Nagy gardróbok rég elveszett emlékei

 Mindig is volt egy keresztem, ha farmernadrágról volt szó. Középen a két lában között folyton folyvást elvásik a kis mocsok. A legutóbbi dzsinszem is így járt, a

végén, már öklömnyi lyuk tátongott rajta. Ez melegben kellemes, mert legalább szellőzik, de amikor már a mínuszok térd alatt közlekednek, képesek behúzni azon a nyíláson megborzongtatva az egész tetemet. Ez amolyan nemszeretem érzés.

Reggel kiborultam miatta. Édesanyám korábban már felajánlotta, hogy azokból a nadrágokból, amiket én régen kihíztam, és átadtam neki, nyugodtan vegyek el. Most biztosan rám jönnek. Elfogadtam. Legalább kiderül mennyit fogytam. A legtöbb nadrágomat 18 és 20 éves korom között nagyon nehezen gomboltam össze magamon, vagy nem is tudtam.

Anya a kezembe nyomott egy sztreccs anyagból készült nadrágot. Felhúztam, de nagyon furcsán éreztem magam benne. Sosem szerettem a nagyon passzentos dolgokat, ezért sem hódolok a “legújabb” divatú répanadrágnak. Kibújtam belőle és vissza adtam anyunak.

-Várj, mindjárt keresünk valamit.Van itt egy világos farmer, amit még te adtál oda, mert azt is kihíztad.

Kutakodott,kutakodott, pakolta ki a nadrágokat a jókora gardrób szekrényből.

-Ezek itt anyuka nadrágjai, na várj, mindárt meglesz.

-Mit csináltok?- nézett be apám a nagyszobába.

-Nadrágot keresünk Majcinak.

-Nézd meg a régi nadrágjaidat. Most, hogy így lefogytál, biztosan jó lesz valamelyik.

Apám szájából ez komoly dícséret volt.

Ekkor előkerült a szekrény mélyéről egy nagyon világos, pink varrású dzsínsz. Kicsit ódzkódtam tőle, ez volt az aminek régen mindig lecsúszott a zippzárja. Felhúztam a nadrágot, összegomboltam, és kisétáltam a tükör elé. Villámcsapásként ért a elismerés. Ez az a nadrág, amit én annyira szerettem, de idegesített hogy a zipzár nem marad a helyén. De valószínüleg csupán azért, mert meghíztam. 

Ahogy ott álltam az előszobai tükör előtt, kicsit úgy éreztem magam, akár Miranda a Szex és new York-ból, mikor megtalálta egy régi farmerét a szekrény mélyén, ami utoljára a ’80as években volt jó rá. És amint felvette, abban a minutumban tinédzsernek érezte magát újra, s hódítani kezdett. Valahogy így voltam én is. 

Valóban jól állt. Kellően tapadt a fenekemre és a combjaimra, ami éppen az előnyös oldalát mutatta meg a testemnek. Bár a bal combján találtam egy-két koszfoltot, de nem bántam. Régi emlékek jutottak eszembe. Ezt a nadrágot utoljára egy első randin viseltem.

18 éves voltam,és nagyon zabolázatlan. Istinek hívták a fiút, aki megpróbált betörni, és négy évvel volt idősebb nálam. A Free Styler nevű diszkóba beszéltük meg a találkozót. Ő is, és én is társasággal mentem. Talán mind a ketten tartottunk attól, hogy szót értünk e egymással. Jobb ha van mentöövünk. De egész jól szórakoztunk. Iszogattunk, táncoltunk, kint beszélgettünk a gangon. Sikerült berugnom, nem szégyenlem, de ez van. Isti nem ivott, ő volt a sofőr. Hiába szédelegtem, nem tettem rá rossz benyomást. Ezt már csak abból gondolom, hogy további randikra is elhívott. Az egész csapat kisétált az autóhoz. A sárga kocsi egy társashát előtt parkolt, amit nagy vasbeton kerítés vett körül, és a mélygarázsba vezetett. Arra kapaszkodtunk fel barátnőmmel, és részegen egyensúlyoztunk rajta. Kicsit nehezebben ment, mint gondoltam. Megszédültem, lábamat pedig próbáltam megvetni a szegélymelletti pázsiton. Ám a pázsit elnyelte a lábamat. Méghozzá combig. Mint kiderült a pázsit a szegélyt körülölelő sövénynek volt a teteje. Mi ezt nem láttuk. Csak vettem magamon, barátaim pedig rajtam. Nono kihúzott a sövényből, Isti pedig lesegített a falról.

Azóta az anyag magán viseli az este nyomait.

Csak álltam a tükör előtt és mosolyogtam. Micsoda este volt. Elveszett emlékek kerültek elő, hála a nadrágnak.

Vigigsimítottam a combomon és, akár egy modell a kifutún, ezen Zsolti mindig mulatni szokott, fordolódtam az előszobai tükör előtt.

Úgy éreztem most nézek ki a legjobban. Voltam én már 72  kiló, zabolázatlan és boldog, voltam 76 kiló és boldogtalan gömbőc, voltam 64 kilós boldogtalan piszkafa, 65 kiló és boldog, és most 67 kilógrammot nyomva érzem magam a legjobban a bőrömben. Boldog vagyok, kiegyensúlyozott, szerelmes, szeretek és szeretve vagyok, és…. menyasszony vagyok:-)   

Tovább a blogra »