nem a gyomrukon át vezet az út, hanem a bordáik között, egy tízcentis bökővel!”

Hátborzongató, de reális!

Minden esetre szedtem le a netről vegetáriánus ételeket. Szeretném egyik nap meghívni vacsorázni, ha szüleim nem tartózkodnak otthon. Kis gyettyafényes vacsora, beszélgetéssel, csillagnézéssel, összebújásal, és ha úgy jön, akkor szeretkezéssel. Azt hiszem, hogy ilyen nagyon romantikus programunk még nem volt.  De lesz! Kezeskedem róla! Elvégre én vagyok a rendezvényszervező szakos a párosból! 😉  

 Leleveleztem Angellel a hétvégi palacsintázós csillagnézést. Elméletileg minden le van fixálva, csupán az időpont hiányzik. Úgy saccolom, hogy ismét olyan 19 és 20 óra között toppant be, mint általában. Akkor van időm kisütni negyven palacsintát! Senki se hőköljön hátra, kirázom a kisujjamból. Ugyan is szüleim kedvenc tepsiben sült rakott palacsintájához kell vagy harminc darab!

Majci üzenete:

“Szia!
> >
> > Előrejelzések szerint hétvégén végre tiszta lesz az ég.
> > Szerintem csavarhúzót ragadok és végre megszerelem a
> > teleszkópot. Nálatok fel lehet menni a tetőre? Onnan volna
> > az igazi Olajlámpással
> > Palacsintával kapcsolatban… melyik a kedvenc lekvárod?
> > Megörvendeztetlek vele “

Angel üzenete:

Nálunk nem lehet felmenni, de a lekvárról annyit, hogy
> gombócartúr módra szeretem mindet: Áfonyalekvár,
> baracklekvár, szilvalekvár, málnalekvár, eperlekvár,
> banánlekvár, szőlőlekveár, mogyorólekvár…
>

Majci üzenete:

Akkor kb úgy, mint én a csokit
Rendben, akkor pénteken kiteszek magamért, lehet, hogy a maradék üveggel beviszem a szobába, hátha kell még
Anyámék megörültek a palacsinta gondolatának, bár ők a sósat részerítik előnyben, így, bármikor is jössz át, biztos, hogy palacsintát dobálva találsz rám a konyhában
Banán és szőlőlekvárról még nem hallottam

Angel üzenete:

várom a dobálást!!!

(forrás: iwiw)

Kíváncsi leszek. Egyre szerelmesebb vagyok! És örülök, ha ilyen módon is örömet okozhatok neki! 

 Oké, most már valóban el kellene kezdenem ismét mozogni. Eddig ráfoghattam a beadandó házidolgozatokra, a szakdolgozatvázlatomra, de itt az ideje, hogy  a futópadra álljak. Egyszerűen muszáj! Múltkor szembesültem a ténnyel. Ott feküdtem az ágyamon, Angel átölelt, tenyere a hasamon pihent, én pedig mosolyogva lenéztem. A mosoly azonnal leolvadt az arcomról. Megláttam a combomat. Hol van már az a szép, vékony, izmos láb? Valahol a göröngyök alatt. Nem kellene sok idő, és ismét formába lendülne a testem.

Gondolkodom étrend váltásban is. Tudom, hogy ezt már mondtam, és szép lassan ki is iktatok dolgokat az étrendemből. Kávét már abszolút nem iszom, a teámat és a kakaómat is mézzel édesítem, akkor sem sokkal. Kivétel, ha a lányokkal Szemirámiszba megyünk teázni, ott kandis, vagy barnacukrot használok. Itt Fehérváron pedig hétfőn felfedeztem a boltban egy számomra új zsemlét. Tönkölybúzából készült. Sokkal tömörebb és laktatóbb. A fehérlisztet végleg ki kellene írtanom az étrendemből. Kivételt képezhet a panír és a palacsinta? A családomat nehéz átszoktatni a tönkölyre. Próbálkoztam vele, de kifogásolták a palacsintámat. Bevallom, először nekem is furcsa volt az az enyhén kesernyés íz, ami fogadott a szoksáos édes-sós ízvilág után. De hozzá lehet szokni. Komolyan! Meg is csinálom. Lehet, hogy Angel szemei el fognak kerekedni a meglepetéstől, de hát… én is kipróbáltam a főtt búzát meg a hajdinát. Majd jól megtömöm lekvárral.

Igen, ugyan is hétvégére palacsintázást terveztünk be. És már nagyon reménykedem, hogy kitisztul végre az ég. Akkor csavarhúzót ragadok, és valószínűleg sűrű káromkodások közepette összeszerelem a teleszkópomat. Készítek indiai teát, kevesebb tejjel, mint szoktam, termoszba öntöm, és két bögrével, teleszkóppal, pokróccal, és olajlámpással feszerelkezve irány a szabadtér. De csak is, ha jóidő lesz. Ha továbbra is ilyen felhős, nyírkos, esős…brrrr…gelegondolni is rossz, akkor marad a palacsinta, a tea, és filmet nézünk. Már mondogatta, hogy ne mindig csak DVD-zünk…. persze az utána lévő testmozgás miatt még nem panaszkodott, nem is fog, ezt tudom, de szeretne kimozdulni. Én is, az ég szerelmére! Életem nagy részét, eddig a négy fal közöt töltöttem jegyzetelve és könyvek fölé görnyedve. Szeretnék végre erdőt járni, kirándulni, csónakázni, sátorozni. Ezért nagyjából egyhullámhosszon vagyunk. Csak Természetanyánk nem enged még ki minket hosszabb időre. Reménykedjünk, és kérleljük őt, a ragyogó tavaszért és nyárért.

ÁMEN testvéreim 😀