Észrevettétek már, hogy vannak olyan esetek, amikor a nők, akár két boxoló, mentálisan összecsap? Ez a jelenség rendszerint azon egyedek között szikrázik fel,
Szemmel tartjuk egymást, nyomozunk a másik után, ellenőrízzük, elkerüljük, tervezgetjük a “mi lesz akkor há“-t. És valljuk csak be, van mikor nagyon is élvezzük a helyzetet.
Hasonlókon jómagam is keresztül mentem mostanában. Az új év sem volt mentális összetűzésektől mentes. Rendszerint nem én voltam a kezdeményező fél. És ami a legjobb…. változatos volt. Az elmúlt egy hónapban összesen három nővel akadtam össze ilyen-olyan helyzetekben….
Az első nagyon megmosolyogtatott…
December 30-át írunk, a helyszín a Hangár musicgarden előtere, éppen Lord koncertre hangolt a tömeg. Zsoltival leadtuk a kabátunkat, és félrevonultunk, hogy megvárjuk barátainkat. Bezsúfolódtunk a cso-csó asztalhoz, szardíniának éreztem magam egy alumínium dobozban. Éppen a tömeget figyeltem, mikor hallotam, hogy egy nő a tömegből párom nevét hajtogatja… “Jé, itt a kis Böröcz!” Szemem sarkából még azt is láttam, hogy a vállát bökdösi, hogy tudassa Zsoltival, ő itt van és szeretné magát észrevetetni vele. Zsolti oda is fordult, mint kiderült, a nőt Timinek hívják, és ismeretségük nagyon régre nyúlik vissza. Vészesen közeledett felénk a tömegen átnyomakodva, női aggyal gondolkodva sejtettem, hogy a nyakába próbálja vetni magát, hogy régi ismerőshöz híven két nagy puszival üdvözölje. Figyeltem őt. Egy darabig nem törődött velem. Nyílván csak egy csaj vagyok a tömegbe zsúfolva, akinek feltűnt az ő heves érzelemkinyílvánítása.
-De rég láttalak Böri!
-Szia Timi. Én is téged.
-Egyedül vagy? – kérdezte széles mosollyal.
-Nem – feleli szintén mosolyogva a párom.
Ekkor torpant meg. Még mindig őt figyeltem. Nem agresszíven, inkább kíváncsisággal. Egyrészt érdekelt, hogy ki ő, másrészt arra is kíváncsi voltam, hogy mi lesz a következő lépése. Nem vagyok agresszív, mint a dominánsok némelyike, akik azt vallják, hogy “legjobb védekezés a támadás!” Én inkább úgy vagyok vele, hogy csendesen, érdeklődve figyelem a területemre ólálkodót, hát ha csak áthalad rajta. Csupán akkor kezdem felfújni magam, ha látom, hogy veszély fenyeget. Ha ezt sem érzi meg, akkor kieresztem a karmaimat (Tulajdonképpen bemutatkozom…: Szia! Johanna vagyok, xy barátnője.) Hála az égnek egyiket sem kellet megtennem. Timi észrevette a láthatatlan határvonalat. Bár nem is volt annyira láthatatlan. Most nézett csak meg jobban magának. Ahogy jött felénk
Zsoltival később kitárgyaltam… lehet, hogy megörült a régi ismerősnek, és felötlött benne egy futó numera lehetősége, de aztán rádöbbent, hogy nem kivitelezhető a célszeméllyel, így tovbb állt. Mindezt abból is gondolom, mert miután Zsoltiról letett, összefutott Mikivel, akinek sikerült a nyakába borulnia hasonló szövege.
-Szia Miki. Rég láttalak. Egyedül vagy?
Másnap, Szilveszterkor a főtéri bulin sem akart bemutatkozni, vagy engedni, hogy engem bemutassanak neki. Oda sem jött hozzánk. Távolabb szórakozott.
A második esetem főszereplője még mindig Judit, így ezen nem rágom át magam újra. Lényeg a lényeg…. még mindig megfigyelés alatt tart, a fene se tudja, hogy miért, s rendszeresen, ha eljön az üzletünk előtt, bebámul.
A harmadik epizód Zsolti volt barátnőjével, Évával esett meg. Őt csak nemrég láttam élőben, s képeket is találtam róla wiwen, így már az utcán is megismerem. Az rémlett, hogy Január első felében egyszer egy hozzá hasonló nő benézett a kirakaton, de akkor még nem igazán jegyeztem meg a vonásait. Ám szombaton már biztos voltam, hogy a vállig érő, barna hajú nő, aki mosolyogva betekint a kirakat előtt elsétálva, maga Éva.
Furcsa. Engem előbb-utóbb minden ex, jelenlegi, és plátói szemmel fog tartani? Nyílván mással is megesik. Csak én tartom ennyire számon. Mindenesetre elgondolkodtatnak, megnevettetnek, és még jó bejegyzésalapot is szolgáltatnak. Hajrá!!!