Vajon miért van az, ha az ember nincs rendben önmagával, a háta közepére sem kívánja a a világegyetemet, és annak minden élőlényét embertől az amőbáig? Ma valahol itt kullogtam. Koncentrációs zavaraim voltak. Rossz a mozgáskordinációm, és harmadikra fogom meg normálisan a tárgyakat. Azt hiszem ez azért van, mert nem vagyok teljes mértékig jelen a testemben. Viszont fogalmam sincs, hogy lelkileg merre járok.
Ugyan akkor szeretethiányom van, pedig emberileg mérhetetlenül sokat kapok, és ugy érzem, hogy a felét sem vagyok képes vissza adni mindannak, amivel Zsolti elhalmoz. Igaz, az embernek vannak ilyen napjai, mikot kiálhatatlan, elvonulna a világ elől. Amit természetesen, ahogy drága jó édesapám mondta, nem tehetünk meg, pláne, ha dolgozunk. Én sem zárhatom magamra a virágbolt ajtaját “Rögtön jövök” táblát kiakasztva. Pedig ma legszívesebben elmentem volna az erdőbe, hogy kicsit magamra maradja a csenddel és a gondolataimmal. vagy volna annyi dolgom, hogy ne érjek rá gondolkodni.
Túlságosan is intenzív lelki életet élek, ami az társas kapcsolataim rovására megy, mert mindint hajlamos vagyok túlanalizálni, kombinálni, s olyan következtetéseket levonni, amik abszolút alaptalanok. Ahelyett, hogy bele lazulnék a jelenbe. Hiszen csak a Jelen létezik. A Múlt már megtörtént, a Jövő pedig még távol van. Ha valóban csak arra tudnék koncentrálni, ami MOST történik, nyílván boldogabb és nyugodtabb volnék. Lehet, hogy Újhold van, azért bolondultam így meg. Áhhhh!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: