Oké, hogy van addig jó másfél év, de nem bírom ki, válogatni AKAROK! Egyenlőre az interneten, később karon fogom az egyik barátnőmet, vagy egyedül, de belibbenek egy-egy esküvői ruhaszalonba 🙂
Az elmúlt hétvégén a férfinem újabb furcsa, kegyetlen, és érthetetlen alürjeivel ismerkedtem meg. Valamint szembesülhettem az “erősebbik” nem gyengeségeivel, és birtoklási vágyaikkal.
Mindezzel a Sitkei Rockfesztiválon nézhettem szembe. Annyi háttérinformációval szolgálhatok, hogy, amikor egy évvel ezelőtt járni kezdtem Zsoltival, a baráti társaságában már működött egy hét éve tartó párkapcsolat. A két fél; Lackó 28 éves, Noémi 22. Mind a kettőjükkel jóban vagyok, és nagyon hamar be is fogadtak. Ám ez a kapcsolat hét év után, június végén megszakadt. Lackó felbontotta. Máig érthetetlenek az okok. Hol azt állítja, hogy kihűltek az érzelmei, máskor azt meséli, hogy Noémi már semmi újat nem vitt a kapcsolatba, hogy feldobják azt. Sosem tudhatjuk meg az igazságot. És mind a két fél mást állít. A gond még is ott van, hogy Lackó időt kért Noémitől, hogy rájöjjön, mit is érez iránta (ismerős helyzet). Noémi pedig még indig szerelmes belé, a srác azonban nem tud értelmes választ adni neki, hogy hogyan is legyen tovább.
Noémi is próbálja élni a maga Lackó-mentes életét, és Lackó is élvezi a singlik életvitelét, csupán az a gond, hogy a viselkedése 180 fokos fordulatot vett. Kifordult önmagából, megváltozott, nehezen elviselhetővé vált. Párom állítása szerint ez nem Ő. Erőlteti a vagány életmódot. Flörtöl, bulizik, iszik, nagyzol, közben pedig Noémit talonban tartja. Amitől a leány szenved. Lenne neki srác, akivel új kapcsolatot kezdene, de mivel Lackó nem felelt neki értelmesen, nem mondja azt, hogy…
-Jól van Noémi, zárjuk le végleg ezt a kapcsolatot, én már nem akarok tőled semmit sem…
…ezért Noémi nem bonyolódik bele semmi komolyba. Közben Lackó flörtöl, csajozik, és azt hiszem magasról tesz a volt barátnője érzelmeire, mikor erről NEKI mesél. Sitkén szem és fültanúi voltunk, és egy idő után erősen égett bennem a vágy, hogy beolvassak neki. Lackó túlitta magát, s elővette azt a bunkó énjét, akivé az utóbbi pár hónapban alakult.
Két lánynak is teszi a szépet, de igazából egyiket sem érdekli. Nekünk mégis úgy állítja be a dolgot, hogy nem tud közülük választani, vagy nem is akar, mert élvezi a függetlenséget. De természetesen Noéminek tartott élménybeszámolót, közben őt is próbálta éjszakára behálózni, tette neki a szépet, a következő pillanatban SMS-re válaszolt az egyik lánynak, aki állítólagosan szerelmet vallott neki.
SMS: “Szia! Milyen a buli?”
Válasz: “Jó. Már csak te hiányzol ide.”
Mindezt megosztotta Noémivel. Láttam mennyire szenved. Részegen odabújt hozzám, fejét a melleimre hajtotta (addig is ér), és zokogásban tőrt ki.
Zsolti Lackót kísérgette ide-oda, Ozsa és én pedig Noémit próbáltuk összerakni. Nagyon nehezen. Noémire hajtottak a férfiak, Lackón pedig láttam, hogy féltékeny, és annál inkább kínozta őt a két lány említésével. Annyira irritált a helyzet, annyira ismerős volt barátnőm szenvedése, annyira bántott az egyik baráton kegyetlen viselkedés változása, hogy körmérkőzést játszott bennem az Értelem és az Érzelem.
Ad1; Mindez az Ő dolguk
Ad2; Lackó az ügyfelem lesz, ergo jobb, ha nem veszem össze vele a szerződés megkötése előtt
Ad3; Hiába tudom mit érezhet Noémi (átéltem hasonlót), mindenkinek magának kell megjárnia a saját poklát.
Közben Noémit áthívta egy srác szomszédolni, egy közeli jepp-hez, hogy segítsen becsábítani barátait a koncertre. Akkor értünk oda Zsoltival. Noémi örült, hogy végre ott vagyok. Kézen fogott, hogy segítsek neki. Elkezdtem én is beszélgetni a srácokkal. Mintha flörtölni próbáltak volna. Kaptunk jó kis haza sört tőlük, szóba került a munka, kiderült, hogy biztosításban utazom. Az egyik sráccal el is kezdtünk beszélgetni a lehetőségekről. Ekkor jelent meg Zsolti szorosan a hátam mögött. Köszönt a srácoknak, majd két kezét, finoman a derekam köré fonta, közzétéve:
Ez a nőstény, hozzám tartozik!
A sráccal utána már nem tudtam olyan önfeledten beszélni a biztosításokról, mert a párom megzavarta a lehetséges ügyfelet. Könnyebb férfiakat rávenni az üzletkötésre, ha egy picit flörtölsz velük, a flörtöt pedig nem bünteti a törvény. De próbálj meg úgy praktikázni, ha életed párja szó szerint a sarkadban áll.
Ő nem teszi szóvá, nem mondja, hogy féltékeny, még csak nem is piszkál miatta, de azt elég egyértelműen kimutatja mások felé, hogy hozzá tartozom.
Ozsa pedig az alkohol hatására előhozta életének nagy bukásait, főként szerelmi téren, amiről nekem azelőtt sosem beszélt.
Érdekes hétvége volt. Lehetett volna jobb is, ha Lackó féken tudja magát tartani. De az pedig a mi problémánk, hogy magunkra vettük a saját ostobaságait.
27-én este végre felköszöntöttük életem születésnapos értelmét. Apám vacsorát főzött (rántott “nyeles” comb, és camambert sajt /de az a jó érett, lábszagú fajta/, áfonyalekvár, párolt rízs), anyám panírozott, jómagam pedig a tortát díszítettem.
Kicsit remegett a kezem, mikor véglegesen levettem róla a tortaformát. És lássatok csodát! EGYBEN MARADT! Háromszoros hurrá! Lehet, hogy valóban csak a Zsolti iránt érzett szerelmem tartotta össze, vagy szeremncsém volt, esetleg szimplán jó cukrász vagyok! 😀
(És ha lenne valami hibám, ami nyílván nincsen, az a szerénység volna!)
Lényeg a lényeg, a torta egyben volt, a barack befőttet szépen felszeltem kis félholdakra, körberaktam vele, megszórtam csokireszelekkél (Nem voltam fukar, Szerencsi terméket használtam!), végül beletűzködtem a 34-est formáló gyertyákat.
A hipermarketben megkaptam…
-Most akkor 34, vagy 43? – kérdezte Eszti, a kisegítőnk, apám, és a pénztáros nő is. Mindenki más hangsúllyal 🙂
Alig vártam, hogy emberem beessen az ajtón. De nem gondoltam, volna, hogy pontban nyolc órakor ezt szó szerint megteszi a nagy sietségtől. Lógott, füle-farka-nyelve.
A vacsorának nagyon örült. Az ünnepelt kivételével mindenki evett a camambert sajtból. Finom volt, bár utóízként olykor az az érzésem támadt, mintha egy háromhetes tornazoknit szopogatnék. De nem tudta elvenni az étvágyamat, egyszerűen imádom a camambert sajtot!
Vacsora után behunyattam vele a szemét, a számítógépen kikerestem Halász Judit poros, de az alkalomhoz elengedhetetlen számát, anyám pedig meggyújtotta a két gyertyát.
Láttam Zsoltin, hogy meghatódott. Szüleimtől nagy ajándékot kapott. Nem is annyira a tárgy értéke, sokkal inkább az, amit szinbolizál. Ha a puszta tényeket nézzük, tulajdonképpen egy Zsolt névvel kihímzett mohazöld törülközőt kapott. Azért, hogy legyen nálunk saját, különbejáratú törülközője. Ergo, befogadtuk a családba.
Ő csak mosolygott, láttam, hogy könnyek csillognak a szemében. Férfinél sem szégyen. Látszott rajta, hogy boldog.
A torta hála az égnek,mindenkinek ízlett. Még nekem is 😛
A vacsora után pedig mindenki a hátára fordult, akár a büdösbogár, annyira teleettük magunkat. Olykor még felbüfiztem a vacsorát, furcsa is volt, mikor a túrókrém elvegyült a tornazoknival, de Istenem, hát ez van.
Összebújtunk a párommal, és szinte azonnal el is aludtunk.
De elkönyvelhettem magamban, hogy jól sikerült a szülinap. És az is meghatotta Zsoltit, hogy magam sütöttem a tortáját.
Azt nem sajnálom, hogy nem szerveztem nagy meglepetés bulit, mint ő énnekem. Hétköznap elég nehéz, de semmi gond, a szombati Sitkei Rock-fesztiválon bepótoljuk.
Betekintés a kulisszák mögé:
A piskóta
A túrókrém
A végeredmény!
Újabb ötleteim vannak!
Ez senkit se ijesszen meg, olykor előfordul nálam is, hogy beindulnak a fogaskerekek. Csak azon gondolkodom, hogy mivel volna jó díszíteni azt az idegeimen táncoló túrótortát.
Igazából azt sem tudom mi volna jobb választás:
Ad1; rendes számformájú gyertyákat venni
Ad2; műanyag számokat, amik mögé egy kis talpazatba be lehet szúrni egy szál gyertyát
Ad3; szülinapos marcipánt venni rá
Ad4; esetlegesen azt a félperces tüzijátékot, amivel ő is megégette az ujját az én szülinapomon.
Mindes esetre az biztos, hogy, ha végre kikerül a hűtőből és a formából a sütemény, akkor tradícionálisan barackkal fogom körbedíszíteni, és csokireszeléket szórok a tetejére.
Pluszban vinnem kell haza csomagoló papírt, mert szüleim ajándékát is be kell még csomagolnom, ugyan is, facán otthon felejtettem a reggeli nagy kapkodásban! Brrr!!!
Szép napot minden ide tévedőnek! 🙂
Nem bírtam kivárni estig, már reggel felköszöntöttem a páromat. Legalább is a medált oda adtam neki. Rá kellett ülnöm, hogy mindezt megtegye, ugyan is igencsak kérette magát. Természetesen Ő is ugyan olyan izgatott volt, mint én, de a helyzet kedvéért kicsit cívódtunk.
Kicsomagolta az ezüst medált, majd szélesen elmosolyodott. Jó volt látni az őszinte örömöt az arcán.
-Úgy gondoltam, hogy legyen nálad az én nevem kezdőbetűje, nálam pedig a tiéd, hogy egy részünk legyen mindig jelen a miásikkal, ha külön vagyunk.
Forrón megcsókolt, legördített magáról, majd felém nyújtotta a szivecske ZS betűs részét és finoman ketté törtük. Felfűztem a a nyakláncára a J betűt, egyenesen a penge mellé. Nagyon jól mutatott rajta. Ő pedig kölcsönösen segített felrakni az én felemet a nyakékemre.
Anyám szerint olyan volt az egész, akár egy szerelmi kötés.
-Igen, de tudjuk, hogy mi valóban önszántunkból együtt szeretnénk maradni, ameddig csak lehetséges – feleltem erre édesanyámnak.
Miután pedig párom távozott, ellenőríztem a főszereplőt a hűtőben. Ugyan a krém még mindig ragadt, de elmerészkedtem odáig, hogy körbevágtam és próbaképpen lecsatoltam róla a tortaformát. Szerencsére egyben maradt az egész. Lehet, hogy csak a Zsolti iránt táplált szerelem tartja össze, de legalább egyben van! Ami pedig a krémet illeti…végül is mit várok? Nem pudingot főztem, hogy szilárdan remegjen a piskóta tetején! Bár nem volna merszem forma nélkül megrázni!
Oké, tulajdonképpen majdnem simán ment a konyhai mutatvány. Miután a piskóta már bent sült a sütőben, nekiláttam a túrókrémnek.Végre megtaláltam a turmixgépet, és ráébredtem miként is kell üzembe helyezni, hozzá is láthattam a krémhez. Íny 
csiklandozó volt az íze és az illata. Mintha meleg fagyit nyalogattam volna az ujjamról. (Na igen, én amolyan mindenbe belenyalakodó típus vagyok.)
A sütésben egyetlen dolog gátolt. Az a két keringő darázs, amiket negyed órával később sikerült kiimádkoznom az ablakon. Irtózom a darazsaktól-méhektől-dongóktól…. szóval mindentől, ami csíp és feldagadhatok.
De hála az égnek minden gond nélkül elkészült a sütemény.
Mielőtt elindultam, hűtőbe raktam a kész tortát, hogy megdermedjen rajta a túrókrém. Ezt ellenőriztem mikor hazaértem. Egy kicsit kételkedem, ugyan is, mikor az ujjammal megböktem, egy kicsit még krémes volt. Remélem ez normálisnak minősül ennél az édességnél. 3 éve sütöttem meg utoljára.
Este majd feldíszítem, gyertyát gyújtunk, rászerkesztem a medált, és szüleimmel felköszöntjük.
Kíváncsi leszek a reakcióira. Biztosan nagyon fog örülni. A saját elmondása szerint sosem szokta igazán megünnepelni a szülinapját, s a névnapját. Mellettünk élte át először, hogy milyen egy “normális” Karácsony, már, ha a miénk normálisnak nevezhető a hangos beszélgetéssel, kiabálással, nevetéssel, étel feletti harcokkal. Én ezt szoktam meg. Szeretem, ha sokan vannak körülöttem. Zsolti nem ehhez van hozzászokva, de látom rajta, hogy élvezi, mikor belekerül.
Remélem a holnapot is élvezni fogja. Egy jó barátnő/menyasszony dolga, hogy boldoggá tegye a párját, és nem csak szexuális értelemben. Ha őt boldognak látom, akkor én is az vagyok.
Holnap írom a további jelentést, miként alakult a szülinapi-torta kaland.
Szép jó reggelt mindenkinek!
Merész vállalkozásra készülök. Páromnak holnap (csütörtök, 27-e) lesz a 34ik születésnapja. Az ajándékot már megvettem. Egy ezüst szívecske, melyet ketté lehet törni. Az egyik féltekébe egy kecses J betűt, a másikba egy ZS betűt gravíroztak. Az elképzelés romantikus és kedves, mert az ékszer finom, a félbetört szíven pedig nem látszik, hogy mit alkotna a másik felével. Ő kapja az én nevem kezdőbetűjét, én pedig az övét.
Ez a nagy vállalkozás pedig nem más, mint a születésnapi torta megsütése. Előre vetítem, hogy nagyon régen sütöttem már túró tortát, és kicsit félek, hogy kiestem a formából. Vagy ez olyan, mint a biciklizés? Nem lehet elfelejteni? Csak újra bele kell rázódni? Majd kiderül.
Szorítsatok, hogy ne történjen gasztronómiai katasztrófa, ha belépek a konyhába!
Hát jó! Nekiláttam újra a jógázásnak. Nehezebb, mint hittem, vagy ahogyan 
emlékeztem rá. Nem is annyira a gyakorlatok elvégzése a nehéz. Bár a nyújtásnál vannak problémáim, de gyakorlással megoldható. Sokkal inkább abba nyugszom bele nehezen, amit kiváltanak belőlem a gyakorlatsorok. Eddig csupán kétszer csináltam végig a CD-t, de koránt sem olyan jó tapasztalatokkal, mint legelőször.
A mostani próbálkozásaim eredménye a következők….
1; Leküzdhetetlen sírhatnékom támadt a CD negyedénél.
2; Leküzdhetetlen hányinger uralt el a gyakorlatok háromnegyedénél.
Az elsőt talán úgy lehetne magyarázni, hogy mivel a jóga tisztítja és megnyitja az energia csatornákat, vagyis a csakrákat, így feloldja a régi blokkokat, elfojtott fájdalmakat. Azért bevallom, nekem van egy pár.
A másodikat pedig amúgy is fejfájósan kezdtem el, és erőlködtem is a nyújtó gyakorlatoknál. Végül is nem csodálom, hogy hányingerem lett a végére, s rongybabaként dőltem az oldalamra magzatpozícióba helyezve magamat.
Még mindig úgy érzem, hogy egy komplett edzéstervet kellene készítenem magamnak. Eszemben sincs fogyni! De komolyan. Itt egyensúlyozom, hol a 66 és fél kiló, hol pedig a 67 és fél kiló peremén. Nem a súlyvesztés a célom. Sokkal inkább az, hogy visszaszerezzem a hírtelenfogyással járó energiaveszteséget. És, hogy formába hozzam a testem.
Van otthon háromféle kondigép:
-Szobakerékpár
-Többfunkciós kondigép
-Leg Magic
Emellett a jóga CD és a Fittlabda. Ebből kellene összehoznom valamit. Maga a jóga CD egy órás, a Leg Magic 15 perces, plusz a bemelegítés, vagy fél óra bicikli. Akár, hogy is számolok, valószínűleg meg kell osztani az edzéseket. Egyik nap Leg Magic, a másik nap Fittlabda és szobakerékpár, harmadiknap levezetésként jóga. A Vasárnap pedig pihenőnap. Már csupán ehhez a hatalmas gumilabdához kellene valami edzésprogramot nézni. Tudom, hogy kapható hozzá CD, talán utána is fogok nézni.
Valamit kezdenem kell a táplálkozási zavaraimmal is. Ennek is köszönhetem azt a hirtelen fogyást. Van olyan, sőt, ez mostanában a gyakoribb, hogy egész nap nem is eszem semmit, mert nem kívánom. Mióta elkezdtem ezt a biztosítós munkát, és a nyakamon a két szakdolgozat, erős gyomoridegem van. Nekem ráadásul minden a gyomromra megy, bármi is történik velem.
De megígértem magamnak, ha megkötöm az első szerződésemet, nyugodtabb leszek, és lazábban állok hozzá az egészhez.
Na mindegy, igazából nem is akartam most a munkáról írni. Sokkal felemelőbb téma számomra az eljegyzésem. Azóta röpködöm, Zsoltinak madzagot kellene kötnie a bokámra, hogy a földön tartson. Furcsa, mindenkinek az az első kérdése, hogy mikor lesz az esküvő. Én pedig csak pislogok rá kedvesen és értetlenül, hogy ugyan már, minek annyira sietni? Had élvezzük ki a jegyességet. Különben is, ez még koránt sem az igazi volt, ezt Ő mondta. Hogy is fogalmazzak… (Letette a foglalót!)
Itt van a gyűrű az ujjamon, mindenki láthatja, hogy rám komolyan igényt tartanak. Immáron menyasszony vagyok. De furcsa még leírni is! 
Menyasszony, menyasszony, menyasszony 😀
A következő lépés számunkra nem a mennyegző megszervezése lesz. Addig még hosszú, és nagyon kalandos út vezet, legalább is az én felfogásom szerint. Ahogy előre tekintek,először is legyen meg a két szakdolgozatom jó eredménnyel, majd az államvizsgám. Had vessem meg a lábam ebben a szakmában és tehessek félre pénzt, megalapozva a jövőt. Közben együtt élünk, rendszerint nálunk. Ahogy közeledik az életbiztosításának a lejárata, úgy lapozgatjuk izgatottan a lakáshírdetéseket. Közös otthont szeretnénk teremteni. Ez a legfontosabb. Legyen egy saját lakásunk, amire csak a rezsit kell kifizetni. Elmehetnénk akár albérletbe is, de az albérlet egy ördögi kör. Azt a pénzt, amit saját lakásra is félretehetnénk, elviszi a bérleti díj és a rezsi. Inkább lakom addig otthon, de nem adnám a fejem albérletre. SOHA.
Gábornak ezért is rossz. Igaz, hogy nem keresnek rosszul, de muszáj albérletben maradniuk, mert nem tudnak félretenni. Pedig előbb-utóbb muszáj lesz! A másik megoldás,amin ők is gondolkodtak, ráadásul Judit azzal is foglalkozik, az a lakáshitel. De számomra az is ördögi kör. Mi van, ha nem bírom törleszteni az emelkedő részleteket? Elveszik a lakást.
Ebből a szempontból Zsolti okosan előre gondolkodott. Másfél év, és lejár a tízéves futamidejű életbiztosítása. A várható hozamból tudunk lakást venni. Saját lakást! Amit már csak a magunk ízlésére kell formálnunk. Izgalmas lesz. És az addig elvezető út is. Öt éven bellül biztosan összeházasodunk. Hiszen öt éven bellül szülni is szeretnék. De addig kiélvezzük az odavezető utat és a jegyességünket!
Ahogyan közeledik az ősz, igyekszem magamhoz térni ebből a nyári aléltságból, amit a 30 fokos nappalok okoznak. Vicces, de úgy érzem, hogy nincs energiám. 
Takarékon működöm, már csak a tartalékból élek. Ez nem őszi fáradtság. Éppen ellenkezőleg. Ősszel inkább elememben vagyok, mint Augusztusban. Ilyenkor nyom a meleg, ha nem, akkor viszont bent ülök a légkondícionált virágüzletben, és nagy ritkán kiszolgálok valakit, ha betéved. Uborkaszezon van.
Hamar elfáradok, nincs mit csinálni, ha van is, azzal hamar végzek.
Most próbálok olyan dolgokat összegyűjteni, amik energetizálnak. Gondoltam talán táplálkozással. Vagy mozgással magához térítem a szervezetemet.Mert hiába a
gyümölcs szezon, ha nem én vásárolok és csak széndidrát és hús kerül az asztalra.
Pár napja kísérletezem, hogy kipróbáljam az elméletemet. Mostanában amúgy sem eszem napközben valami sokat. Megvolt az ebédem, este hazamentünk, edzettem egy kicsit a fittlabdával, utána megittam egy pohár házitejet (igazi házitejet!), és megettem két sárgarépát. És valóban, miután lezuhanyoztam magamról az izzadtságot…. sokkal több energiám volt, mint előző nap, pedig ugyan annyit dolgoztam.
Tehát még is csak van valami ebben az “egyél sok élő dolgot-mozogj legalább fél órát” hipotézisben!
Ahogy vissza olvastam a régebbi bejegyzéseimet, megtaláltam azt, amelyikben jógázni kezdtem. Csak vissza kell emlékeznem, hogy abban a pár hónapban, ameddig rendszeresen vigigcsináltam azt az 55 percet a vadalmaként sztreccs ruhában vigyorgó yenki nővel, sokkal jobban voltam, és rugalmasabbá vált a testem. Ezt a párom nagyon is díjazta (mármint a rugalmasságot!) Ahogy átfutottam a sorokat újra kedvet kaptam hozzá. Fel kellene építenem magamnak egy minden nap elvégezhető edzéstervet. Nagyon jól tudom, hogy ezt már rengetegszer mondtam, de eszerűen most a szükség visz rá. Jelenleg nem fogyni szeretnék. 67 kiló vagyok, számomra ez az ideális testsúly, ha ennél kevesebb vagyok, mert nem régen mutatott 66.8 kilógrammot is a mérleg, már szédelgek és erőtlennek érzem magam.
Sokkal inkább fel kellene töltenem az energiaháztartásomat. Leküzdeni az esti fáradtságomat. Zsolti rendszerint este nyolc-fél kilenc körül megérkezik, én pedig már annyira fáradt vagyok, hogy a vízszintes helyzetről is csak az alvás jut eszembe. Fáradékony és lapos vagyok. Semmihez sincs kedvem, csak bújni és aludni. Reggel pedig nehezen ébredek.
Van valamilyen ötletetek, hogy mivel pörgethetném fel magam? Mert szívesen várom az ötleteket 🙂 Ahogy eddig is, mindig adtartok nekem tanácsot. Előre is köszönöm.
Johanna
Tudom jól, hogy még csupán most vánszorgunk ki a nyárból. Mindenki igyekszik 
újra felvenni a ritmust.
Kezdődik a munka, az iskolák is megnyitják kapuikat. Lementek a nagy
ünnepségek, s egyre többször szakad a nyakunkba a hideg eső. Közeledik
az ősz.
A kirakatunk ugyan már erről
árulkodik. Telis-tele aggattuk őszi kopogtatókkal, vidáman lengedeznek a különböző a varjú, madárijesztő figurák a szélben. A kirakat üvege
mögött szalmabábuk és aprócska manók, sünik tekintenek az arrajáróra.
Magamon is érzem a változást.
Vágyakozik a lelkem a sürgés-forgás után. A jóleső izgalmat keresi,
amit már a mindenszenteki koszorúk készítésénél is érzek. Ez a tény már
csak azért is felvillanyoz, mert bennem van a tudat, hogy miután az
utolsó koszorút is eladtuk, minden tőlevelet, tobozt, szalmarózsát és
moha törmeléket összeganajoztunk, hamarosan előszedjük a pincéből a
téli díszeket. 
Hóemberek és rénszarvasok kerülnek az
üveg mögé, télies színekkel bélelem ki a kirakatot, mikolásvirágok
színesítik a bolt elejét. És nem sokára nekilátunk az ünnepi kellékek
beszerzéséhez. Idén is gyorsan fog telbni az őszi időszak. Két
szakdolgozatot fogok megírni,és november 28ig leadni. Tehát hamar arra
ocsudhatok, hogy már Decembert mutat a naptár, a hőmérő pedig épp, hogy
nyaldossa a 0 fokot.
És bárki bármit mond, igen is már nincs olyan messze a Karácsony :-p
Nézzétek meg a visszaszámlálót 🙂
