A mai napon végre leadtam a szakdolgozatokat. Azt hiszem egy kicsit fellélegezhetek! Nagyon sok stressz ért mostanában. Fontos, hogy kipihenjem magam. Ahogy a kulturális tanszék koordinátora tanácsolta, mostantól a záróvizsga tételeit tanulom. De azért tartok egy kis szünetet.
Ami a helyesírásomat illeti…. van, amin nehezen tudok változtatni. És megmondom az őszintét, nem is nagyon érdekel. Amit tudok megteszek, de azért írok blogot, hogy kiadjam magamból a stresszt, az örömöt, a bánatot, a szomorúságot. Ugyanmár (jééé ezt jól írtam!), nem biztos, hogy amikor ti is szeretnétek kibeszélni magatokból ami nyomja a lelketeket közbevágnak, hogy…
-Hé! Te! Rossz a kiejtésed!
Ugyanakkor (és jééé, tanultam valamit, ezt is jól írtam!), fogadom, mindigis fogadtam az építő kritikát. Volna-e (azt hiszem most ez is jó!), valami más észrevétel…. attól eltekintve, hogy az idegkimerültségtől bunkó paraszt leszek.
Legyen szép napotok.