(Élet a pasin túl) Lépések egy stresszmentesebb élethez

 Ahogy végigsétáltam a főutcán, mosolyogva konstatáltam, hogy már feltették a lámpaoszlopokra a csillag alakú világító díszeket. Igen, igen. Csalhatatlan bizonyítéka, hogy közeleg az ünnepi időszak, s hamarosan forraltborozhatunk a vásásron. Ám, amint befordultam a főtérren, egy pillanatra macskakőbe nőtt a lábam.

Döbbenet! Fizikai képtelenség! Istenem! De még is miként? Ez hatalmas!

Körülbelül ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben körbejártam a hatalmas jegenyét, mely egyik napról a másikra kinőtt a Városháztéren Székesfehérváron.

Alatta ujjnyi vastag forgácsréteg, mely arról árulkodik, hogy még sem magától jött ide, szedte fel a macskaköveket, és faragta be magát a helyére!

Te jó ég! Nem korai? November 17 van!

A vásár 29én, vasárnap este kezdődik. Még sosem láttam, de Lilu elmondása alapján, nagy buli lehet. Állítólag leoltják mindenhol a közvilágítást, majd a polgásmester szavára felkapcsolják az utcai ünnepi világítást, majd újra a közvilágítást. S ezzel kezdetét veszi a karácsonyi vásásr.  Gyönyörű lehet

Viszont a sopron.hu-n még utalás sincs arra, hogy mikor kezdődik meg az idei adventi vásár. Talán ugyan akkor, mint itt Fehérváron, hiszen 29 már gyertyagyújtás.

 Pedig jó volna tudni. legfeljebb annyit tehetek, hogy naponta rápislantok a webkamerára, amely a főterünket mutatja. Onnan szoktam nézni a készülődést, mikor még Fehérváron tartózkodom. Előszor oda is a fenyőfát hozzák, hasonló méretűt, mint ide, Fehérváron. Csupán utána kezdik el felállítani a kis bodegákat.

És most, mikor végre csütörtökön haza utazom, talán láthatom, hogy már nálunk is felhelyezték az ünnepi díszeket a városra. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de óriási melegség önti el a szívemet, mikor az állomásról kijövet este meglátom a főút fölé kirakott karácsonyi igősorokat. És, ha mellé még szépen szállingózik a hó, az csak grátisz. 

És újabb siker! Emlékeztek, hogy már két éve kergetek egy bizonyos könyvet? Nos! Teljes siker! Végre rátaláltam! Igen, végre nekem is megvan Vavyan Fable-től, a Szennyből az angyal. És már mélyen belmerültem az olvasába! Egy antikváriumban bukkantam rá. Aznap csak röpdösni tudtam! 🙂 

 Érdekes… negyedik éve járom Fehérvára, de még egyszer sem néztem meg a Pelikán udvarban lévő órajátékot. Most Liluval leültünk, s egyéb kisgyermekes családok társaságában megtekintettük a királyok és szentek felvonulását.

A mályvatea hatását már érzem. Mindig jó, ha az ember könnyíteni tud a bélrendszerén. Így is úgy éreztem, hogy fel vagyok telve salakanyagokkal. Ma még iszom egyet, aztán kéthét múlva a következő három napot. Azért próbálom csökkenteni az adagot, mert nem vagyok túlsúlyos, csak két-három kilót szeretnék leadni, s ez a pár plusz kiló sem igazán zsírban mérhető, inkább a szervezetemben felhalmozódott salakanyagoktól. Már most könnyebbnek érzem magam. Ráadásul igyekszem visszafogni az olykor rámtörő farkasétvágyat. Van mikor sajnos elszalad velem a ló.

Van még egy ötletem, illetve vágyam, amit most pénteken ki is élhetek. Édesanyámmal megbeszéltem, hogy elmegyünk a Vital centerbe, és infraszaunázunk. Azt mondják nagyon kedvező hatása van az immunrendszerre és a méreganyagok kiürítésére.

http://www.femina.hu/fittseg/infraszauna

Nézzétek meg ezt a linket, ebből sok hasznos információt tudhattok meg az infraszaunázástól. Egyszer régen még Magnoli ajánlotta nekem a méregtelenítés ezen módszerét. Szerinte garantált a fogyás, és múlik a narancsbőr. Majd kiderül 🙂 Hétvégén kipróbálom. Anyámis dícsérte 🙂

 Új módszert találtam! Fogyasztó tea. Méghozzá keverék: mályva, ginseng, zöld tea. Két napja iszom. Mivel mérleg nincs a közelemben, így nem tudom lemérni a hatást. Majd otthon. Annyi tuti, hogy a mérleg utoljára 68 kilót mutatott.

Érdekes, van aki dícsére a mályva teát, van akinek rossz tapasztalatai vannak. Igyekszem nem túlzásba vinni.  

Felfrissíti a vérkeringést, lelazít, megnyitja a csakráidat, szabad utat enged a testedben áramló energiáknak, és segít elindítani, illetve lezárni a napodat. Akár hiszitek, akár nem, most kivételesen nem a szexről beszélek. Jógázni kezdtem.

Mindig azt hittem, hogy a jóga egy relaxációs, lazító vállfaja a sportnak. Hogy pihentet, frissít és jobban lesz tőle az ember. Nagyot tévedtem!

Ma egy hirtelen ötlettől vezérelve elsétáltam a Media Marktba. Nem csupán lődörögve, hanem konkrét szándékkal. Jóga DVD-t szerettem volna vásárolni. Először meg sem találtam. Végül kettő rám kacsintott. Nem tudtam melyik legyen, az egyik 55 perces, a másik 110 perces, így optimista módjára a hosszabbat választottam. Barátnőim kinevettek, miután felfedezték mit rejt a reklámszatyorka.

-Azért valaki legyen a közeledben, aki segít szétcsomózni a tagjaidat – kuncogott Rita.

Bíztam annyira magamban, hogy “ugyan már, csak nem gabajodom annyira össze”. Este neki is készültem. Leterítettem a pokrócomat a padlóra, kicsit lazítottam, biztos, ami biztos alapon, majd elindítottam a CDt. Nekiláttam a gyakorlatoknak. Az első még vicces volt.

-Vegyük fel a Hegy pozíciót – mondta a szálkás, sztrecs tréningben vadalmaként vigyorgó amerikai szőke nő.

Ez annyiból állt, hogy összezárt lábakkal megtaláljuk az egyensúlyt, s hol előre, hol hátra dőltem. Még nevettem is. Jó móka volt. Ám a Fa állás, már kevésbé, a Harcos pozíció pedig egyenesen fájdalmas. Mire végetért a 110 perces jóga gyakorlatsor, remegett mindenem. Csak feküdtem a pokrócon, leizzadva, remegve, sajgó tagokkal. Bámultam a mennyezetet.

Erre mondják azt, hogy ellazítt? Nem hiszem el!

 És ez az, amit soha nem fogok produkálni! Bár látványnak nem utolsó!

🙂

 Mint azt egy október végi híradásban hallottam, igaz csak fél füllel, a világválság miatt az üzletek igyekeznek mindent leakciózni.

Ezzel igazán akkor szembesültem, mikor a hiradás után két nappal később besétáltam a helyi hipermarketbe, s párommal nagyban vitatkozva, kishíjján nekiszédültem egy akciós polcnak. Nem fogjátok elhinni mik néztek velem szembe! Mikulások. MIKULÁSOK minden méretben. Hóemberek, angyalkák, adventi naptárak, díszdobozos csokoládék, s nem sokkal hátrébb hatalmas kondérokban szaloncukrok. Felettük a nagy tábla, jókora piros betükkel, hogy még a zöldségosztályról is jól lássák, kiírva:

AKCIÓS SZALONCUKOR 

Zsoltira nézve félhangosan elgondolkodtam.

-Normálisak ezek? Október 27 van!

-Nem tudom – vont vállat, majd kézen fogott és elsétáltunk szüleim után a hentesárú osztályra. – De ha így folytatják, akár már augusztusban kitehetik őket.

-Bár az akciót abból a szempontból megértem, ha most veszik meg, lejár a szavatossága, mire aktualitást kap – mondtam. Ő mosolyogva a fejét rázta és bekanyarodtunk a hentespultokhoz. 

Útközben elcsíptem egy-két méltatlankodó mondatfoszlányt:

-…egyre korábban…

-…ezek megbolondultak…

-…a valentini csicsák után pedig akár már február 15-én kitehetik a husvéti nyulat!

-…anya…. miért járt már itt a Télapó?

Csak a fejemet csóváltam. Igazuk volt! Évről-évre korábban teszik ki a karácsonyi dekorációkat, kezdik el árusítani a csokitélapókat. Bár abban igazat adok, jobb, ha a Mikulás ruhába öltöztetett ex húsvéti nyulakat minél gyorsabban elpasszolják! A múlthét végén pedig az Alba plázában sétálva megtorpantam a virágüzlet kirakata előtt. Neeeem, nem azért, mert olyan gyönyörű csokrokat és szobapárfányokat láttam…. öt különböző színben és stílusban feldíszített műfenyű vigyorgott az arra járókra, híresztelve, hogy ” Figyelem, már csupán  42 nap van Karácsonyig!”

Összeszedtem elhullajtott államat a padlóról, megráztam a fejem, és igyekeztem tovább sétálni.

Nem arról van szó, hogy nem várnám a Karácsonyt. Most igazából a december 15öt nem várom. Arra kell leadnom a szakdolgozatomat. Épp, hogy nekiálltam. Van egy hónapom rá. Ha azon túl vagyok, már teljes mellbedobással készülök az ünnepekre. És a vizsgáimra :-s

Na de akkor is! Mikulások és rénaszarvasok a hulló avaron?

Túléltük a 2008-as gólyabált!

„Gólyának áll a világ!” Hirdette a Kodolányi János Főiskola „A” épületének bejárata felett lengedező plakát. És igen! Túléltük a 2008. november. 6-i gólyabált, melyet a budapesti Vasúttörténeti Parkban rendeztek meg immáron másodszor.

2008. november 6-án került megrendezésre a Djuice segédletével az idei első gólyabál, méghozzá iskolánk, a Kodolányi János Főiskola számára. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette a báli szezon. Ahogy a cím is hirdeti, ez az este elsősorban a gólyáké, más kérdés, hogy őket csak elvétve lehetett látni.

A helyszínt ismét fővárosunk biztosította a Vasúttörténeti Parkban. Az indulás kicsit nehézkes volt, a 6 órai indulásból igen csak fél 7 lett, ennek okát, hogy az enyhén illuminált állapotban lévő hallgatók nem találták meg egyszerűen a buszt. Rövidke 20 perces utazásunk során mikor éppen, hogy kiértünk fehérvárról az első benzinkúton meg kellett állni ki tudja mi okból. A tervezett nyolcórás érkezés helyett fél kilencre parkoltunk le a bejárata előtt. Miután megúsztuk a macskaköves utat magas sarkúban, érvényesítettük a jegyünket, leadtuk a kabátunkat a ruhatárban, majd elindultunk, hogy felmérjük a helyszíneket.

A „teremben” békés egykedvűséggel álltak a bemutatásra szánt vasúti szerelvények, elsősorban mozdonyok. Kellemesen friss novemberi időjáráshoz társult még az épületegységben lévő alig 18 fok, így elég nehezen akarództunk megválni kabátjainktól. Meglepődve tapasztaltuk, hogy milyen kevesen vagyunk, holott érdekes programokkal készültek mind a gólyák, mind pedig a felsőbb évesek számára. A bált hivatalosan is megnyitotta dr. Szabó Péter rektor úr, valamint a HÖK elnök Mozsár Andor. Ez után vette kezdetét az első koncert.

Három színpadot állítottak fel. A legelső a Jazz színpad volt, azután a Kodolyányi nagyszínpad következett, ahol egyelőre gépzene szólt, de ide várták a fellépő zenekarokat. Leghátul pedig Borsodi színpad állt, ahol 23 órától jelmezes karaoké vette kezdetét.  A nagyszínpadon a Hellokids szolgáltatta a talpalávalót és fokozta a hangulatot elsőként. Majd a meglepetés vendégek borzolták a kedélyeket. Az este csúcspontja mégiscsak a Back II Black volt, akik slágereikkel késztettek mindenkit a velük való énekelésre és eszméletlen tombolásra.

 Az épület falán, ahol maga a rendezvény zajlott, több helyen nyomtatott szöveg figyelmeztetett: „Vigyázat! A talaj egyenetlen!” Cseppet sem túloztak! Kis kráterek, deszkák, és a betonpadlóba épített sínpárok nehezítették a tűsarkú cipőben való közlekedést. A mi cipő sarkaink is eltűntek a deszkák között egy-egy óvatlan pillanatban, így anélkül is, hogy ittunk volna, minket is hívogatott az édes anyaföld. Kissé csalódottan tapasztaltuk azt is, hogy a növekvő tömeg ellenére alig biztosítottak helyet azok számára, akik szomjukat szerették volna csillapítani, vagy a tánc fáradalmait kipihenni. Ahogy lenni szokott a lányok csoportosan kószáltak főként a mellékhelyiség felé, így a mosdónál hosszú sorok álltak, és részeg, élő terepakadályok nehezítették a mozgást. A fiúk a homokozó vödörnek álcázott koktélos „pohárból” szürcsölték a drága nedűket.

A Djuice csapata segítségével lehetőség volt nevezni a Bálkirály (Csókkirály) és Bálkirálynő (Csinibaba) címekre is. Éjfélkor kerültek kihirdetésre a cím boldog tulajdonosai ezen a tituluson kívül a Djuice felajánlásában egy új telefonnak is, örülhettek. Bár a szépségnek nem sok köze volt a dologhoz fogalmazzunk úgy azok nyertek, akik nagyobb baráti körrel érkeztek és rájuk szavaztak.

Az utolsó fellépő Erős vs. Spigyboy volt, valamint volt még jelmezes karaoke a Borsodi színpadnál. Ám, aki nem kedveli az elektronikus zenét, annak éjféltő már igencsak elment a kedve a bálozástól. Igazság szerint a hangulat elszállt a szélben a Back II Black után. A Djuice jóvoltából képek is készültek ezeket a www.azengolyabalom.hu oldalon lehet megtekinteni.

Úgy tartják, hogy a bál „kivirágos kivirradtig” tart, ám nem sokkal éjfél után inkább kókadozó, sem mint igazán bulizni vágyó gólyákat és felsőbb éveseket lehetett látni, pedig programban nem volt hiány. Mégis a szervezésben itt ütközött ki a legnagyobb hiányosság. Az előzetes tájékoztatás után, többedmagunkkal úgy tudtuk, hogy éjjel, egy vagy kettő körül fog, az első busz visszaindulni városunkba, hogy az elfáradt vagy unatkozó hallgatókat hazavigye. Azokra ugyanis nem gondoltak, akik nem akartak kapuzárásig maradni. Az első hírek a fehérváriak számára arról jöttek, hogy a buszok csak hajnali 4-kor fognak indulni. A nagy kampányolások és nem tetszésnyilvánítások vezettek oda, hogy 3 kor mégiscsak elindult egy busz. Az igazi okokat nem tudjuk, hogy előbb miért nem lehetett volna elindítani egyet. Minden esetre igazolás az, erre a problémára, hogy a 3-kor induló buszra már fél 2-kor szállingóztak az emberek. Ezúton is köszönjük a buszsofőrnek, hogy felengedett minket 2-kor és nem kellett fagyoskodnunk a hidegben. Minden esetre ezen a buszon kétszer annyian akartak hazautazni, mint amennyi ülőhely volt.

Kritikánkban annyi szerepelnek:

 A bál helyszíne hideg volt és szeles, a ruhatár önkiszolgálóvá avanzsált éjfél után, s mindenki a levert kabátokon taposott, az elektronikus zene, hiába híres a DJ páros, nem igazán vált be, a hallgatókat jegyvásárlásnál félreinformálták a buszokkal kapcsolatban. Lehetett volna jobb is.

 Bár lehet, hogy csupán azért érezzük így, mert nonkonformista lévén nem követtük társainkat ájulásig az alkoholmámorba.  A szerencsésebbek hajnali négyre értek vissza a kollégium épülete elé, s miután fájós lábbal leszálltak a buszról, felsóhajthattak: „Igen! Túléltük a 2008-as gólyabált!”

 Miért van az, hogy időnként minden nő megőrül. Magamon sem értem sokszor. Hol önbizalomtól duzzadóak vagyunk, máskor pedig vakondként elbújnánk a föld alá, vagy szimplán csadort öltenénk.

Van aki a férfiakra fogja, más azt mondja “front van”. Esetleg menstruálni fog. No, még ez áll a legközelebb az igazsághoz. Bizony, bizony, ismét azok a fránya hormonok.

Azt mondják, mikor a nők ösztrogénszintje a tetőfokán van, ez körülbelül a ciklus 14. napjától a 16. napig tart, olyankor lérezzük magunkat a legkívánatosabbnak. És valóban, olyankor azok is vagyunk. A hajunk fényesebb, ajkaink teltebbek, arcbőrünk ragyogóbb és pirospozsgásabb. Ilyenkor vagyunk a legtermékenyebbek. Ilyenkor vonzuk a leginkább a férfiakat. Puszat kémia  és biológia.

Menstruáciu alatt és után viszont lecsökken az ösztrogénszint. Olykor agresszívek leszünk, férfuasabbak. Ilyenkor jobban megy a vezetés, józanabbul gondolkodunk, gyakorlatiasabbá válunk.

Menstruáció előtt viszont a visszatartott víztől felpuffadunk, gyorsabban zsírosodik a hajunk és a bőrünk. És ez az, amiért vállalnánk erre az egy hétre a vakond életmódot.

Itt tartok. Puffadok, ver a víz, zsírosodom. Király! Kész öröm olykor nőnek lenni. És ismét ott vagyok, hogy súlyosnak érzem magam. Jelenleg 68 kiló vagyok, de már igencsak szándékomban áll 66 kilóra visszasülyedni. Azt hiszem újra kellene kezdenem a Leg Magic-et is! Pffff!

Igaz, hogy Zsoltinak tetszem, és a környezetem szerint is fogytam. Vagy, hogy így pont jó vagyok. De akkor miért érzem magam kövérnek? Hmmm. Passz! 

 Itt egy magas sarkú cipő, ott egy drága ruha, nyakkendő, öltöny, időpont egyeztetés a fodrászhoz, gyors szőrtelenítés, némi serkentőszer, lakodalmas zene, de valóban ennyiből állna egy bál?

 Minden évben eljön a báliszezon. A lányok ilyenkor megvadulnak, mindenhol báliruha után kajtatnak, s azon versenyeznek kinek mennyire mély a dekoltázsa, mennyira tapadós a ruhája, melynek a legminibb, finomabb az anyaga, és kié volt a legdrágább.

Itt ez húszezer forintos körömcipő, ott egy negyvenezer forintos báliruhának csúfolt ruhafoszlány, ami valljuk csak be, inkább kombinénak néz ki. Többet mutat, mint takar. És akkor még nem beszéltünk a frappáns kiegészítőkről, mint a Hello Kitty-s stasszköves melltű, vagy a hatalmas gyöngyökből fűzött nyaklánc, esetleg ennek rokona, kisebb fajtából össze boronált köldökig érő karácsonyfadísz. És még csak nem is túloztam. Ilyeneket egykor a karácsonyfákon láttam körbetekerve. Egy divattervező nagyon kreatív lehetett tavaly.  Strasszos kistáskák, lényeg, hogy “minden” elférjen benne. Egyszóval nagy költségvetésű kis semmiségek; minitáska, miniruha, minimobil, minimális agyi aktivitás vasta pénztárcával, és ennél is nagyobb egóval.

Ha dúrva számításokat végzek, még akkor is egy átlag lánynak, ha nagyon ki akar tenni magáért egy bál alkalmával, minimum nyolcvan-kilencvenezer forintot költ csak arra, amit viselni fog, s ebbe még nem számoltam bele a frizurát és a kozmetikust.

Míg az urak? Egyszerűen inget, öltönyt nyakkendőt húznak, a kék antilop bőrcipő helyett megteszi a sima fekete olasz is, némi pomádé, üvegnyi pacsuli, whisky a laposüvegbe, óvszer a zsebbe és indulhat a móka. Dúrván húszezer forintnyi költséggel.

Lányok, úgy érzem ennek nincs értelme. Hiszen csak egyer vesszük fel, akkor meg mi a fenének vegyünk márkás, méregdrága ruhákat? Hogy menőnek érezzük magunkat? Egyet mondok. Egyszerű kis koktélruha is elég. Sminkeljünk szépen, csináltassuk meg a hajunkat és egyszerűen érezzük jól magunkat barátaink társaságában.

Én ezt fogom tenni. És sokat fényképezek 🙂

 Szúrós tekintetek, suttogás, félrenézis… Ismerős egy szakítás után, mikor szembe találjuk magunkat a közös ismerősökkel és exünk családjával? Sosem tudhatjuk pontosan miért teszik.

  Az első találkozás a közös ismerősökkel mindig kínos. Van, aki együttérzően beszélget velünk, vagy csak messziről néz. Rosszabb esetben, rád sem néz, kerüli a tekinteted, s, ha nagyon ragaszkodsz hozzá, talán harmadik feszólításra visszaköszönnek.

Ám a suttogás nem marad abba, minél jobban telik az idő, annál hangosabb lesz, annál több mindent hallasz vissza. Kiderülnek újabb részletek, amikről addig nem is tudtál.

Amikor a leginkább boldognak érzed magad, amikor kezdenek rendbejönni a dolgaid, akkor bukkannak elő olyan részletek, amikre soha nem gondoltál volna. Hogy az ismerősök 90% a veled szimpatizál. Hogy mekkora ökörségnek és gerinctelenségnek tartották, azt, amit veled tettek. És, hogy Tudjukki mennyire nem érett egy komoly kapcsolatra.

Mikor kiderült, hogy mennyien állnak a pártomon, illetve mennyi szimpatizánsom van, a kezem beledermedt a krumpli darabolásába. Anyámra pillantottam. Nem tudtam elhinni, hogy ilyet mondott. Zsolti csendesen ült az asztal egyik végében, anyám a másikban. Én elkerekedő szemekkel felé fordultam.

-Vajon, amikor szüskégem volt a támogatásra, miért nem bukkantak elő? – kérdeztem végül.

-Azért, mert akkor ezt kellett megélned, hogy fejlődj. És most vagy készen arra, hogy ezeket megtudd. Talán azért, mert most már nincs rád akkora hatással. Nem száll a fejedbe.

Ebben lehet valami. Egy évvel ezelőtt még dagadt volna a mellem ezektől a mondatoktól, hogy lám csak lám, a családodon kívül mindenki gerinctelennek tart! De most már csak szimplán jólesett.

Valóban boldog vagyok Zsolti mellett. A vasárnapi temetőjárás alkalmával, mikor benéztünk keresztanyámékhoz, bemutattam nekik a páromat. Keresztanyám kezet fogott vele, szélesen felmosolygott rá és bemutatkozott.

-Képen már láttalak, ott szimpatikus voltál. De most, hogy élőben is találkozunk, még inkább az vagy.

-Hát… köszönöm – mosolygott Zsolti. Láttam rajta, hogy kicsit zavarba jött.

Kicsivel később szüleim társaságában bent vacsoráztam a konyhában, Zsoltit kint fogták az ebédlőben. Zsuzsi bejött hozzánk, én pedig megfogtam a karját.

-Na? Mi a véleményed?

-Nagyon aranyos.

-Szimpatikusabb?

-Sokkal – vigyorgott rám.

Anno kiderült, hogy Gábor abszolút nem volt neki szimpatikus, le is akart róla beszélni. (Nem való ő hozzád kis Joci.) Mikor szakítottunk, vigasztalt telefonon és e-mailben is. Mennyire igaza volt, hogy nem hozzám illő férfiba bolondultam bele. De most… ezt a helyeslő, vidám kifejezést még nem láttam az arcán. De érdekes módon most mindenki szerint jó választás volt. A leginkább mamám helyesli azt, hogy Zsoltival járok, pedig a legelején a ellenezte a leginkább. (Majcikám, úgy örülnék, ha nem jönnétek össze. Zsolti már 33 éves, neki már családra van szüksége. Ismerlek, te még nem akarod lekötni magad.) Most pedig…(Olyan szépek vagytok együtt. Látom boldog vagy. Kicsim, csak úgy ragyogsz.)

Mindezt jó jelnek veszem.

Egyik ismerősöm, akivel tegnap beszélgettem, egyszercsak megszólalt.

-Szerintem Karácsonykor megkéri a kezedet.

-Nem hinném. Szerintem túl korai volna – feletem.

De mi van, ha valóban tervezgeti? Mindenki úgy érzi, hogy ő a szerelmesebb. Én is így érzem. És olyan kiszólásai vannak, amik valóban arról tanúskodnak, hogy fülig szerelmes. Már abból érzem, ahogy rám néz. Készen állnék arra, hogy elfogadjam? Mármint tévedés ne essék…. fülig szerelmes vagyok magam is, bár most kicsit józanabbul, mint az eddigi kapcsolataimban… és szeretnék tőle gyerekeket, el tudom képzelni, hogy hozzá megyünk és boldogan élünk, amíg …..

De lehet, hogy megijednék, ha a karácsonyfa alatt egy gyűrű vigyorogna rám, vagy ő egy ékszerdobozzal a kezében, ami egy köves gyűrűt rejt.

Lehet, hogy kifutnék a világból. De lehet, hogy nem….