Kezdek átbilleni emberundorba. Antiszociális vagyok, az izmaim erőtlenek, a gyomrom fáj. Menekülnék ebből a világból. Tudom, hogy ez nem normális, és, hogy ez elen csupán egy ember tehet, és az én vagyok. Van mikor ideig, óráig sikerül. DE aztán vissza csúszom a gödörbe, ahonnét elindultam felfelé.
Talán lassú, de biztos léptekkel kezdek el haladni.
Még mindig folytatom belső utamat. Meg kell találnom önmagam ebben az össze-vissza sötétségben.