Gólyabál 2008

Túléltük a 2008-as gólyabált!

„Gólyának áll a világ!” Hirdette a Kodolányi János Főiskola „A” épületének bejárata felett lengedező plakát. És igen! Túléltük a 2008. november. 6-i gólyabált, melyet a budapesti Vasúttörténeti Parkban rendeztek meg immáron másodszor.

2008. november 6-án került megrendezésre a Djuice segédletével az idei első gólyabál, méghozzá iskolánk, a Kodolányi János Főiskola számára. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette a báli szezon. Ahogy a cím is hirdeti, ez az este elsősorban a gólyáké, más kérdés, hogy őket csak elvétve lehetett látni.

A helyszínt ismét fővárosunk biztosította a Vasúttörténeti Parkban. Az indulás kicsit nehézkes volt, a 6 órai indulásból igen csak fél 7 lett, ennek okát, hogy az enyhén illuminált állapotban lévő hallgatók nem találták meg egyszerűen a buszt. Rövidke 20 perces utazásunk során mikor éppen, hogy kiértünk fehérvárról az első benzinkúton meg kellett állni ki tudja mi okból. A tervezett nyolcórás érkezés helyett fél kilencre parkoltunk le a bejárata előtt. Miután megúsztuk a macskaköves utat magas sarkúban, érvényesítettük a jegyünket, leadtuk a kabátunkat a ruhatárban, majd elindultunk, hogy felmérjük a helyszíneket.

A „teremben” békés egykedvűséggel álltak a bemutatásra szánt vasúti szerelvények, elsősorban mozdonyok. Kellemesen friss novemberi időjáráshoz társult még az épületegységben lévő alig 18 fok, így elég nehezen akarództunk megválni kabátjainktól. Meglepődve tapasztaltuk, hogy milyen kevesen vagyunk, holott érdekes programokkal készültek mind a gólyák, mind pedig a felsőbb évesek számára. A bált hivatalosan is megnyitotta dr. Szabó Péter rektor úr, valamint a HÖK elnök Mozsár Andor. Ez után vette kezdetét az első koncert.

Három színpadot állítottak fel. A legelső a Jazz színpad volt, azután a Kodolyányi nagyszínpad következett, ahol egyelőre gépzene szólt, de ide várták a fellépő zenekarokat. Leghátul pedig Borsodi színpad állt, ahol 23 órától jelmezes karaoké vette kezdetét.  A nagyszínpadon a Hellokids szolgáltatta a talpalávalót és fokozta a hangulatot elsőként. Majd a meglepetés vendégek borzolták a kedélyeket. Az este csúcspontja mégiscsak a Back II Black volt, akik slágereikkel késztettek mindenkit a velük való énekelésre és eszméletlen tombolásra.

 Az épület falán, ahol maga a rendezvény zajlott, több helyen nyomtatott szöveg figyelmeztetett: „Vigyázat! A talaj egyenetlen!” Cseppet sem túloztak! Kis kráterek, deszkák, és a betonpadlóba épített sínpárok nehezítették a tűsarkú cipőben való közlekedést. A mi cipő sarkaink is eltűntek a deszkák között egy-egy óvatlan pillanatban, így anélkül is, hogy ittunk volna, minket is hívogatott az édes anyaföld. Kissé csalódottan tapasztaltuk azt is, hogy a növekvő tömeg ellenére alig biztosítottak helyet azok számára, akik szomjukat szerették volna csillapítani, vagy a tánc fáradalmait kipihenni. Ahogy lenni szokott a lányok csoportosan kószáltak főként a mellékhelyiség felé, így a mosdónál hosszú sorok álltak, és részeg, élő terepakadályok nehezítették a mozgást. A fiúk a homokozó vödörnek álcázott koktélos „pohárból” szürcsölték a drága nedűket.

A Djuice csapata segítségével lehetőség volt nevezni a Bálkirály (Csókkirály) és Bálkirálynő (Csinibaba) címekre is. Éjfélkor kerültek kihirdetésre a cím boldog tulajdonosai ezen a tituluson kívül a Djuice felajánlásában egy új telefonnak is, örülhettek. Bár a szépségnek nem sok köze volt a dologhoz fogalmazzunk úgy azok nyertek, akik nagyobb baráti körrel érkeztek és rájuk szavaztak.

Az utolsó fellépő Erős vs. Spigyboy volt, valamint volt még jelmezes karaoke a Borsodi színpadnál. Ám, aki nem kedveli az elektronikus zenét, annak éjféltő már igencsak elment a kedve a bálozástól. Igazság szerint a hangulat elszállt a szélben a Back II Black után. A Djuice jóvoltából képek is készültek ezeket a www.azengolyabalom.hu oldalon lehet megtekinteni.

Úgy tartják, hogy a bál „kivirágos kivirradtig” tart, ám nem sokkal éjfél után inkább kókadozó, sem mint igazán bulizni vágyó gólyákat és felsőbb éveseket lehetett látni, pedig programban nem volt hiány. Mégis a szervezésben itt ütközött ki a legnagyobb hiányosság. Az előzetes tájékoztatás után, többedmagunkkal úgy tudtuk, hogy éjjel, egy vagy kettő körül fog, az első busz visszaindulni városunkba, hogy az elfáradt vagy unatkozó hallgatókat hazavigye. Azokra ugyanis nem gondoltak, akik nem akartak kapuzárásig maradni. Az első hírek a fehérváriak számára arról jöttek, hogy a buszok csak hajnali 4-kor fognak indulni. A nagy kampányolások és nem tetszésnyilvánítások vezettek oda, hogy 3 kor mégiscsak elindult egy busz. Az igazi okokat nem tudjuk, hogy előbb miért nem lehetett volna elindítani egyet. Minden esetre igazolás az, erre a problémára, hogy a 3-kor induló buszra már fél 2-kor szállingóztak az emberek. Ezúton is köszönjük a buszsofőrnek, hogy felengedett minket 2-kor és nem kellett fagyoskodnunk a hidegben. Minden esetre ezen a buszon kétszer annyian akartak hazautazni, mint amennyi ülőhely volt.

Kritikánkban annyi szerepelnek:

 A bál helyszíne hideg volt és szeles, a ruhatár önkiszolgálóvá avanzsált éjfél után, s mindenki a levert kabátokon taposott, az elektronikus zene, hiába híres a DJ páros, nem igazán vált be, a hallgatókat jegyvásárlásnál félreinformálták a buszokkal kapcsolatban. Lehetett volna jobb is.

 Bár lehet, hogy csupán azért érezzük így, mert nonkonformista lévén nem követtük társainkat ájulásig az alkoholmámorba.  A szerencsésebbek hajnali négyre értek vissza a kollégium épülete elé, s miután fájós lábbal leszálltak a buszról, felsóhajthattak: „Igen! Túléltük a 2008-as gólyabált!”