Amint az iratszekrényhez léptem, felállt az íróasztalától és kinézett az előtérbe.
-Erzsi, kérlek, ne kapcsolj be semmilyen hívást, és ne engedj be senkit. Megbeszélésem lesz – mondta, majd becsukta az ajtót. Azt hittem először, hogy rosszul hallom, de, mintha a kulcs is fordult volna a zárban. Felnéztem az iratok fölül.
-Kimenjek én is? – kérdeztem.
-Miért?
-Azt mondtad Erzsinek, hogy megbeszélésed lesz. Én sem akarok zavarni.
Felálltam, kezemben a keresett mappával.
-Veled van megbeszélni valóm – mondta és megköszörülve a torkát, elindult felém.
Kicsit összeszorult a gyomrom.
-Valami rosszat csináltam?
-Mondhatjuk úgy is – kicsit lazított a nyakkendőjén. – Nagy fejfájást okozol nekem Magda.
-Miért? Úgy érzem, hogy jól végzem a munkámat.
-Azt igen – levette a szemüvegét és az íróasztalára tette. Kivette a kezemből a mappát, és az asztalomra dobta. Megriasztott a tekintetével. Zöld szemeiben valami olyan érzelem csillogott, amit képtelen voltam azonosítani. Ő pedig csak közeledett és közeledett. Halk sikoly szakadt fel belőlem, mikor megragadta a tarkómat és odarántott magához. Ajka az enyémre tapadt, szenvedélyesen, és kíméletlenül utat tört magának. Elvette, amit akart, én pedig képtelen voltam ellenállni. Ujjai belevájtak a csípőmbe, ahogy megfogott és felültetett a legközelebbi íróasztalra. A nyakába kapaszkodtam. Nem akartam gondolkodni, csak haraptam a száját, körmeimet belemélyesztettem az ingen keresztül a bőrébe. Le akartam szabni róla, harapni, karmolni, ahol érem, véres nyomokat szántva a hátába.
Ujjai a térdemtől birtoklóan elindultak a combomon, megragadta a bugyimat, és lehúzta rólam. Pillanatokkal később ugyan azok az ujjak már a legforróbb és legintimebb pontomat ingerelték. Sok mindent nem kellett tennie, akkor felforrósodtam, mikor az asztalra lökött. Hamar eljutottam a csúcsra, szája elnyelte a sikolyaimat. Nem akarta, hogy feltűnést keltsünk. Ő jelen pillanatban „megbeszél” velem valamit.
Míg az orgazmustól pilledten pislogtam, fél kézzel megtartott, kioldotta a nadrágját. Harcra kész volt, merev és forró. Érezni akartam magamban. Azt akartam, hogy teljesen kitöltsön. Megragadta a csípőmet, közelebb rántott. A lendülettől hanyatt borultam az asztalon. Feljebb tűrte a szoknyámat, a térdhajlatom a vállain volt. Könnyedén csusszant belém. Ahogy centiről-centire nyomult előre fel kellett nyögnöm, ám a tenyerét hamar a számra tapasztva találtam.
-Csss – csitított. Miután biztos volt benne, hogy tudok uralkodni magamon, keze lejjebb siklott és kigombolta a blúzomat, hogy a melleimhez férjen. Markolta, dörzsölgette őket a melltartó anyagán keresztül.
-Úr isten! – nyögtem. – Ne hagyd abba.
-Nem állt szándékomban. Még csak most melegszem bele.
Megragadta a tarkómat és felültetett, hogy újra a számhoz férjen. Ugyan olyan vadul csókolt, mint ahogy bennem mozgott. Lábaimat és a karjaimat köréje fontam. Nem bírtam betelni vele.
-Ó, istenem! – nyögtem a vállába. – Igen, igen, igen. Még!
A hajamba markolt, hátrarántotta a fejemet, és harapdálni kezdte a nyakamat. Újra nyögnöm kellett.
-Fogd be, az ég áldjon meg, mert én sem bírom magam visszafogni – mormogta a nyakamba.
-Csak ne hagyd abba.
Ekkor elengedett, kihúzta magát belőlem, majd felrántott az asztalról. Finoman, de határozottan a padlóra nyomott. A szőnyeg puha volt, ő viszont még mindig kő kemény, ahogy bemászott a lábaim közé és újra elmerült bennem. Beleharaptam a vállába, hogy elnyomjam a nyögéseket. A fejem ide-oda rángott a szőnyegen, megragadtam a nyakkendőjét, és annál fogva húztam le magamhoz, hogy újra megcsókoljam.
Az orgazmus közeledett. Egyre magasabbra, és magasabbra repültem, míg már nem láttam mást, csak ugráló színes karikákat, a szájába sikoltottam a gyönyörömet. A következőkben már csak arra emlékeztem, hogy ő is követ, pillanatokig súroltam a következő orgazmus határát, ahogy ritmikusan megkeményedett bennem.
Ernyedten lihegett rajtam, teljes súlyával a padlóhoz nyomva, de nem zavart. Szívverése vad ritmust pergetett a mellkasomon.
-Azt hiszem, hogy ez egy érdekes megbeszélés volt – mondtam az arcát simogatva.
Elmosolyodott.
-Ne haragudj, de már nem bírtam magammal – mondta. Homlokát az enyémnek támasztotta. – Nem akartalak lerohanni.
-Nem hiszem. Nekem úgy tűnt, hogy előre megtervezett volt.
-Van benne valami – bólintott. – Teljesen összenyomlak.
-Nem zavar.
-De engem igen.
Lassan lemászott rólam.
-Jobb, ha visszarázódunk a munkába. A végén még gyanút fognak – mondta, és a nadrágja után nyúlt.
Azt hiszem látta rajtam, hogy zavarban vagyok, mert elmosolyodott, miközben megkötötte a nyakkendőjét.
-Ne izgulj. Este egy vacsora?
Hajamat a fülem mögé tűrve felmosolyogtam rá. – Rendben.